49. Charles Lamb: Gyermekkor (fordítás)

49. Charles Lamb: Childhood

In my poor mind it is most sweet to muse

Upon the days gone by; to act in thought

Past seasons o’er, and be again a child;

To sit in fancy ont he turf-clad slope

Down which the child would roll; to pluck gay flowers,

Make posies in the sun, which the child’s hand

(Childhood offended soon, soon reconciled)

Would throw away, and straight take up again,

Then fling them tot he winds, and o’er the lawn

Bound with so playful and so light a foot,

That the pressed daisy scarce declined her head.

49. Charles Lamb: Gyermekkor

Szegény elmémnek oly édes elmerengni 

A letűnt napokon; s gondolatban újraélni 

Múlt évszakokat, s gyermeknek lenni megint; 

Képzeletben a pázsitos lankán ülni, 

Hol a gyermek gurult le; s vidám virágot szedni,

 Bokrétát kötni a napon, mit a gyermek keze 

(Ki gyorsan sértődik, s gyorsan békül újra) 

Eldobna tán, de rögvest fel is venne, 

Aztán a szélnek vetné, s a gyepen át 

Oly játékos és oly könnyű lábbal szökkenne, 

Hogy a letaposott százszorszép is alig hajtaná le fejét.

2026. február 10.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

48. Charles Lamb: A régi ismerős arcok (fordítás)

48. Charles Lamb: The Old Familiar Faces

I have had playmates, I have had compinions,

In my days of childhood, in my joyful school-days,

All, all are gone, the old familiar faces.

I have been laughing, I have been carousing,

Drinking late, sitting late, with my bosom cronies,

All, all are gone, the old familiar faces.

I loved a love once, feirest among women:

Closed are her doors o nme, I must not see her –

All, all are gone, the old familiar faces.

I have a friend, a kinder friend has no man;

Like an ingrate, I felt my friend abruptly;

Left him, to muse ont he old familiar faces.

Ghost-like I paced round the haunts of my childhood,

Earth seemed a desert I was bound to traverse,

Seeking to find the old familiar faces.

Friend of my bosom, thou more than a borther,

Why wert not thou born in my father’s dwelling?

So might we talk of the old familiar faces –

How some they have died, and some they have left me,

And some are taken from me; all are departed;

All, all are gone, the old familiar faces.

48. Charles Lamb: A régi ismerős arcok

Voltak játszótársaim, voltak pajtásaim,

 Gyermekkorom idején, boldog iskolás éveimben, 

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Nevettem sokat és mulattam is sokat,

 Későig ittam s ültem kebelbarátaimmal,

 Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Szerettem egy nőt, a legszebbet az asszonyok közt:

 Zárva az ajtaja előttem, nem láthatom többé – 

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Van egy barátom, kinél jobbat ember nem lelhet; 

Mégis hálátlanul elhagytam őt hirtelen; 

Hogy magamban merengjek a régi ismerős arcokon.

Mint kísértet jártam gyermekkorom helyszínein, 

A föld sivatag volt, melyen át kellett kelnem, 

Keresve a régi ismerős arcokat.

Kebelbarátom, te, ki több vagy, mint testvér, 

Miért nem születtél apám háza népébe?

 Hogy együtt beszéljünk a régi ismerős arcokról –

Hogy némelyek meghaltak, némelyek elhagytak, 

S némelyeket elvettek tőlem; mind távozott;

 Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

2026. február 10.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével