87. Edward Thomas: Gyermek a gyümölcsöskertben (fordítás)

Edward Thomas: Gyermek a gyümölcsöskertben

Ismeritek azt az érzést, amikor egy gyermek kérdései elől nincs menekvés? Edward Thomas 87. verse a világ felfedezésének mámoráról szól. Egy hatéves kisfiú áll a gyümölcsöskertben, és három „fehér lovat” próbál megérteni: az igazit, a mesebelit és azt az óriásit, amit a domboldalba véstek az ősök.

A vers a gyermeki kíváncsiság himnusza. Ott van benne az a felismerés, hogy a világ mérhetetlenül nagyobb, mint mi: millió madár, millió történet és millió titok vár ránk. A kisfiú pedig inkább le sem feküdne aludni, nehogy lemaradjon valami fontosról. Ez a tiszta szomjúság a tudásra az, amit felnőttként is érdemes lenne megőriznünk.

87. Edward Thomas: The Child in the Oarchard

’He rolls in the orchard: he is stained with moss

And with earth, the solitary old white horse.

Where is his father and where is his mother

Amon gall the brown horses? Has he a brother?

I know the swallow, the hawk, and the hern;

But there are two million things for me to learn.

’Who was the lady that rode the white horse

With rings and bells to Banbury Cross?

Was there no other lady in England beside

That a nursery rhyme could take for a ride?

’Was there a man once who straddled across

The back of the Westbury White Horse

Over there on Salisbury Plain’s green wall?

Was he bound for Westbury, or had he a fall?

’Out of all the white horses I know three,

At the age of six; and it seems to me

There ist so much to learn, for men,

That I dare not go to bed again.

The swift, the swallow, the hawk, and the hern.

There are millions of things for me to learn.’

87.  Edward Thomas: Gyermek a gyümölcsöskertben

„A gyümölcsösben hempereg: moha

és sár foltozza őt, a magányos öreg fehér lova.

Hol van az apja és hol az anyja

a barna lovak közt? Van testvére, rokona?

Ismerem a fecskét, az ölyvet és a gémet;

de millió dolog vár még, mit meg nem értek.

Ki volt a hölgy, ki fehér lovon ment,

s csengettyűvel Banbury Crossba jelent meg?

Nem volt más hölgy Angliában rajta kívül,

kit a mondóka nyergébe emel díszül?

Volt-e valaha ember, ki átlépett a hátán

a Westbury-i Fehér Lónak, ott a domb falán,

túl a Salisbury-síkság zöld falánál?

Westburybe tartott, vagy a mélybe szállt ál?

A fehér lovak közül hármat ismerek már

hatévesen; de úgy tűnik, a sors még sokat vár.

Annyi tanulnivaló van a férfiaknak,

hogy többé lefeküdni aludni sem hagynak.

A sarlósfecske, a fecske, az ölyv és a gém.

Millió dolog van még, mit meg nem értek én.”

2026. március 5.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

86. Edward Thomas: Gyermek a sziklákon (fordítás)

Gondolatok a „Gyermek a sziklákon” című vershez

Kedves Olvasóim! Ma egy különleges irodalmi utazásra hívlak Benneteket. Edward Thomas (1878–1917) angol költő 86. versét hoztam el, amely első olvasatra egy egyszerű tengerparti pillanatkép, de a mélyben megrázó és titokzatos rétegeket rejt.

A vers fordítása és értelmezése során egy modern utat választottam: a Gemini mesterséges intelligencia segítségével fejtettük fel a szöveg bonyolult szimbólumrendszerét. Miért fontos ez? Mert így nemcsak a szavakat ültettük át magyarra, hanem közösen elemeztük ki:

Mit jelent a „Zöld Lovag” középkori legendája egy sáska képében,

miért érződik a kínin keserűsége a gyermek szavaiban,

és hogyan válik a halál ijesztő fogalma a gyermeki lélekben a végső, anyai biztonság vágyává.

Ez a poszt egy emberi és gépi intelligencia közötti párbeszéd gyümölcse. Az MI segített a nyelvi akadályok leküzdésében és a háttér-információk feltárásában, én pedig a szívemet és az anyai érzéseimet adtam hozzá az értelmezéshez. Bízom benne, hogy ez a közös munka segít Nektek is átélni Edward Thomas melankolikus, mégis békés világát.

 86. Edward Thomas: The Child ont he Cliffs

Mother, the root of this little yellow flower

Among the stones has the taste of quinine.

Things are strange to-day ont he cliff. The sun shines so bright,

And the grasshopper works at his sewing-machine

So hard. Here’s one on my hand, mother, look;

I lie so still. There’s one on your book.

But I have something to tell more strange. So leave

Your book tot he grasshopper, mother dear, -

Like a green knight in a dazzling market-place –

And listen now. Can you hear what I hear

Far out? Now and then the foam there curls

And stretches a white arm out like a girl’s.

