99. William Wordsworth: "Előhang" Volt egy fiú (fordítás)

99. William Wordsworth: from ’The Prelude’

There was a Boy

There was a Boy, ye knew him well, ye cliffs

And islands of winander! – many a time,

At evening, when the earliest stars began

To move along the edges of the hills,

Rising or setting, would he stand alone,

Beneath the trees, or by the glimmering lake;

And there, with fingers interwoven, both hands

Pressed closely palm to palm and to his mouth

Uplifted, he, as through an instrument,

Blew mimic hootings tot he silent owls,

That they might answer him. – And they would shout

Across the watery vale, and shout again,

Responsive to his call, - with quivering peals,

And long halloos, and screams, and echoes loud

Redoubled and redoubled;concourse wild

Of jocund din! And, when there came a pause

Of silence such as baffled his best skill:

Then, sometimes, in that silence, while he hung

Listening, a gentle shock of mild surprise

Has carried far into his heart the voice

Of mountain-torrents;or the visible scne

Would enter unawares into his mind

With all its solemn imagery, its rocks,

Its woods, and that uncertain heaven received

Into the bosom of the steady lake.

99. William Wordsworth: "Előhang"

Volt egy fiú

Volt egy fiú; jól ismertétek őt, ti sziklák

És Winander szigetei! – Sokszor,

Este, mikor a legelső csillagok mozdulni

Kezdtek a dombok peremén,

Keltükben vagy nyugvóban, ott állt egymagában

A fák alatt, vagy a csillámló tónál;

És ott, összefonva ujjait, két kezét

Szorosan tenyér a tenyérhez szorította, s szájához

Emelte, s mint egy hangszeren át,

Utánozva hújogott a néma baglyoknak,

Hogy válaszoljanak neki. – S azok kiáltottak

Át a vizes völgyön, és újra kiáltottak,

Felelve hívására – remegő harsogással,

Hosszú hallózással, sikolyokkal és visszhanggal, mely

Megduplázódott és újra megduplázódott; a vidám lárma

Vad tivornyája volt ez! S amikor szünet állt be,

Olyan csend, mely kifogott minden ügyességén:

Akkor, néha, abban a csendben, míg ott függött

Figyelve, egy enyhe, szelíd meglepetés

Vitte mélyen a szívébe a hegyi patakok

Hangját; vagy a látható táj

Észrevétlen hatolt be az elméjébe

Minden komoly képével, szikláival,

Erdőivel, és azzal a bizonytalan égbolttal, melyet

Befogadott a mozdulatlan tó kebele.

2026. március 12.

Gemini fordítása

 

86. Edward Thomas: Gyermek a sziklákon (fordítás)

Gondolatok a „Gyermek a sziklákon” című vershez

Kedves Olvasóim! Ma egy különleges irodalmi utazásra hívlak Benneteket. Edward Thomas (1878–1917) angol költő 86. versét hoztam el, amely első olvasatra egy egyszerű tengerparti pillanatkép, de a mélyben megrázó és titokzatos rétegeket rejt.

A vers fordítása és értelmezése során egy modern utat választottam: a Gemini mesterséges intelligencia segítségével fejtettük fel a szöveg bonyolult szimbólumrendszerét. Miért fontos ez? Mert így nemcsak a szavakat ültettük át magyarra, hanem közösen elemeztük ki:

Mit jelent a „Zöld Lovag” középkori legendája egy sáska képében,

miért érződik a kínin keserűsége a gyermek szavaiban,

és hogyan válik a halál ijesztő fogalma a gyermeki lélekben a végső, anyai biztonság vágyává.

Ez a poszt egy emberi és gépi intelligencia közötti párbeszéd gyümölcse. Az MI segített a nyelvi akadályok leküzdésében és a háttér-információk feltárásában, én pedig a szívemet és az anyai érzéseimet adtam hozzá az értelmezéshez. Bízom benne, hogy ez a közös munka segít Nektek is átélni Edward Thomas melankolikus, mégis békés világát.

 86. Edward Thomas: The Child ont he Cliffs

Mother, the root of this little yellow flower

Among the stones has the taste of quinine.

Things are strange to-day ont he cliff. The sun shines so bright,

And the grasshopper works at his sewing-machine

So hard. Here’s one on my hand, mother, look;

I lie so still. There’s one on your book.

But I have something to tell more strange. So leave

Your book tot he grasshopper, mother dear, -

Like a green knight in a dazzling market-place –

And listen now. Can you hear what I hear

Far out? Now and then the foam there curls

And stretches a white arm out like a girl’s.

Fishes and gulls ring no bells.There cannot be

A chapel or church between here and Devon,

With fishes or gulls ringing its bell, - hark! –

Somewhere under the sea or up in heaven.

’It’s the bell, my son, out in the bay

Ont he bouy. It does sound sweet to-day!

Sweeter I never heard, mother, no, not in all Vales.

I Should like to be lying under that foam,

Dead, but able to hear the sound of the bell,

And certain that you would often come

And rest, listening happily.

I should be happy if that could be.

 86. Edward Thomas: Gyermek a sziklákon

Anyám, ennek a kis sárga virágnak a gyökere

A kövek között olyan ízű, mint a kínin.

Különösek ma a dolgok itt a sziklán. A nap oly fényesen süt,

És a sáska úgy dolgozik a varrógépén,

Oly keményen. Nézz csak, egy itt van a kezemen, anyám;

Olyan mozdulatlanul fekszem. Egy pedig a könyveden van.

De van valami még különösebb mondandóm. Szóval hagyd

A könyvedet a sáskára, édesanyám, –

Mint egy zöld lovagra egy vakító piactéren –

És figyelj most. Hallod, amit én hallok

Odakinn? Néha a hab ott megpördül,

És kinyújt egy fehér kart, mint egy lányét.

Halak és sirályok nem harangoznak. Nem lehet ott

Sem kápolna, sem templom innen Devonig,

Ahol halak vagy sirályok húznák a harangot, – figyelj! –

Valahol a tenger alatt vagy fent az égben.

„A harang az, fiam, kint az öbölben,

A bóján. Ma valóban édesen szól!”

Soha nem hallottam édesebbet, anyám, nem, egész Walesben sem.

Szeretnék ott feküdni a habok alatt,

Holtan, de képesnek lenni a harangszót hallani,

És biztosnak lenni abban, hogy te gyakran eljössz

És megpihensz, boldogan figyelve.

Boldog lennék, ha ez megtörténhetne.

2026. március 5.