Mintha most születtem volna,
félve attól, amit éreztem.
Nem én választottam szülőket –
a világ döntött,
én csak érkeztem.
Apai családom régi németként
sokszor lett célpont,
anyám apját forgószél vitte el
Anyám ma kilencven éves –
hosszabbítás az időben.
A költők megírták
a világégés szerepeit,
és volt, aki hitte:
ilyet már nem lehet
Mégis megtörtént.
Így lettem én egyetlen életben
sok korszak tanúja,
mert mások nem vállalták
a rájuk osztott szerepet.
A tizennyolcadik születésnapomra
gyermeket kaptam ajándékba –
társat a sötét időkben,
vezetőt a félelmek között.
tisztaság, szelídség,
egy tiszta hang,
vagy a kedvesség.
Mennyi bűnt hordozott az ember,
mennyit kellett vezekelnie!
Sötét erők között botladozva
egyetlen társ maradt:
a gyermek.
Ötven év rohant el így velünk.
A világ hallgatott.
Pedig a hallgatás is cinkosság.
Hatvannyolc éves lettem,
mégis úgy érzem néha,
mintha most születtem volna –
félve.
Dalokat énekeltem,
filmslágereket,
mindent, amit egyszer hallottam.
Szívem, mint egy magnó,
őrizte őket.
Nem tudom, lesz-e igazság.
Lesz-e valaki,
aki kivezeti az embert
a sötétségből.
Mert előre írták:
kell majd egy Megváltó.
És ha most élne
talán ő sem hinné:
amiről azt mondták,
nem történhet meg többé –
mégis valósággá lett.
2026. március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése