89. T. Toke Lynch: Utánpótlás (fordítás)

 T. Toke Lynch: Utánpótlás

Amikor kisfiúk vidám hangokon szaladnak és kiáltoznak a réten, s mint asszony-bimbók, gyenge ágakon, kislányok nyílnak fényesen a fényben, – nem kell a Világban kétségbeesnem, látom, Istenem is csupa nyugalom, hisz Éden kertjében, a szépben, a szentben boldogabbak ők sem lennének nagyon.

89. T. Toke Lynch: Reinforcements

When little boys with merry noise

     In the meadows shout and run,

And little girls, sweer woman buds,

     Brighly open in the sun, -

I may not of the World despair,

     Whose God despaireth not, I see,

For blithesomer in Eden’ air

     These lads and maidens could not be.

Why were they born, if Hope must die?

     Wherefore this health, if Truth should fail.

And why such Joy, if Misery

     Be conquering us and must prevail?

Arouse! Our spirit shall not droop:

     These young ones fresh from Heaven are;

Our God hath sent another troop

     And means to carry ont he war.

 89. T. Toke Lynch: Utánpótlás

Amikor kisfiúk vidám hangokon

     Szaladnak és kiáltoznak a réten,

S mint asszony-bimbók, gyenge ágakon,

      Kislányok nyílnak fényesen a fényben, –

Nem kell a Világban kétségbeesnem,

     Látom, Istenem is csupa nyugalom,

Hisz Éden kertjében, a szépben, a szentben

     Boldogabbak ők sem lennének nagyon.

Miért születnének, ha halna a Remény?

     Mivégre az élet, ha az Igazság bukik?

Miért e nagy Öröm, ha a kínos Szenvedés

     Legyőz minket és rajtunk felülkerekedik?

Ébredjetek! Lelkünk se csüggedjen hát:

       E fiatalok a Mennyből jöttek frissen,

Isten egy új, víg sereggel ünnepel,

      S háborúját vívja a sötétség ellen.  

2026. március 6.

Gemini mesterséges intelligencia nyersfordítása alapján

 

54. Henry Wadsworth Longfellow: A gyermekek órája (fordítás)

54. Henry Wdasworth Longfellow: The Children’s Hour

Between the dark and the daylight,

   When the night is beginning to lower,

Comes a pause in the day’s occupation,

   That is knoown as the Children’s Hour.

I hear in the chameber above me

   The patter of little feet,

The sound of a door that is opened,

   And voices soft and sweet.

From my study I see in the lamplight,

   Descending the broad hall stair,

Grave sound of a door that is opened,

   And wolces soft and sweet.

From my study I see in the lamplight,

   Descending the broad hall stair,

Grave Alice and Laughing Allegra,

   And Edith with golden hair.

A whisper and then a silence;

   Yet I know by their merry eyes

They are plotting and planning together

   To take me by surprise.

A sudden rush from the stairway,

   A sudden raid from the hall!

By three doors left unguarded

   They enter my vastle wall!

They climb up into my turret

   O’er the arms and back of my chair;

If I try to escape they surround me;

   They seem to be everywhere.

They almost devour me with kisses,

   Their arms about me entwine,

Till I think of the Bishop of Bingen

   In his Mouse Tower ont he Rhine!

De you think,  O blue-eyed banditti,

   Because you have scaled the wall,

Such an old moustache as I am

   Is not a match for you all!

I have you East in my fortress,

   And will not let you depart,

But put you doown into the dungeon

   In the round-tower of my heart.

And there will I keep you for ever,

   Yes, for ever and a day,

Till the walls shall crumble to ruin,

   And moulder in dust away!

54. Henry Wadsworth Longfellow: A gyermekek órája

Az alkony s a lámpafény között már, 

   Mikor az éj sötétje leszáll, 

A napi munka egy percre megáll,

    S a Gyermekek Órája vár.

Fentről, a szobák irányából, 

   Apró lábak zaja kél, 

Hallom, egy ajtó halkan nyílik, 

   S gyermekhangot hoz a szél.

Dolgozószobám lámpafényénél 

   Látom a lépcsőn a lányokat, 

A komoly Alice-t, a víg Allegrát,

    S Edithet, kinek haja aranylik és selymeset mutat.

Suttogás támad, majd mély csend lesz; 

   De látom a huncut szemeket:

 Tudom már, titkos tervet szőnek, 

   Hogy lepjenek meg engemet.

Hirtelen roham indul a lépcsőn, 

   A csarnokból zúdul a nép! 

Védtelen várfalam három kapuján

    A kis sereg már belép!

Felmásznak a bástyám tetejére, 

   Székem karján s támláján át;

 Ha szöknék, körbevesznek rögtön, 

   Behálózzák az apát.

Csókjaikkal majd’ felfalnak engem, 

   Karjuk fonatát érzem én, 

S eszembe jut a bingeni püspök 

   A Rajna-parti Egértorony mélyén.

Azt hiszitek, kék szemű banditák, 

   Hogy mert falat hágtatok át, 

Egy ilyen vén obsitos, mint én, 

   Nem bírja el e csatát?

Váram mélyére zárlak titeket,

    S nem lesz többé távozás, 

Szívem kerek-torony tömlöcébe, 

   Hol nem ér el változás.

S ott őrizlek titeket örökké,

    Míg a föld forog s el nem áll, 

Míg falunk porrá nem mállik a porban, 

   S az idő romokra nem talál.

2025. február 11.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével