The Sun doea arise,
And make happy the skies;
The merry bells ring
To welcome the Spring;
The birds of the bush,
Sing louder around
Tot he bells’ chearful sound,
While our sports shall be seen
Ont he Ecchoing Green.
Old John with white hair
Does laugh away care,
Sitting under the oak
Among the old folk.
They laugh ar our play,
And soon they all say:
’Such, such were the joys
When we all, girls & boys,
In our youth-rime were seen
Ont he Ecchoing Green.
Till the little ones weary
No more can be marry;
The sun does descend,
And our sports have an end.
Round the laps of their mothers
Many sisters and brothers,
Like birds in their nest,
Are ready for rest;
And sport no more seen
Ont he darkening Green.
10. William Blake: A visszhangzó rét
Az ég már derűs, a Nap felkelt,
Messze vidám harang zeng;
A rigó, pacsirta ünnepel,
A bokrok közt dalol a szél, s minden táncra kel.
A gyerekek játszadoznak szanaszét,
Körülöttük hangos a rét;
Vidáman csendít a harang,
Miközben madárének szongása árad.
Míg a fény ragyog az égen,
Látható játékuk a visszhangzó réten.
Öreg John, fehér hó haján,
Nevetéssel űzi a gondot talán.
Tölgy alatt ül társaival,
Nevetnek játékukon vidáman.
Mind szólalnak: „Ilyenek a régi örömök voltak,
Mikor lányok és fiúk szanaszét játszottak.
Fiatal szívünk hevesen dobbant,
S a rét velünk nevetett kedvesen,
Míg a táj fényességben ragyogott,
S mindenki boldogan dalolt, kacagott.”
Nemsokára a kicsik elfáradnak,
Már nem vidáman játszadoznak.
A Nap lemegy lassan
És sportjaiknak vége van.
Testvérek, társak
Anyjuk ölében megnyugszanak,
Mint a fészekben a madarak
Nyugalomra áhítoznak.
Kiüresedett a rét,
És egy darabig nincsen játék.
2026. január 17.
Kohut Katalin fordítása mesterséges intelligencia segítségével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése