William Blake: A kéményseprő (fordítás)

 9. William Blake: The Chimney Sweeper

When my mother died I was very young,

And my father sold me while yet my tongue

Could scarcely cry „weep! ’weep! ’weep!”

So your chimneys I sweep, & in soot I sleep.

There’s little Tom Dacre, who cried when his head,

That curl’d like a lamb’s back, was shav’d; so I said,

’Hush, Tom, never mind it, for when your head’s bare,

You know that the soot cannot spoil your white hair’.

And so he was quiet, & that very night,

As Tom was asleeping he had such a sight:

That thousands of sweepers, Dick, Joe, Ned & Jack,

Were all of them lock’d up in coffins of black;

And by came an Angel who had a bright key,

And he open’d the coffins & set them all free;

Then down a green plain leaping, laughing they run,

And wash in a river and shine in the Sun.

Then naked & white, all their bags left behind,

They rise upon clouds, and sport in the wind;

And the Angel told Tom, if he’d be a good boy,

He’d have God for his father & never want joy.

And so Tom awoke; and we rose in the dark,

And got with our bags & our brushes to work.

Tho’ the morning was cold, Tom was happy & warm;

So if all do their duty, they need not fear harm.

9. William Blake: A kéményseprő

Amikor anyám meghalt, még kisgyerek voltam,

Apám eladott, mielőtt sírásra gondoltam.

„Sírj! Sírj! Sírh!” – így szólt a hangom,

S a kémények közt találtam ágyam, korom ölelte holtom.

Tom Dacre egy kisfiú, göndör hajával,

Akár a bárány szőre, lenyírták borotvával,

„Csitt, Tom, ne bánkódj, ha kopasz lesz a fejed,

Így többé a korom sem árthat Neked!”

Tom csendes lett, s még ezen az éjjelen,

Fekete koporsó álma előtte megjelent:

Ned és Jack, mind benne,

S a fájdalom maradt, mert őket senki sem védte.

Ekkor egy angyal jött, kezében fényes kulccsal,

Kinyitotta a koporsókat, s mind szabadon futottak;

Le a zöld mezőre ugrottak, nevetve szaladtak,

A folyóban mostak, s a napfényben ragyogtak.

Meztelenül és tisztán, minden zsák ottmaradt,

Felhők fölé emelkedtek, s a szélben játszadoztak;

Az angyal így szólt Tomhoz: ha jó fiú marad,

Isten lesz az apja, s örömét soha el nem vesztik majd.

Tom felébredt, mi is keltünk a sötétben,

Zsákjainkkal, seprűinkkel munkához mentünk éppen.

Bár a reggel hideg volt, Tom meleg volt boldogságban;

Ha kötelességét végzi mindenki, nem kell félnie semmitől, ha baj van.

2026. január 15.

Kohut Katalin fordítása mesterséges intelligencia segítségével