to a young child
Margaret, are you grieving
Over Goldengrove unleaving?
Leaves, like the things of man, you
With your fresh thoughts care for, can you?
Ah! as the heart grows older
It will come to such sights colder
By and by, nor spare a sigh
Though worlds of wanwood leafmeal lie;
And yet you will weep and know why.
Now no matter, child, the name:
Sorrow’s springs are the same.
Nor mouth had, no nor mind, expressed
What heart heard of, ghost guessed:
It isi the blight man was born for,
It isi iMargaret you mourn for.
42. Gerard Manley Hopkins: Tavasz és ősz
egy kisgyermeknek
Margaret, te most bánkódsz,
Hogy Goldengrove-tól megválni látsz?
Levelek, mint emberi sorsok, te
Friss gonddal értük így aggódnál, lehetne?
Ah! Ahogy a szív öregszik,
Ily látványhoz egyre hűvösödik,
Később már egy sóhajt sem áldoz,
Bár holt-erdők avara hever szanaszét;
S mégis sírni fogsz, s tudod majd, miért.
Most nem számít, gyermekem, a név:
A bánat forrása egy s ugyanazon érv.
Sem száj nem mondta, sem elme nem fedte,
Mit szív hallott meg, lélek sejtett meg:
Ez a rontás, mire az ember született,
Margaret, te önmagadat gyászolod.
2026. február 8.
• Goldengrove (Aranyliget): A költő által alkotott név. Nem egy létező helyszín, hanem az őszi, sárga levelekkel teli erdő szimbolikus neve, amely az elmúlást, de egyben a gyermekkori ártatlanság elvesztését is jelképezi.
• Leafmeal (Levél-morzsa): Hopkins saját szóalkotása. A "piecemeal" (darabonkénti) és a "leaf" (levél) szavakat vonta össze. Azt a folyamatot jelzi, ahogy a lehullott levelek apró darabokra, szinte lisztté (meal) porladnak szét a földön, ahogy az idő mindent elemészt.
