99. William Wordsworth: "Előhang" Volt egy fiú (fordítás)

99. William Wordsworth: from ’The Prelude’

There was a Boy

There was a Boy, ye knew him well, ye cliffs

And islands of winander! – many a time,

At evening, when the earliest stars began

To move along the edges of the hills,

Rising or setting, would he stand alone,

Beneath the trees, or by the glimmering lake;

And there, with fingers interwoven, both hands

Pressed closely palm to palm and to his mouth

Uplifted, he, as through an instrument,

Blew mimic hootings tot he silent owls,

That they might answer him. – And they would shout

Across the watery vale, and shout again,

Responsive to his call, - with quivering peals,

And long halloos, and screams, and echoes loud

Redoubled and redoubled;concourse wild

Of jocund din! And, when there came a pause

Of silence such as baffled his best skill:

Then, sometimes, in that silence, while he hung

Listening, a gentle shock of mild surprise

Has carried far into his heart the voice

Of mountain-torrents;or the visible scne

Would enter unawares into his mind

With all its solemn imagery, its rocks,

Its woods, and that uncertain heaven received

Into the bosom of the steady lake.

99. William Wordsworth: "Előhang"

Volt egy fiú

Volt egy fiú; jól ismertétek őt, ti sziklák

És Winander szigetei! – Sokszor,

Este, mikor a legelső csillagok mozdulni

Kezdtek a dombok peremén,

Keltükben vagy nyugvóban, ott állt egymagában

A fák alatt, vagy a csillámló tónál;

És ott, összefonva ujjait, két kezét

Szorosan tenyér a tenyérhez szorította, s szájához

Emelte, s mint egy hangszeren át,

Utánozva hújogott a néma baglyoknak,

Hogy válaszoljanak neki. – S azok kiáltottak

Át a vizes völgyön, és újra kiáltottak,

Felelve hívására – remegő harsogással,

Hosszú hallózással, sikolyokkal és visszhanggal, mely

Megduplázódott és újra megduplázódott; a vidám lárma

Vad tivornyája volt ez! S amikor szünet állt be,

Olyan csend, mely kifogott minden ügyességén:

Akkor, néha, abban a csendben, míg ott függött

Figyelve, egy enyhe, szelíd meglepetés

Vitte mélyen a szívébe a hegyi patakok

Hangját; vagy a látható táj

Észrevétlen hatolt be az elméjébe

Minden komoly képével, szikláival,

Erdőivel, és azzal a bizonytalan égbolttal, melyet

Befogadott a mozdulatlan tó kebele.

2026. március 12.

Gemini fordítása