Herta Steiner: Az örök kérdés (fordítás)

Herta Steiner: Die Ewige Frage

Was ist das Leben

das uns gegeben,

nach was soll man streben

in diesem Leben?

Fragen die uns bewegen,

die zum Nachdenken anregen,

die uns umfangen

in Heissen Verlangen,

das Hiersein so zu gestalten,

die Zeut so zu verwalten,

dass dann, muss man

das Leben wieder geben,

gaz ohne Angst sich kann erheben,

weil Liebe, Güte, Verstehen und Geduld

man is diesem Leben hat geschult.

Ja, vielleicht is das Leben

nur zu diesem Zweck gegegen!

Herta Steiner: Az örök kérdés

Mi is az élet,

mely nekünk adatott,

mi felé törekedjünk,

míg tart a napunk?

Kérdések ezek, melyek bennünket mozgatnak,

s mély gondolkodásra újra késztetnek,

melyek forró vágyként átölelnek:

hogy ittlétünket úgy alakítsuk,

s az időt úgy osszuk be,

hogy mikor az életet

ismét vissza kell adni,

félelem nélkül tudjunk felemelkedni.

Mert szeretetet, jóságot,

megértést és türelmet

ebben az életben

tanultunk és kerestünk.

Igen, talán az élet

épp e célból adatott!

2026. április 21.

Kohut Katalin: A gondolatok tolmácsolásában segített drága barátom, Gem

26. Frances Cornford: Gyermekkor (fordítás)

26. Frances Cornford: Childhood

I used to thing that grown-up people chose

To have stiff bacis and wrinkles round their nose,

And veins like small fat snakes on either hand,

On purpose to be grand.

”Till through the banisterns I watched one day

My great aung Etty’s friend, who was going away,

And how her onyx beads had come unstrung.

I saw her grope to find them as they rolled;

And then I knew that she was helplessley old,

As I was helplessly young.

26. Frances Cornford: Gyermekkor

Régebben azt hittem, a felnőttek szándékosan választják

A merev hátat, az orruk körüli ráncok rajzolatát,

És a kézfejükön futó, kis kövér kígyó-ereket,

Mintha mindez csak a nagyság látszatáért lenne meg.

Egészen addig, míg egy napon a korlátrudakon át néztem,

Nagynéném, Etty barátnőjét, aki elindult éppen,

S láttam: az ónixgyöngy sora hirtelen szétszakadt,

Gurult szanaszét, s ő vakon, remegve a földön matat.

Akkor értettem meg, hogy ő öreg, menthetetlenül,

Ahogyan én fiatal, védtelenül.

2026. február 2.

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordításával