61. Thomas Moore: To a Boy
with a watch
Written for a Friend
Is it not sweet, beloved youth,
To rove through Erudition’s bowers,
And cull the golden fruits of truth,
And gather Fancy’s brilliant flowers?
And is it not more sweet than this,
To feel thy parents’ hearts approving,
And pay them back in sums of bliss
The deat, the endless debt of loving?
It must be so to thee, my youth;
With this idea toll is lighter;
This sweetens all the fruits of truth,
And makes the flowers of fancy brighter
The little gift we send thee, boy,
May sometimes teach thy soul to ponder,
If indolence or syren joy
Should ever tempt that soul to wander.
Twill tell thee that the winged day
Can ne’er be chain’d by man’s endeavout,
That life and time shall fade away,
While heav’n and virtue bloom for ever.
61. Thomas Moore: Egy fiúnak
Mondd, nem édes-e, szeretett ifjú,
A tudás dús kertjét járni át,
Szedni az igazság arany gyümölcsét,
S a képzelet fényes virágát?
S nem édesebb-e még ennél is,
Érezni szülőd büszke szívét,
S hálálva adni vissza nekik
A szeretet örök hitelét?
Így kell legyen ez nálad, ifjam,
S a munka is könnyebb e hitben;
Édesebb lesz az igazság tőle,
S a képzelet is szebben pihen.
A kis ajándék, mit most küldünk,
Tanítson lelkedben mély hitet,
Ha restség, vagy szirének kéje
Csábítaná el tiszta szíved.
Mert megmondja: a szárnyas napot
Láncra nem verheti senki sem,
S míg idő és élet elenyész,
Az erény virágzik odafenn.
2026. február 19.
Gemini mesterséges intelligencia segítségével
