49. Charles Lamb: Childhood
In my poor mind it is most sweet to muse
Upon the days gone by; to act in thought
Past seasons o’er, and be again a child;
To sit in fancy ont he turf-clad slope
Down which the child would roll; to pluck gay flowers,
Make posies in the sun, which the child’s hand
(Childhood offended soon, soon reconciled)
Would throw away, and straight take up again,
Then fling them tot he winds, and o’er the lawn
Bound with so playful and so light a foot,
That the pressed daisy scarce declined her head.
49. Charles Lamb: Gyermekkor
Szegény elmémnek oly édes elmerengni
A letűnt napokon; s gondolatban újraélni
Múlt évszakokat, s gyermeknek lenni megint;
Képzeletben a pázsitos lankán ülni,
Hol a gyermek gurult le; s vidám virágot szedni,
Bokrétát kötni a napon, mit a gyermek keze
(Ki gyorsan sértődik, s gyorsan békül újra)
Eldobna tán, de rögvest fel is venne,
Aztán a szélnek vetné, s a gyepen át
Oly játékos és oly könnyű lábbal szökkenne,
Hogy a letaposott százszorszép is alig hajtaná le fejét.
2026. február 10.
