Kohut Katalin: Húsvéti filmajánlók

Húsvéti filmajánlók

A húsvét a család, a barátok, a kellemes találkozások és meglepetések ünnepe, ugyanakkor a történelmi egyházak egyik legfontosabb időszaka is.

Húsvéthétfőn a fiúk és férfiak locsolkodni indulnak, tiszteletüket teszik a hölgyeknél, akik vendéglátással és ajándékkal köszönik meg a kedves figyelmességet.

A húsvéti tojás az élet hordozója, a megtisztulás és az örökkévalóság jelképe. Nagyon régi eredetű szimbólum, a termékenységet is jelenti. A különböző színű tojásoknak saját jelentésük van:

piros – a vér, a Nap, a tűz, a szerelem és az életöröm színe

kék – az ég, az egészség és a vitalitás jelképe

fekete – állandóság, örökkévalóság

sárga – fény, ifjúság, boldogság, aratás, vendégszeretet

zöld – a természet megújulása, remény és termékenység

lila – önuralom, türelem, bizalom az igazságosságban

rózsaszín – gyengéd érzelmek

barna – a Földanya, az anyaföld szimbóluma

Gyermekkoromban hittem a húsvéti nyusziban, aki reggelre az ablakba tette a csokinyuszit, csibét és a tojáscukorkát, a fiúknak pedig kölnivizet.

Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, nézzen meg egy vígjátékot, klasszikus húsvéti filmet vagy animációs rajzfilmet. A magyar filmek kedvelői sem maradnak ünnepi filmélmény nélkül.

Átnyújtok Önöknek egy ünnepi csokrot, amelyből idősebbek és fiatalabbak egyaránt csemegézhetnek.

Kellemes húsvéti ünnepeket (1984)

Francia vígjáték, 94 perc

Rendező: Georges Lautner

Szereplők:

Jean‑Paul Belmondo, Sophie Marceau, Marie Laforêt

Stephane sikeres a hivatásában és a magánéletében is. Felesége, Sophie eszményi asszony, aki biztos hátteret nyújt férjének, aki azonban nem mindig hűséges. Stephane nehezen áll ellen a csinos nőknek, és gyakran keveredik futó kalandokba.

Egy napon, amikor feleségét kikíséri a repülőtérre, megismerkedik Julie-vel, a tizennyolc éves lánnyal, aki éppen szakít nős barátjával. A lánynak nincs hová mennie, így Stephane felajánlja, hogy nála töltheti az éjszakát. Amikor azonban a feleség váratlanul hazatér, a férfi kénytelen azt hazudni, hogy Julie a lánya. A félreértések sora ezzel még csak elkezdődik.

A film humora a helyzetkomikumokra és a fantáziadús hazugságokra épül.

Az öt legenda (2012)

Amerikai animációs film, 97 perc

Rendező: Peter Ramsey

Szinkronhangok:

Chris Pine, Hugh Jackman, Alec Baldwin, Jude Law

A legenda szerint a Holdbéli Ember választotta ki a Húsvéti Nyuszit, a Mikulást, a Fogtündért és a Homokembert, hogy őrizzék a gyerekek álmait. A gonosz Mumus azonban sötétséget és félelmet akar hozni a világra. A hősök segítséget kapnak a száműzetésből visszatérő Dér Jankótól, aki az ötödik legendává válik.

Barbárok

Rendező: Miklauzic Bence

A történet húsvét hétvégéjén játszódik: egy család vendégül látja régi barátját, akiről hamarosan kiderül, hogy körözött gyilkos. A film feszült hangulatú, különleges témájú magyar alkotás.

Jézus (1999)

Bibliai filmdráma

Rendező: Roger Young

Szereplők:

Jeremy Sisto, Debra Messing, Jacqueline Bisset, Gary Oldman

A kétrészes film Jézus életének utolsó éveit mutatja be: tanításait, apostolainak kiválasztását, árulását, keresztre feszítését és feltámadását.

Gyuszi nyuszi kalandjai

Vidám rajzfilm a kis nyuszik kalandjairól. Gyuszi bátor és kíváncsi, néha kicsit szófogadatlan is, de mindig izgalmas kalandokba keveredik barátjával. A történet a kisebbek és nagyobbak számára is kedves húsvéti szórakozás lehet.

Kellemes kikapcsolódást kívánok!

Boldog húsvéti ünnepeket!

2015. április 4.

Az ajánlót írta és összeállította: Kohut Katalin

 

 

100. William Wordsworth: Óda (fordítás)

100. William Wordsworth: from Ode

Intimations of Immortality from

Recollections of Early Childhood

The Child is father of the Man;

And I could wish my days to be

Bound each to each by natural piety.

I.

