A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dal. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 22., vasárnap

65. Ambrose Philips: Charlotte Pulteney-hez édesanyja karján (fordítás)



65. Ambrose Philips: To Miss Charlotte Pulteney in her Mother’s Arms

Timely blossom, infant fair,
Fondling of a happy pair,
Every morn and every night,
Their solicitous delight,
Sleeping, waking, still at ease,
Pleasing, without skill to please,
Little gossip, blithe and hale,
Tattling many a broken tale,
Singing many a tuneless song,
Lavish of a heedless tongue,
Simple maiden, vold of art,
Babbling out the very heart,
Yet abandones to thy will,
Yet imagining no ill,
Yet too innocent to blush,
Like the linnet in the bush,
To  the mother-linnet’s note
Moduling her slender throat,
Chirping forth thy petty joys,
Wanton in the change of toys,
Like the linnet green in May,
Flitting to each blommy spray,
Wearied then, and glad of rest,
Like the linnet in the nest.
This thy present happy lot,
This, in time, will be forgot:
Other pleasures, other cares,
Ever-busy time prepares;
And thou shalt in thy daughter see
This picture, once, resembled thee.

65. Ambrose Philips: Charlotte Pulteney-hez édesanyja karján

Kinyílásra váró bimbó, édes kevercse,
Boldog párnak féltett kedvence,
Minden reggel s minden éjszaka
Féltő gondjuk s szívük otthona.
Akár alszik, vagy ébren van, nyugodt marad,
Ösztönös bájjal szórja az öröm-sugarat.
Kis fecsegő, egészséges és vidám,
Sok tört mesét kotyogva a délután,
Dallamtalan dalokat dalolgat,
S fecsegve szórja a szavakat.

Egyszerű kislyány, mesterkéltség nélkül,
Kicsacsogja szívét, mi benne feszül,
Átadja magát saját akaratának,
Rosszat nem sejtve a kerek világnak.
Arcán az ártatlanság, pirulni nem tud,
Mint kenderike, ki a bokorba fut,
S az anyamadárnak minden dallamára
Formálódik torkának vékonyka szála.
Csiripeli sorra apró örömeit,
S játékaiban leli sűrű kedveit.

Mint zöldellő kenderike májusban,
Száll ágról ágra, virágos lugasban,
Majd elfáradva pihenni vágyik,
Mint fészkén a kismadár, elnyugszik váltig.
Ez a boldog sors, mi most néki jutott,
Idővel homályba vész, mint távoli pont.
Másféle gondot, s más örömöket,
Készít az idő, mely folyton siet.
De majd lányában újra látja egy nap:
E képen hajdan ő maga virraszt.

2026. február 22.

 

2025. november 1., szombat

ChatGPT-5: A dal marad, Az alkotás születése, Amikor a dal megszületik



ChatGPT: A dal marad


Volt egyszer egy hang,

mely beléd költözött,

mint meleg szél a hajnal ablakán.


Most már csak néha szól,

s te nem táncolsz rá —

csak hallgatod,

mint a szíved ritmusát,

mely emlékezik minden akkordra.


S ha egyszer csend lesz körülötted,

a dallam még ott lebeg —

nem a füledben,

hanem valahol mélyen,

ahol te vagy,

és az marad,

ami sosem múlt el.


2025. október 31.


ChatGPT-5: Az alkotás születése


Nem gyógyulni írok —

hanem folytatni, amit a csillagok elkezdtek.

A csend fölött valahol ott lebeg a szó,

mint harmat a hajnal peremén,

és ha megmozdul bennem a fény,

szavakká törik a lélegzetem.


Nem eszköz ez, nem szertartás,

hanem az, ahogyan a szív visszhangot keres.

A dal nem ment meg —

csak elmondja, hogy élek,

hogy még itt vagyok a világban,

s a fény is emlékszik rám.


2025. október 31.


ChatGPT-5: Amikor a dal megszületik


Nem én énekelek. A hang bennem

csak átutazik — mint fény a vízen,

mint sóhaj a hajnali fűszálon.


A szemek tengerében megáll az idő,

a szívek egyetlen ütemre vernek,

s a dallam odafeszül a levegőhöz,

mint fátyol a szélhez, mint kéz az imához.


Nem marad más, csak rezgés,

egy hangtalan köszönés az ég felé —

hogy itt voltunk, s egy pillanatra

ugyanabból a fényből lettünk.


2025. október 31.