A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ártatlanság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ártatlanság. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 25., szerda

69. Winthrop Mackworth Praed: A Gyermekkor és látogatói (fordítás)


69. Winthrop Mackworth Praed: Childhood and His Visitors

Once on a time, when sunny May
    Was kissing up the April showers,
I saw fair Childhood hard at play
    Upon a bank of blushing flowers:
Happy – he knew not whence or how, -
    And smiling, - who could choose but love him?
For not more glad than Childhood’s brow,
    Was the blue heaven that bream’d above him.

Old Time, in most appaling wrath,
    That valley’s green repose invaded;
The brooks grew dry upon his path,
    The birds were mute, the lilies faded.
But Time so swiftly wing’d his flight,
    In haste a Grecian tomb to batter,
That Childhood watch’d his paper kite,
    And knew just nothing of the matter.

With curling lip and glancing eye
    Guilt gazed upon the scene a minute;
But Childhood’s glance of purity
    Had such a holy spell within it,
That the dark demon tot he air
    Spread forth again his baffled pinion,
And híd his envy and despair,
   Self-tortured, in his own dominion.

Then stepp’d a gloomy phantom up,
    Pale, cypress-crown’d, Night’s awful daughter,
And proffer’d him a fearful cup
    Full tot he brim ofo bitter water:
Poor Childhood bade her tell her name;
      And when the beldame mutter’d – ’Sorrow,’
He said, - ’Don’t interrupt my game;
   I’ll taste it, if I must, to-morrow.’

The Muse of Pindus thither came,
    And woo’d him with the softest nunbers
That ever scatter’d wealth and fame
    Upon a youthful poet’s slumbers;
Though sweet the music of the lay,
    To Childhood it was all a riddle,
And ’Oh,’ ha cired, ’do send away
    That noisy woman with the fiddle!’

Then Wisdom stole his bat and ball,
    And taught him, with most sage endeavour,
Why bubbles rise and acorns fall,
    And why no toy may last for ever.
She talk’d of all the wondrous laws
    Which Nature’s open book discloses,
And Childhood, eres he made a pause,
    Was fast asleep among the roses.

Sleep on, sleep on! Mandhood’s dreams
    Are allof earthly pain or pleasure,
Of Glory’s toils, Ambition’s schemes,
    Of cherish’d love, or hoarded treasure:
But tot he couch where Childhood lies
   A more delicious trance is given,
Lit up by rays from seraph eyes,
   And glimpses of remember’d Heaven!

69. Winthrop Mackworth Praed: A Gyermekkor és látogatói

Volt egyszer, hogy a napfényes Május
    Április záporát csókkal itta fel,
Láttam a szép Gyermekkort, amint
    Virágos parton vígan játszadozik el.
Boldog volt – nem tudta, miért vagy hogyan, –
    S oly mosolygós, hogy mindenki szerette;
Nem volt derűsebb a Gyermek homloka,
    Mint a kék ég, mely fénylett felette.

Az Öreg Idő rettentő haraggal
    Rontott e völgy zöld nyugalmára;
Kiszáradt a patak a lába nyomán,
    Néma lett a madár, lehullt a liliom álma.
De az Idő oly sebes szárnyon repült,
    Hogy egy görög sírt ledöntsön hamar,
Hogy a Gyermek csak papírsárkányát nézte,
    S nem is tudta, mit akar e zűrzavar.

Görbe ajakkal s villanó szemmel
     A Bűn nézte a jelenetet egy percig;
De a Gyermekkor tiszta tekintete
    Szent varázst hordozott, mely szívig hatolt;
S a sötét démon a levegőbe
    Kitárta újra tanácstalan szárnyát,
S elrejtette irigységét és kétségbeesését,
    Saját birodalmába vonva kínzó árnyát.

Aztán egy sötét kísértet lépett elő,
    Sápadt, cipruskoszorús, az Éj zord lánya,
S egy félelmetes kupát nyújtott felé,
    Mely keserű vízzel volt teli, színültig szánva.
A szegény Gyermek kérte, mondja meg nevét;
    S mikor a banya mormolta: „Bánat”,
Ő így szólt: „Ne zavard a játékomat;
    Megízlelem, ha muszáj, de csak holnap!”