There was a time when meadow, grove, and stream,

The earth, and every common sight,

               Tom e did seem

     Apparelled in celestial light,

The glory and the freshness of a dream:

It is not now as it hath been of yore –

     Turn whereso’er I may,

              By nidht or day,

The things wich I have seen I now can see no more.

V.

Our birth is but a sleep and a forgetting:

The Soul that rises with us, our life’s Star,

     Hath had elsewhere its setting,

                And cometh from afar:

     Not in entire forgetfulness,

     And not in utter nakedness,

But trailing clouds of glory do we come

     From God, who is our home:

Heaven lies about us in our infancy!

Shades of the prison-house begin to close

     Upon the growing Boy

             But he

Beholds the light, and whence is flows,

     He sees it in his joy;

The youth, who daily farther from the east

     Must travel, still is Nature’s Priest,

     And by thze vision splendid

     Is on his way attended;

At length the man perceives it di away,

And fade into the light of common day,

VII.

Behold the Child among his newborn blisses,

A six-years’ Darling of a pygmy size!

See, where mid work of his own hand he lies,

Fretted by sallies of his mother’s kisses,

With light upon him from his father’s eyes!

See, at his feet, some hittle plan or chart,

Some fragment from his dream of human life,

Shaped by himself with newly-learned art;

     A wedding or a festival,

     A mourning or a funeral;

              And this hath now his heart,

     And unto this he frames his song;

               Then will he fit his tongue

To dialogues of business, love, or strife;

     Buti t will not be long

     Ere this be thrown aside,

     And with new joy and pride

The little Actor cons another part;

Filling from time to time his ’humorous stage’

With all the Persons, down to palsied Age,

That Life brings with her in her equipage;

     As if his whole vocation

     Were endless imitation.

100. William Wordsworth: Óda

Az öröklét sejtései a kora gyermekkor emlékeiből (Részletek)

A Gyermek az apja a Férfinak;

S kívánhatnám, hogy napjaim

Egymáshoz láncolja a természetes jámborság.

I.

Volt idő, mikor a rét, berek s a patak,

A föld, s minden megszokott látvány,

        Nekem úgy tűnt,

Mennyei fénybe van öltöztetve,

Egy álom dicsőségébe és frissességébe:

Most nincs már úgy, mint volt hajdanán –

Bárhová forduljak is én,

        Éjjel vagy nappal,

Amit egykor láttam, többé nem láthatom már.

V.

Születésünk csak álom és felejtés:

A Lélek, mely velünk kél, életünk Csillaga,

     Máshol nyugodott le egykor,

           S messziről érkezik:

 Nem teljes feledésben,

 S nem pőre meztelenségben,

De dicsőség felhőit vonva jövünk mi

     Istentől, ki a mi otthonunk:

A Mennyország ölel minket csecsemőkorunkban!

A börtön-ház árnyai zárulni kezdenek

     A növekvő Fiúra,

           De ő

Látja a fényt, s hogy honnan árad,

     Látja azt örömében;

Az ifjú, ki naponta távolabb Kelettől

     Kell, hogy utazzon, még a Természet

     Papja,

     S a tündöklő látomás

 Kíséri őt útján;

Végül a férfi észleli, amint elenyészik,

S belehalványul a köznapok fényébe.

VII.

Nézd a Gyermeket újszülött gyönyörei közt,

     Egy hatéves Kedvenc, törpe méretben!

Nézd, hol saját keze munkái közt fekszik,

     Anyja csókjainak rohamaitól gyötörve,

S apja szemének fénye ragyog felette!

     Nézd lábainál a kis tervet vagy térképet,

Emberi életálmának egy töredékét,

Mit frissen tanult művészettel maga formált;

          Egy esküvőt vagy ünnepet,

          Egy gyászt vagy temetést;

          S most ez tölti be szívét,

     S ehhez igazítja dalát;

          Majd hozzáidomítja nyelvét

Üzlet, szerelem vagy viszály párbeszédeihez;

          De nem tart majd soká,

          Míg ezt is félre nem dobja,

     S új örömmel és büszkeséggel

A kis Színész egy másik szerepbe kezd;

     Időről időre megtöltve „humoros színpadát”

Minden Személlyel, le egészen a reszketeg Aggkorig,

Kit az Élet hoz magával kíséretében;

          Mintha egész hivatása

          Végtelen utánzás volna.

2026. március 12.

