H. Kohut Katalin

2026. március 4., szerda

81. Algernon Charles Swinburne: Egy gyermek kacaja (fordítás)

All the bells of heaven may ring,

All the birds of heaven may sing,

All the wells on earth may spring,

All the winds on earth may bring

All sweet sounds together;

Sweeter far than all things heard,

Hand of harper, tone of bird,

Sound of woods at sundown stirred,

Welling water’s winsome word,

Wind in warm wan weather,

One thing yet there is, that none

Hearing ere its chime be done

Knows not well the sweetest one

Heard of man beneath the sun,

Hoped in heaven hereafter;

Soft and strong and loud and light,

Very sound of very light

Heard from morning’s roslest height,

When the soul of all delight

Fills a child’s clear laughter.

Golden bells of welcome rolled

Never forth such notes, nor told

Hours so blithe in tones so bold

As the radiant mouth of gold

Here that rings forth heaven.

If the

Were a – why, then,

Something seen and heard of men

Might be half as sweet as when

Laughs a child of seven.

81.

Zúghat a mennynek minden harangja,

Zenghet a mennynek minden madár-dala,

Föld minden kútja vizét ontva fakadhat,

S minden szél a földön együtt hozhat

Minden édes hangot;

Édesebb mindnél, mit fül valaha hallott,

Lantjátékos keze, madár-fütty, mi szállott,

Napnyugta-szántotta erdők suttogása,

Forrásvíz csobogó, kedves szava, vágya,

S szél a bágyadt, meleg délben,

Mégis van egy valami, mit senki sem tudhat,

Míg csengése el nem ül, s fülébe nem juthat,

Hogy ez a legédesebb hang, mit ember hallhat

A nap alatt, s miért a mennybe vágyat tarthat

A túlvilági létben;

Lágy és erős, harsány és könnyű, mint a fény,

Maga a tiszta hang, a fénynek legmélyén,

Mely a hajnal rózsás csúcsáról hull le épp,

Mikor minden gyönyör lelke összeér,

S betölti egy gyermek tiszta kacaját.

Arany harangok zúgó üdvözlete soha

Nem szólt így, s nem volt órák vidám sora

Oly bátor tónusú, mint az arany-sugárzó száj,

Mely itt a mennyországot zengi be, s megáll

Minden, mi földi s égi.

Ha az aranytarajos királyka mindjárt

Fülemüle lenne – akkor is, amit a világ lát,

S mit ember hallott, csak feleannyi édesség volna,

Mint mikor felcsendül, s minden kínt eloldozna:

Egy hétéves gyermek nevetése.

2026. március 2.

segítségével

2026. március 1., vasárnap

78. Robert Louis Stevenson: Ifjonti éji gondolat (fordítás)

78. :

All night long and every night,

When my mamma puts out the light,

I see the people marching by,

As plain as day, before my eye.

Armies and emperors and k ings,

And carrying different kinds of things,

And marching in so grand a way,

You never saw the like by day.

So fine a show was never seen

At the ;

For every kind of beast and man

Is marching in that caravan.

At first they move a little slow,

But still the faster on they go,

And still beside them close I keep

Until we reach the .

78. Robert Louis Stevenson:

Egész éjjel, minden éjen,

Ha anyám a lámpát eloltja éppen,

Látom a népet, ahogy elvonul,

Szemem előtt minden feltárul.

Seregek, császárok, királyok sora,

Mindenki visz valami kincset tova,

Oly büszkén lépked a sokaság,

Nappal ilyet nem lát a világ.

Sosem volt még ily csodás menet,

A zöld gyepen cirkusz így nem mehet;

Mindenféle vadállat és ember

Vándorol ott abban a seregben.

Eleinte csak lassan lépkednek,

Aztán egyre sebesebbek lesznek,

S én szorosan mellettük megyek,

Míg az Álom-városba nem érkezek.

Megjegyzés: A Gyermekversek kertjéből () kötetből való kincs.

2026. március 1.

80. Algernon Charles Swinburne: A Föld sója (fordítás)

80. Algernon Charles Seinburne: The Salt of the Earth

It childhood were not in the world,

But only men and women grown;

No baby-locks in tendrils curled,

No baby-blossoms blown;

Though men were stronger, women fairer,

And nearer all delights in reach,

And verse and music uttered rarer

Tones of more godlike speech;

Though the utmost life of life’s best hours

Found, as it Cannot now find, words;

Though desert sands were sweet as flowers

And flowers could sing like birds;

But children never heard them, never

They felt a child’s foot leap and run,

This were drearier star than ever

Yet looked upon the sun.

80. Algernon Charles Swinburne: A Föld sója

Ha nem volna gyermek ezen a földön,

Csak felnőtt férfi s nő lakná a tájat;

Hajfürt se göndörödne, s ne is nőjön

Bimbó, melyből gyermek-virág támad;

Bár erősebb lenne a férfi, s a nő szebb,

S minden gyönyör mindenkié lehetne,

S a vers, a zene szólna istenibbül,

Ritka tónusokban tündökölve;

Bár az élet legszebb órái végre

Szavakat lelnének – mit most nem lelnek;

S bár a sivatag homokja virágként égne,

S a virágok madárként énekelnének;

De ha gyermek sosem hallaná e dalt,

S nem szaladna könnyű, apró lába:

Ez a csillag sötétebb s árvább maradna,

Mint bármelyik, mi néz a Nap világába.

2026. március 1.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

79. Algernon Charles Swinburne: Ilyeneké a mennyek országa (fordítás)

79. :

Of such is the .

No glory that ever was shed

From the crowning star of the seven

That crown the north world’s head,

No word that ever was spoken

Of human or godlike tongue,

Gave ever such godlike tongue,

Since human harps were strung.

No sign that ever was given

To faithful or faithless eyes

Showed ever beyond clouds riven

So clear a .

Earth’s creeds may be seventy times seven

And blood have defiled each creed:

If of such be the kingdom of heaven,

It must be heaven indeed.

79. Algernon Charles Swinburne:

Ilyeneké a mennyek országa.

Nincs oly fény, melyet valaha

Szórt volna csillagok koronája

Észak fenséges homlokára,

S nincs szó, melyet emberi ajak

Vagy istenek nyelve kiejtett,

Mely ily égi zenét adhatott,

Mióta hárfák húrja zenghet.

S nincs jel, mit hívő vagy hitetlen

Szem láthatott volna az égen,

Mely felhőkön túl, oly szeplőtlen

Paradicsomot tárna élénken.

Lehet a földön hit hétszer hetven,

S mindet vér mocskolja, ha kell:

De ha ilyeneké a menny ott fent,

Akkor az valóban mennyország lesz.

2026. március 1.

segítségével

2026. február 28., szombat

77. Robert Louis Stevenson: Paplanország (fordítás)

77. :

When I was sick and lay a-bed,

I had two pillows at my head,

And all my toys behind me lay

To keep me happy all the day.

And sometimes for an hour or so

I watched my leaden soldiers go,

With different uniforms and drills,

Among the bed-clothes, through the hills;

And sometimes sent my ships in fleets,

All up and down among the sheets;

Or brought my trees and houses out,

And planted cities all about.

I was the giant great and still

That sits upon the pillow-hill,

And sees before him, dale and plain,

The pleasant land of counterpane.

77. Robert Louis Stevenson:

Mikor beteg voltam s az ágyat nyomtam,

Két puha párna volt a fejem aljában,

Mellém rakták minden játékomat szépen,

Hogy vidám maradjak mindenféleképpen.

Néha egy óráig, vagy tovább is talán,

Néztem ólomkatonáim menetét az ágy falán,

Különféle díszben, s a gyakorlatot tenni,

A paplan-hegyek közt, völgyekbe menni.

Máskor hajóimat küldtem flottákba,

Fent s lent a lepedők hullámait járva;

Vagy fáimat s házamat raktam mind ki,

Városokat kezdtem ottan építeni.

Én voltam az óriás, nagy és csendes,

Ki a párna-dombon ül, s ott minden rendes,

Lát maga előtt völgyet és rónaságot:

A Paplanországnyi szép, kerek világot.

2026. február 28.

Megjegyzés: A Gyermekversek kertjéből () kötetből való kincs.

segítségével

76. Robert Louis Stevenson: Menekülés lefekvéskor (fordítás)

76. :

The lights from the parlour and kitchen shone out

Through the blinds and the windows and bars;

And high overhead and all moving about,

There were thousands of millions of stars.

There ne’er were such thousands of leaves on a tree,

Nor of people in church or the Park,

As the crowds of the stars that looked down upon me,

And that glittered and winked in the dark.

, and , and , and all,

And the star of the sailor, and ,

These shone in the sky, and the pail by the wall

Would be half full of water and stars.

They saw me at last, and they chased me with cries,

And they soon had me packed into bed;

But the glory kept shining and bright in my eyes,

And the stars going round in my head.

76.

A szalon s a konyha fénye kiszökött,

A redőnyön s rácson át világolt;

S fent a fejem felett, az éj közt,

Milliónyi csillagtól fénylett az égbolt.

Sose volt annyi levél a fák ágain,

Sem ember a parkban, vagy a templomban,

Mint amennyi csillag nézett rám onnan,

S kacsintott felém a sötét árnyain.

A Kutya, a Göncöl, a Vadász s a többiek,

A tengerész csillaga s a vörös Mars;

Mind ragyogott, s a falnál a vödör-fenék

Csillaggal s vízzel lett teli hamarst.

Végül megláttak, s hívtak kiáltva,

S gyorsan az ágyamba fektettek engem;

De szememben ott égett a fény glóriája,

S a csillagok tovább forogtak a fejemben.

2026. február 28.

Megjegyzés: A Gyermekversek kertjéből () kötetből való kincs.

2026. február 27., péntek

75.Alexander Smart: Az iskolakerülő (fordítás)

75. :

Wee Sandy in the corner

Sits greeting on a stoll,

And sair the laddie rues

Playing truant frae the sholl;

Then ye’ll learn frae silly Sandy,

Wha’s gotten sic a fright,

Tod o naething through the day

That may gar ye greet at night.

He durstna venture hame now,

Nor play, though e’er so fine,

And ilka ane he mit wi’

He thought them sure to ken,

And started at ilk whin bush,

Though it was braid daylight –

Sae do naething through the day

That may gar ye greet at night.

Wha winna be advised

Are sure to rue ere lang;

And muckle pains it costs them

Tod o the thing that’s wrang,

When they wi’ half the fash o’t

Might aye be in the right,

And do naething through the day

That would gar them greet at night.

What fools are wilfu’ bairns,

Who misbehave frae hame!

There’s something in the breast aye

That tells them they’re to blame;

And then when comes the gloamin’,

They’re in a waefu’ plight!

Sae do naething throught the day

That may gar ye greet at night.

75.Alexander Smart: Az iskolakerülő

A sarokban a kis Sanyi

Egy hokedlin zokog,

S bánja már, hogy ellógott,

Míg az iskola kongott;

Tanulj balga Sanyitól,

Kit elkapott a frász:

Ne tégy olyat nappal,

Mitől éjjel zokogás ráz.

Haza sem mer menni már,

Játszani sincs kedve,

Azt hiszi, hogy mindenki

Titkát észrevette;

Minden bokortól összerezzen,

Bár fényes még a táj –

Ne tégy olyat nappal,

Mitől éjjel szíved fáj.

Ki nem fogad tanácsot,

Megbánja azt hamar;

Sok kínba kerül néki,

Mit rossz szándék takar,

Pedig fele annyi gonddal

Járhatna jó úton –

S ne tenne olyat nappal,

Mitől éjjel sírni fog.

Mily balga a konok gyerek,

Ki otthonról elcsavarog!

A mellkasában valami

Súgja: bűnös vagy, s morog;

S mikor eljön az alkonyat,

Sanyit a gyötrelem eszi –

Ne tégy olyat nappal,

Mitől az éjjed sírással teli.

2026. február 26.