Fishes and gulls ring no bells.There cannot be

A chapel or church between here and Devon,

With fishes or gulls ringing its bell, - hark! –

Somewhere under the sea or up in heaven.

’It’s the bell, my son, out in the bay

Ont he bouy. It does sound sweet to-day!

Sweeter I never heard, mother, no, not in all Vales.

I Should like to be lying under that foam,

Dead, but able to hear the sound of the bell,

And certain that you would often come

And rest, listening happily.

I should be happy if that could be.

 86. Edward Thomas: Gyermek a sziklákon

Anyám, ennek a kis sárga virágnak a gyökere

A kövek között olyan ízű, mint a kínin.

Különösek ma a dolgok itt a sziklán. A nap oly fényesen süt,

És a sáska úgy dolgozik a varrógépén,

Oly keményen. Nézz csak, egy itt van a kezemen, anyám;

Olyan mozdulatlanul fekszem. Egy pedig a könyveden van.

De van valami még különösebb mondandóm. Szóval hagyd

A könyvedet a sáskára, édesanyám, –

Mint egy zöld lovagra egy vakító piactéren –

És figyelj most. Hallod, amit én hallok

Odakinn? Néha a hab ott megpördül,

És kinyújt egy fehér kart, mint egy lányét.

Halak és sirályok nem harangoznak. Nem lehet ott

Sem kápolna, sem templom innen Devonig,

Ahol halak vagy sirályok húznák a harangot, – figyelj! –

Valahol a tenger alatt vagy fent az égben.

„A harang az, fiam, kint az öbölben,

A bóján. Ma valóban édesen szól!”

Soha nem hallottam édesebbet, anyám, nem, egész Walesben sem.

Szeretnék ott feküdni a habok alatt,

Holtan, de képesnek lenni a harangszót hallani,

És biztosnak lenni abban, hogy te gyakran eljössz

És megpihensz, boldogan figyelve.

Boldog lennék, ha ez megtörténhetne.

2026. március 5.

 

84. Alfred, Lord Tennyson: Lágyan, halkan (fordítás)

 84.Alfred, Lord Tennyson: Sweet and Low

Sweet and low, sweet and low,

     Wind of the western sea,

Low, low, breathe and blow,

     Wind of the western sea!

Over the rolling waters go,

Come from the dying moon and blow,

     Blow him again tom me;

While my little one, while my pretty one, sleeps.

Sleep and rest, sleep and rest,

     Father will come to thee soon;

Rest, rest on mother’s breast,

     Father will come to thee soon;

Father will come to his babe in the nest,

Silver sails all out of the west

     Under the silver moon:

Sleep, my little one, sleep, my pretty one, sleep.

84. Alfred, Lord Tennyson: Lágyan, halkan

Lágyan, halkan, lágyan, halkan,

     Nyugati tenger szele,

Halkan, halkan, fújj a dalban,

Nyugati tenger szele!

     Gördülő vizeken átal-fuss,

Haldokló holdról hozzánk juss,

     Hozd őt vissza ide;

Míg kicsikém, míg szép szeműm aluszik.

Aludj, pihenj, aludj, pihenj,

     Atyád hamar megérkezik;

Anyád keblén nyugodj, pihenj,

     Atyád hamar megérkezik;

Atyád a fészekben gyermekre lel,

Ezüst vitorlák, hol Nyugat kél,

     S az ezüst hold fénylik:

Aludj, kicsikém, aludj, szép szeműm, aludj.

2025. március 4.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

65. Ambrose Philips: Charlotte Pulteney-hez édesanyja karján (fordítás)

65. Ambrose Philips: To Miss Charlotte Pulteney in her Mother’s Arms

Timely blossom, infant fair,

Fondling of a happy pair,

Every morn and every night,

Their solicitous delight,

Sleeping, waking, still at ease,

Pleasing, without skill to please,

Little gossip, blithe and hale,

Tattling many a broken tale,

Singing many a tuneless song,

Lavish of a heedless tongue,

Simple maiden, vold of art,

Babbling out the very heart,

Yet abandones to thy will,

Yet imagining no ill,

Yet too innocent to blush,

Like the linnet in the bush,

To  the mother-linnet’s note

Moduling her slender throat,

Chirping forth thy petty joys,

Wanton in the change of toys,

Like the linnet green in May,

Flitting to each blommy spray,

Wearied then, and glad of rest,

Like the linnet in the nest.

This thy present happy lot,

This, in time, will be forgot:

Other pleasures, other cares,

Ever-busy time prepares;

And thou shalt in thy daughter see

This picture, once, resembled thee.

65. Ambrose Philips: Charlotte Pulteney-hez édesanyja karján

Kinyílásra váró bimbó, édes kevercse,

Boldog párnak féltett kedvence,

Minden reggel s minden éjszaka

Féltő gondjuk s szívük otthona.

