The lights from the parlour and kitchen shone out
Through the blinds and the windows and bars;
And high overhead and all moving about,
There were thousands of millions of stars.
There ne’er were such thousands of leaves on a tree,
Nor of people in church or the Park,
As the crowds of the stars that looked down upon me,
And that glittered and winked in the dark.
And the star of the sailor, and
Mars,
These shone in the sky, and the pail by the wall
Would be half full of water and stars.
They saw me at last, and they chased me with cries,
And they soon had me packed into bed;
But the glory kept shining and bright in my eyes,
And the stars going round in my head.
A szalon s a konyha fénye kiszökött,
A redőnyön s rácson át világolt;
S fent a fejem felett, az éj közt,
Milliónyi csillagtól fénylett az égbolt.
Sose volt annyi levél a fák ágain,
Sem ember a parkban, vagy a templomban,
Mint amennyi csillag nézett rám onnan,
S kacsintott felém a sötét árnyain.
A Kutya, a Göncöl, a Vadász s a többiek,
A tengerész csillaga s a vörös Mars;
Mind ragyogott, s a falnál a vödör-fenék
Csillaggal s vízzel lett teli hamarst.
Végül megláttak, s hívtak kiáltva,
S gyorsan az ágyamba fektettek engem;
De szememben ott égett a fény glóriája,
S a csillagok tovább forogtak a fejemben.
2026. február 28.