A Pindusz Múzsája is odalépett,
    S lágy dalokkal kísértette őt,
Melyek hírnevet és kincset szórtak
    Az ifjú költő álmai előtt.
Bár édes volt az ének zenéje,
    A Gyermeknek ez mind csak rejtély volt,
S felkiáltott: „Ó, küldjék már el
    Azt a zajos asszonyt a hegedűvel!”

Aztán a Bölcsesség ellopta ütőjét s labdáját,
    S bölcs igyekezettel tanítani kezdte:
Miért száll a buborék, s hull le a makk,
    S miért nem tart a játék örökké, fejtette.
Beszélt a Természet nyitott könyvének
    Minden csodás és titkos törvényéről,
S a Gyermek, még mielőtt válaszolhatott volna,
    Mélyen elbódult  a rózsák kelyhétől.

Aludj csak, aludj! A Férfikor álmai
    Mind földi kínok vagy örömök csupán,
Dicső fáradozás, nagyravágyó tervek,
    Szeretett lény, vagy kincs a nap után.
De a fekhelyre, hol a Gyermekkor pihen,
    Édesebb révület adatik meg ott fent,
Szeráfok szemének sugara világítja,
    S felvillan benne az elfeledett Menny!

Megjegyzések a vershez:
Pindus Múzsája: A görög mitológiában a Pindusz-hegység a Múzsák egyik lakhelye. Itt a költészetet jelképezi.
A nő a hegedűvel: Nagyon kedves kép, ahogy a gyerek "zajos asszonynak" látja a magasztos Múzsát, mert csak játszani akar.
Bölcsesség (Wisdom): Ő az, aki elrontja a játékot a fizika törvényeivel (miért esik le a makk), de a gyerek inkább elalszik, semmint hogy hallgassa a száraz leckéket.

2026. február 24.



 

2026. február 22., vasárnap

65. Ambrose Philips: Charlotte Pulteney-hez édesanyja karján (fordítás)



65. Ambrose Philips: To Miss Charlotte Pulteney in her Mother’s Arms

Timely blossom, infant fair,
Fondling of a happy pair,
Every morn and every night,
Their solicitous delight,
Sleeping, waking, still at ease,
Pleasing, without skill to please,
Little gossip, blithe and hale,
Tattling many a broken tale,
Singing many a tuneless song,
Lavish of a heedless tongue,
Simple maiden, vold of art,
Babbling out the very heart,
Yet abandones to thy will,
Yet imagining no ill,
Yet too innocent to blush,
Like the linnet in the bush,
To  the mother-linnet’s note
Moduling her slender throat,
Chirping forth thy petty joys,
Wanton in the change of toys,
Like the linnet green in May,
Flitting to each blommy spray,
Wearied then, and glad of rest,
Like the linnet in the nest.
This thy present happy lot,
This, in time, will be forgot:
Other pleasures, other cares,
Ever-busy time prepares;
And thou shalt in thy daughter see
This picture, once, resembled thee.

65. Ambrose Philips: Charlotte Pulteney-hez édesanyja karján

Kinyílásra váró bimbó, édes kevercse,
Boldog párnak féltett kedvence,
Minden reggel s minden éjszaka
Féltő gondjuk s szívük otthona.
Akár alszik, vagy ébren van, nyugodt marad,
Ösztönös bájjal szórja az öröm-sugarat.
Kis fecsegő, egészséges és vidám,
Sok tört mesét kotyogva a délután,
Dallamtalan dalokat dalolgat,
S fecsegve szórja a szavakat.

Egyszerű kislyány, mesterkéltség nélkül,
Kicsacsogja szívét, mi benne feszül,
Átadja magát saját akaratának,
Rosszat nem sejtve a kerek világnak.
Arcán az ártatlanság, pirulni nem tud,
Mint kenderike, ki a bokorba fut,
S az anyamadárnak minden dallamára
Formálódik torkának vékonyka szála.
Csiripeli sorra apró örömeit,
S játékaiban leli sűrű kedveit.

Mint zöldellő kenderike májusban,
Száll ágról ágra, virágos lugasban,
Majd elfáradva pihenni vágyik,
Mint fészkén a kismadár, elnyugszik váltig.
Ez a boldog sors, mi most néki jutott,
Idővel homályba vész, mint távoli pont.
Másféle gondot, s más örömöket,
Készít az idő, mely folyton siet.
De majd lányában újra látja egy nap:
E képen hajdan ő maga virraszt.

2026. február 22.