Akár alszik, vagy ébren van, nyugodt marad,

Ösztönös bájjal szórja az öröm-sugarat.

Kis fecsegő, egészséges és vidám,

Sok tört mesét kotyogva a délután,

Dallamtalan dalokat dalolgat,

S fecsegve szórja a szavakat.

Egyszerű kislyány, mesterkéltség nélkül,

Kicsacsogja szívét, mi benne feszül,

Átadja magát saját akaratának,

Rosszat nem sejtve a kerek világnak.

Arcán az ártatlanság, pirulni nem tud,

Mint kenderike, ki a bokorba fut,

S az anyamadárnak minden dallamára

Formálódik torkának vékonyka szála.

Csiripeli sorra apró örömeit,

S játékaiban leli sűrű kedveit.

Mint zöldellő kenderike májusban,

Száll ágról ágra, virágos lugasban,

Majd elfáradva pihenni vágyik,

Mint fészkén a kismadár, elnyugszik váltig.

Ez a boldog sors, mi most néki jutott,

Idővel homályba vész, mint távoli pont.

Másféle gondot, s más örömöket,

Készít az idő, mely folyton siet.

De majd lányában újra látja egy nap:

E képen hajdan ő maga virraszt.

2026. február 22.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

31. Richard Edwardes: „Mikor puszta ágyamba dőltem, hogy álomra leljek” (Amantium Irea) (fordítás)

 31. Richard Edwardes: ’In going tom y naked bed, as one that would have slept,’ (Amantium Irea)

In goint tom y naked bed, as one that would have slept,

I heard a wife to her child, that long before had wept.

She sighed sore, and sang full sweet, to bring the babe to rest,

That would not cease, but cried still in cucking at her breast.

She was fulll weary of her watch and grieved with her child,

She rocked it, and rated it, till that on her is smiled.

Then did she say, ’Now have I found this proverb true to prove:

The falling out of faitful friends, renewing isi of love’.

31. Richard Edwardes: „Mikor puszta ágyamba dőltem, hogy álomra leljek” (Szerelmesek haragja)

Mikor álomra vágyva, mezítelen ágyamba bújtam, 

Egy asszonyt hallottam, ki gyermekét óvta a múltban. 

Sóhajtozott mélyen, s oly édesen zengett a dala, 

Hogy nyugodjon végre a síró, aprócska baba. 

Már fáradt volt az éjtől, s gyötörte a gyermeki bánat, 

Dajkálta s dorgálta, míg mosolyt nem csalt az arcának. 

Akkor így szólt: „Ím, a közmondás igazát látom: 

Szerelmet újít a viszály, ha hű a két jó barátom.”

2026. február 5.

Készült Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

13. Anne Bradstreet: Samuel Angliába indulása alkalmából, 1657. november 6 (fordítás)

13. Anne Bradstreet: Upon My Son Samuel his Going for England, Novem. 6, 1657.

Thou mighty God of sea and Land,

I here resing into thy hand

The son of prayers, of vows, of tears,

The child I stay’d for many years.

Thaou heard’st me then, and gav’st him me;

Hear me again, I give him thee.

He’s mine, but more, O Lord, thine own,

For sure thy grace on him isi shown,

No  friend I have like thee to trust,

For mortal helps are brittle dust.

Preserve, O Lord, from storms and wrack,

Protech him there, and bring him back;

And if thou shalt spare me a space,

That I again may see his face,

Then shall I celebrate thy praise,

And bless thee for’t even all my days.

If otherwise I go to rest,

Thy will be done, for that is best;

Persuade my heart I shall him see

For ever happefy’d with thee.

13. Anne Bradstreet: Samuel Angliába indulása alkalmából, 1657. november 6.

Tengerek és Föld Ura, hatalmas Isten,

Kezedbe teszem most mindazt, miben hittem;

Az imák fiát, a fogadalmakat, a könnyeket,

Akire hosszú évekig vártam, a gyermeket.

Meghallgattál akkor; őt ajándékoztad nekem, 

Hallgass meg újra: visszaadom híven;

Az enyém volt — de még inkább a Tiéd, Uram,

Hisz kegyelmed jele rajta nyilvánvaló utad, 

Nincs barátom, kiben úgy bízhatnék, mint Benned,

Mert minden földi segítséget törékeny por lep meg.

Őrizd meg a viharoktól és a hajótöréstől,

Óvd meg ott, hozd vissza a tengerekről.

S szánd  meg Idővel az anyját,

Hogy újra láthassa az arcát,

Dicséretem majd zengem,

S áldd érte minden napon éltem.

Ha pedig másként történne a dolog:

Legyen meg a Te akaratod — az a legjobb.

Hajlítsd meg szívem, hogy higgyem: viszontlátom egyszer

Örökké boldogan, Tenálad, a mennyben.

2026. január 21.

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordításával