„Vannak versek, amik évtizedekig kísérnek bennünket. Ezt a német költeményt még a kilencvenes években, némettanulásom idején szerettem meg és fordítottam le először. Később, 2007-ben, az emlékeim összeszedésekor is elővettem, de az akkori írásaim nagy része azóta elveszett.
Mégis, a gondolat örök maradt: a pillanatoké a lényeg. > Most, egy csendes hajnalon, a régi emlékeket és a korábbi változatokat felidézve fésültem át újra a sorait, hogy megosszam veletek azt a békét, amit a jelen megélése ad. Fogadjátok szeretettel ezt a megújult fordítást és a hozzá készült hangulatképet.”
Verweile nock ein bißchen
du schöner Augenblick,
laß mich dich noch genießen,
ich fühle in dir Glück.
Ich weiß ich kann nicht halten
was Augenblicke schenken,
kann dehnen nicht die Zeit
und Augenblick nicht lenken.
Drum sag ich danke dir
für diese kurze Zeit,
wissend, daß der nächste Augenblick
für mich schon is bereit.
Wie kurz du bist gewesen,
wie schnell du auch vergangen,
halt als Erinnerung ich dich
im Herzen eingefangen.
Und wenn ein Augenblick mal kommt,
der nicht so schön wie du,
weiß ich, daß auch ein solcher
verfliegen wird im Nu.
Kann trösten mich mit dir,
der du so schön gewesen,
weil durch Bewußtheit ich erkannt
des Augenblickes Wesen.
Még maradj velem egy kicsit
te csodálatos pillanat,
láthattalak örülni téged,
a szerencsém tapasztalat.
Tudom, meg nem tarthatom
ajándékait a pillanatoknak,
neghosszabbítani az időt nem lehet
és a pillanat nem hajt engemet.
Mellébeszéltem, köszönöm Neked,
ezt a rövidke időt szánták számodra
tudva, a jövő pillanat
már készenlétben van rád várakozva.
Mennyire rövid ideig voltál
miként gyorsaságod is régmúlt,
persze, emlék vagyok neked,
ölelgetésed foglyul ejtett múlt.
És amikor egy pillanat ha jön,
az nem olyan csodálatos,amilyen te vagy,
tudom én is, egy ily' pillanat
egyszeriben elillan hamar.
Vigasztalni képes engem veled,
gyönyörűség voltál nekem,
mert általad tudatosult bennem,
a pillanatoké a lényeg.
21:30 2007.05.27.
Maradj még egy kicsit velem,
te drága, szép pillanat,
hadd ízleljem a boldogságod,
mely benned rám ragadt.
Tudom jól, meg nem tarthatom,
mit a pillanat ád nekem,
az időt meg nem nyújthatom,
utat neki nem szabok.
Mégis, hálát adok érte,
e rövidke időért,
tudva: a következő perc
már készen áll, elért.
Bármily rövid voltál is te,
s tovatűntél hirtelen,
szívembe zárt emlék gyanánt
őrizlek meg szüntelen.
S ha jön majd oly pillanat is,
mely nem oly szép, mint te vagy,
tudom: az is tovaszáll majd,
s nyomot bennem nem hagy.
Veled vigasztalódom majd,
ki oly szép s tiszta voltál,
mert tudatossággal megértem:
a pillanaté a lényeg.
2026. március 21.