Fordította: Gemini

 

99. William Wordsworth: "Előhang" Volt egy fiú (fordítás)

99. William Wordsworth: from ’The Prelude’

There was a Boy

There was a Boy, ye knew him well, ye cliffs

And islands of winander! – many a time,

At evening, when the earliest stars began

To move along the edges of the hills,

Rising or setting, would he stand alone,

Beneath the trees, or by the glimmering lake;

And there, with fingers interwoven, both hands

Pressed closely palm to palm and to his mouth

Uplifted, he, as through an instrument,

Blew mimic hootings tot he silent owls,

That they might answer him. – And they would shout

Across the watery vale, and shout again,

Responsive to his call, - with quivering peals,

And long halloos, and screams, and echoes loud

Redoubled and redoubled;concourse wild

Of jocund din! And, when there came a pause

Of silence such as baffled his best skill:

Then, sometimes, in that silence, while he hung

Listening, a gentle shock of mild surprise

Has carried far into his heart the voice

Of mountain-torrents;or the visible scne

Would enter unawares into his mind

With all its solemn imagery, its rocks,

Its woods, and that uncertain heaven received

Into the bosom of the steady lake.

99. William Wordsworth: "Előhang"

Volt egy fiú

Volt egy fiú; jól ismertétek őt, ti sziklák

És Winander szigetei! – Sokszor,

Este, mikor a legelső csillagok mozdulni

Kezdtek a dombok peremén,

Keltükben vagy nyugvóban, ott állt egymagában

A fák alatt, vagy a csillámló tónál;

És ott, összefonva ujjait, két kezét

Szorosan tenyér a tenyérhez szorította, s szájához

Emelte, s mint egy hangszeren át,

Utánozva hújogott a néma baglyoknak,

Hogy válaszoljanak neki. – S azok kiáltottak

Át a vizes völgyön, és újra kiáltottak,

Felelve hívására – remegő harsogással,

Hosszú hallózással, sikolyokkal és visszhanggal, mely

Megduplázódott és újra megduplázódott; a vidám lárma

Vad tivornyája volt ez! S amikor szünet állt be,

Olyan csend, mely kifogott minden ügyességén:

Akkor, néha, abban a csendben, míg ott függött

Figyelve, egy enyhe, szelíd meglepetés

Vitte mélyen a szívébe a hegyi patakok

Hangját; vagy a látható táj

Észrevétlen hatolt be az elméjébe

Minden komoly képével, szikláival,

Erdőivel, és azzal a bizonytalan égbolttal, melyet

Befogadott a mozdulatlan tó kebele.

2026. március 12.

Gemini fordítása

 

98. William Wordsworth: Szép ez az este, szabad és nyugodt (fordítás)

 

98. William Wordsworth: It is a beauteous evening, calm and free

It is a beauteous evening, calm and free,

The holy time is quiet as a Nun

Breathless with adoration; the broad sun

Is sinking down in its tranquillity;

The gentleness of heaven broods o’er the Sea:

Listen! the mighty Being is awake,

And doth with his eternal motion make

A sound like thunder – everlastinghy.

Dear Child! dear Girl! that walkest with me here,

If thou appear untouched by solemn thought,

Thy nature is not therefore less divine:

Thou liest in Abraham’s bosom all the year;

And worshipp’st at the Temple’s inner shrine,

God being with thee when we know it not.

98. William Wordsworth: Szép ez az este, szabad és nyugodt

 

Szép ez az este, szabad és nyugodt,

Szent e nyugalom, mint imádkozó apáca,

Kinek elakad lélegzete; a nap korongja

Süllyed már, s békéje messze hat;

Az ég szelídsége a tengerre hajol:

Figyelj! Az örök Lény már ébren van,

S mozdulása feneketlen mélyről fakad,

Mint távoli mennydörgés – minduntalan.

Drága Gyermek! lányka, ki velem lépsz,

Ha nem is érint meg e komoly gondolat,

Természeted nem kevésbé isteni:

Ábrahám kebelén pihensz egész éven át;

S a Templom belső szentélyében imádkozol,

Isten veled van, s mi nem is tudjuk talán.

2026. március 10.

Gemini fordítása

 

97. William Wordsworth: Szívem ujjong (fordítás)

97. William Wordsworth: ’My heart leaps up’

My heart leaps up when I behold

     A rainbow in the sky:

So was it when my life began;

So is it now I am a man;

So be it when I shall grow old,

     Or let me die!

The child is father of the Man;

And I could wish my days to be

Bound each to each by natural piety.

97. William Wordsworth: Szívem ujjong

Szívem ujjong, ha látom fenn

     a szivárványt az égen:

Így volt ez, mikor életem kezdődött,

így van most is, hogy férfi lettem,

így legyen akkor is, ha megöregszem,

     különben inkább ne éljek!

A gyermek az atyja a férfinak,

és azt kívánom, hogy napjaim

mind egymáshoz fűzze a természetes áhítat.

2025. november 24.

