„A barátság és a szerelem közös kezdete: a másikra való rácsodálkozás.”
Van, amikor nem a szerelem érkezik meg először a szívbe, hanem a rácsodálkozás. Az ember megáll egy másik ember előtt, mert úgy érzi: végre valaki érti a világot, a csendet, a fájdalmat és az örömöt. A tisztelet lassan bizalommá válik, a bizalom pedig észrevétlenül beleszövődik a lélekbe. A „Csak szeress!” nem testi vágyakozásról szól, hanem két vándor találkozásáról, akik ugyanazt a menedéket keresik: az emberséget.
Csak szeress!
Írta: Kohut Katalin
Évekig sikoltott bennem hiányod,
sótlan volt a szerelem levesem,
míg rájöttem arra, soha sem bánod,
ha nem kereslek többé kedvesem.
Eget ostromolt csendes szenvedésem,
két kezem és szívem feléd nyújtottam,
vártam a percet, legyen születésem,
létem terhét némán végighordoztam.
Kérdezem a fákat, hátha üzennek,
megtudhatom-e: közös lesz utunk,
kérleltem a napot, szelíd reménynek
lángja érje szíved, összebújjunk.
Legyünk sors-utazóknak menedéke,
csak szeress engem, szentélyemnek éke.
2014, május 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése