Eduard Pusztinyin (tatár):Nem álmodom (fordítás)

Eduard Pusztinyin (tatár):Nem álmodom

 

 Nem álmodom a szerelemről,

Csak ruhástól szeretnék feküdni az ágyon:

Beethovent és Bachot hallgatni

Kis szobámban, a tárgyakra hulló

Halovány fényben.

Nem a stílus érdekes,

A lényeg az, hogy valamikor,

Úgy rémlik, hasonlót láttam már

Csapongó képzeletemben.

Kiengesztelő áldozatát  tán

Tűnődő, bús szemeimnek.

Kohut Katalin fordítása, 1993.

 

Eduárd Pusztinyin (tatár): Külvárosban élnek (fordítás)

Eduárd Pusztinyin (tatár): Külvárosban élnek

 

 Külvárosban élnek,

Jó ruhát viselnek,

Esténként a konyhakertben

Felélénkülnek,

Külvárosban halnak.

Kohut Katalin fordítása

Miskolc, 1993. Benedek u. 17.

 

Gabdulla Tukaj (tatár): A bölcsőtől a sírig, Az árva a Paradicsomban (fordítások)

A bölcsőtől a sírig

Gabdulla Tukaj

(Tatár)

Milyen boldog a csecsemő, míg bölcsőjébe belefér,

Mint az apró pók, melynek a legkisebb rés is tágas.

Élete alkonyán elrévedezik hosszan az ember:

Sírgödör a világ, de kinek kell fekhely, ilyen tágas?

Kohut Katalin fordítása, 

Miskolc, 1992. Benedek u. 17.

Az árva a Paradicsomban

Gabdulla Tukaj

(Tatár)

Hiába ringatott Huri az édeni sátorban,

Én nem éreztem melegséget, sírtam egyre: hol van az

anyám?

Hiába dobálta felém az arkangyal glóriáját,

Hogy az legyen a csörgőm, sírva kérdezgettem? Hol az

apám?

Kohut Katalin fordítása, 

Miskolc, 1992. Benedek u. 17.

 

Renat Harisz:(tatár): A kékség (fordítás)

Renat Harisz:(tatár): A kékség

 

 

A kékség gyászruhába öltözött,

Két szárnyát, míg bírja, felemeli.

Az ég elsötétült, sűrűsödött a köd,

S az időt, a kéket elnyeli.

 

Az idő könyörtelen megmutatja

A kék ifjúság eltűnését.

Az ember halad – de dúdolgatva,

Árnyszárnyai rejtik el a kéket.

 

Kohut Katalin fordítása

Miskolc, l992. Benedek u. 17