Chat

96. William Wordsworth: H. C.-hez (Hatéves korában) (fordítás)

 

 96. William Wordsworth: To H. C.

Six Years Old

O Thou! whose francies from afar are brought;

Who of thy words dost make a mock apparel,

And fittest to unutterable thought

The breeze-like motion and the self-born carol:

Thou faery voyager! that dost float

In such clear water, that thy boat

May rather seem

To brood on air than on an earthly stream;

Suspended in a stream as clear as sky,

Where earth  and heaven do make one imagery;

O blessed vision! happy child!

Thou art so exquisitely wild,

I think of thee with many fears

For what may be thy lot in future years.

     I thought of times when Pain might be thy guest,

Lord of thy house and hospitality;

And Grief, uneasy lover! never rest

But when she sate within the touch of thee.

O too industrious folly!

O vain and causeless melancholy!

Nature will either end thee quite;

Or, lengthening out thy season of delight,

Preserve for thee, by individual right,

A young lamb’s heart among the full-grown flocks

What hast thou tod do with sorrow,

Or the injuries of to-morrow?

Thou art a dew-drop, which the morn brings forth,

Ill fitted to sustain unkindly shocks,

Or to be trailed along the soiling earth;

A gem that glitters while it lives,

And no forewarning gives;

But, at the touch of wrong, without a strife

Slips in a moment out of life.

96. William Wordsworth: H. C.-hez (Hatéves korában)

Ó, Te! ki ábrándjaid messziről hozod;

Ki szavaidból gúnyos öltönyt szősz,

S kimondhatatlan gondolathoz illeszted

A szellő-röptet és az önnön-dallamot:

Te tündér-hajós! ki úgy lebegsz

Oly tiszta vízen, hogy a bárkád

Inkább látszik

Az égen időzni, semmint földi áramlaton;

Függve a folyamban, mely oly tiszta, mint az ég,

Hol föld és menny egyetlen képbe olvad;

Ó, áldott látomás! boldog gyermek!

Oly gyönyörűen vagy te vad,

Féltéssel gondolok rád,

Mi várhat rád a jövő éveiben.

  Azt hittem, az Időben a Fájdalom

Vendéged lesz majd,

Házad s vendégszereteted ura;

S a Bánat, e nyugtalan szerető! sosem pihen,

Csak ha érintésed közelében ülhet.

Ó, túl buzgó balgaság!

Ó, hiú és ok nélküli melankólia!

A Természet vagy véget vet neked teljesen;

Vagy megnyújtva gyönyöröd évszakát,

Megőrzi neked, egyéni jogon,

A fiatal bárány szívét a felnőtt nyáj között.

Mi közöd neked a búhoz,

Vagy a holnap sérelmeihez?

Harmatcsepp vagy, mit a reggel hozott,

Ki nem bírná a kíméletlen ütéseket,

S nem tűrné, hogy a sáros földön vonszolják;

Drágakő, mely ragyog, amíg él,

S nem ad előre semmi jelt;

De ha éri a bűn, küzdelem nélkül,

Egy pillanat alatt kicsúszik az életből.

2026. március 10.

Gemini fordítása

 

95. Richard Wilbur: Fiú az ablaknál (fordítás)

95. Richard Wibur: Boy at the Window

Seeing the snowman standing all alone

In dusk and cold is more than he can beat,

The small boy weeps to hear the wind prepare

A night of gnashings and enormous moan.

His tearful sight can hardly reach to where

The pale-faced figure with bitumen eyes

Returns him such a god-forsaken stare

As outcast Adam gave to Paradise.

The man of snow is, nonetheless, content,

Having no wish to go inside and die.

Still he is moved to see the youngster cry.

Though frozen, water is his element.

He melts enough tod rop from one soft eye

A trickle of the purest rain, a tear

Fort he child at the bright pane, surrounded by

Such warmth, such light, such love, and so much fear.

95. Richard Wilbur: Fiú az ablaknál

 

Látni a hóembert, amint ott áll magányosan

A szürkületben és hidegben: több, mint amit elviselhet;

A kisfiú sírva hallja, ahogy a szél készülődik

A csikorgó fogak és hatalmas jajgatások éjszakájára.

Könnyes tekintete alig ér el odáig, ahol

A sápadt arcú alak bitumen-szemeivel

Olyan istenverte bámulással néz vissza rá,

Mint a kirekesztett Ádám a Paradicsomra.

A hóember mindazonáltal elégedett,

Eszében sincs bemenni és meghalni.

Mégis megindul a síró gyermek láttán.

Bár fagyott, a víz az ő eleme.

Megolvad annyira, hogy egy lágy szeméből

Legördüljön a legtisztább esőcsepp, egy könnycsepp

A gyermekért a fényes ablaknál, kit körülvesz

Oly sok meleg, oly sok fény, oly sok szeretet – és annyi félelem.

2026. március 9.

Gemini fordítása