Herta Steiner: Ébredj, ébredj (fordítás)

Damit Sie wissen, wie der erste Sazt den ich schrieb zu Ende ging: Hier mein erstes Gedicht.

Herta Steiner: Wach auf, Wach auf

Wach auf, wach auf o liber Freund

und lass das Licht herein ins Leben,

uns hat der Schöpfer hier vereint,

und uns den Tag gegeben,

damit wir uns in Freud und Leid,

in Liebe und Gemeinsamkeit,

wirklich und wahrhaft beeilen.,

zu nützen die Zeit, die wir hier verwellen,

Unsere Seelen schleifen and Freud’ und Glück,

an Krankheit und an Missgeschick,

damit sodann zur rechten Stund

man nicht sagen muss – mit Grund –

die Zeit is schlecht genützt geworden!

Drum fange an gleich „heut”, nicht morgen,

dem Schöpfer zu danken für das Hier

in Wort und Tat und ohne Zier,

dann kommt das Glück herein ins Leben

und zwar so viel – du kannst es weitergeben.

Hogy tudja, hogyan végződött az első mondat, amit leírtam: Íme, az első versem

Herta Steiner: Ébredj, ébredj

Ébredj, ébredj, ó kedves barát,

engedd be a fényt az életedbe,

a Teremtő minket itt egymásra talált,

s nekünk adta ezt a napot ide,

hogy örömben és fájdalomban,

szeretetben, összetartozásban

igazán és őszintén siessünk élni,

használni az időt, mit itt kaptunk mérni.

Lelkünk csiszolódik örömön, boldogságon át,

betegségen, sorscsapáson, bajon keresztül tovább,

hogy majd az idő végén ne mondhassuk joggal:

rosszul éltünk e drága napokkal.

Ezért kezdd el ma – ne várj a holnapra,

köszönd meg a létet szóval és tettel napra napra,

dísz nélkül, tisztán, ahogy csak lehet,

s a boldogság csendben belép hozzád…

és annyi lesz belőle, hogy továbbadhatod másnak is.

2026. április 2.

Chat fordítása

Christian Morgenstern: A léckerítés (fordítás)

Christian Morgenstern: Der Lattanzaun

Es war einmal ein Lattenzaun,

mit Zwishenraum, hindurchzushaun.

Ein Aarchitekt, der dieses sah,

stand eines Abends Plötzlich da –

und nahm den Zwischenraum heraus

und baute draus ein Grosses Haus.

Der Zaun indessen stand ganz dumm,

mit Latten ohne was herum.

Ein Anblick Graesslich und gemein.

Drum zog ihn der Senat auch ein.

Der Architekt jedoch entfloh

nach Afri – od – Ameriko.

 Christian Morgenstern: A léckerítés

Volt egyszer egy léckerítés,

közte a rés: egy áttekintés.

Egy építész, ki erre járt,

megállt ott, s egy tervet gyárt –

Kivette mind a kerítés-közt,

s egy házat épített abból rögtön.

A kerítés ott állt, bután és pőrén,

csupán lécekkel, köz nélkül, csúnyán.

A látvány rút volt és gyalázat,

be is vonta a Tanács a házat.

Az építész meg messze szökött:

Afri- vagy Amerikóba költözött.

Miért lopták el a „közt”? – Segítség a vershez

Morgenstern nem egy kőművesről írt, hanem a szabadságról és a lényegről.

• A láthatatlan érték: A kerítés lényege a léc közötti rés, mert azon keresztül látjuk a világot, ott jár át a levegő és a fény. Ez a „köz” jelképezi a lehetőséget, a szabadságot.

• A modern rablás: Az építész a versben a rideg, anyagias világot jelképezi, amely mindent ki akar sajátítani. Még a „semmit” is eladhatóvá teszi: fallá (házzá) gyúrja a szabadságot, elvéve a kerítés (és az ember) lélegzetét.

• A pőre valóság: Ami marad, az csak a „buta” keret, a lélek és tartalom nélküli forma. A Tanács pedig ahelyett, hogy az építészt büntetné, a kifosztott kerítést bünteti – pont úgy, ahogy a bürokrácia sokszor az áldozatot sújtja a tettes helyett.

Tanulság: Ne hagyd, hogy ellopják a „közeidet” – a csendjeidet, a nézéseidet, a belső szabadságodat –, mert azok nélkül csak élettelen lécek maradunk.

2026. március 26.

Gemini fordítása

 

Christian Morgenstern: A térd (fordítás)

Christian Morgenstern: Das Knie

Ein Knie geht einsam durch die Welt.

Es ist ein Knie, sonst nichts!

Es ist kein Baum! Es ist kein Zelt!

Es ist ein Knie, sonst nichts.

Im Kriege ward einmal ein Mann

erschossen um und um.

Das Knie allein blieb unverletzt –

als waers ein Heiligtum.

Seitdem gehts einsam durch die Welt.

Es ist ein Knie, sonst nichts.

Es ist kein Baum, es ist kein Zelt.

Es ist ein Knie, sonst nichts.

Christian Morgenstern: A Térd

Egy térd megy magányosan a világon át.

Egy térd az, semmi más!

Nem fa az! Nem sátor-ponyvát!

Egy térd az, semmi más.

A háborúban egy embert egyszer

szétlőttek, oda-vissza.

Csak a térd maradt épen –

mintha szent ereklye volna.

Azóta megy magányosan a világon át.

Egy térd az, semmi más.

Nem fa az, nem sátor-ponyvát.

Egy térd az, semmi más.

2026. március 26.

Gemini fordítása

 

Kohut Katalin: Leányvédelem (átdolgozás)

Kohut Katalin: Leányvédelem 

„Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.”

A lánygyermek érkezése mindig változást hoz. Nemcsak a család életében, hanem a szívek rendjében is. Az apa tekintete megpihen rajta, az anya hangja lágyabb lesz, és a világ egy pillanatra csendesebbnek tűnik körülötte. A kislány jelenléte nem kér, mégis mindent megmozdít: mosolyt, figyelmet, óvást.

A lányokban különös érzékenység él. Ösztönösen keresik a kapcsolódást, a visszajelzést, a szeretet visszhangját. Örömmel mutatják meg magukat — hangban, mozdulatban, játékban. Ez nem tudatos szándék, hanem velük született nyitottság a világ felé.

Ez a nyitottság azonban védelmet is kíván. Nem tiltást, nem szigort, hanem jelenlétet. Olyan közeget, ahol a lány megtanulhatja, hogy értékes — nem azért, mert tetszik másoknak, hanem mert önmagában az. Ahol kérdezhet, ahol meghallgatják, ahol nem marad egyedül a saját érzéseivel.

A kamaszkor idején ez a keresés felerősödik. A tetszeni vágyás, a kíváncsiság, a közeledés mind természetes része a fejlődésnek. De itt válik igazán fontossá, hogy legyen körülötte valaki, aki nem ítél, hanem ért — aki nem elzár, hanem irányt mutat.

Mert egyetlen döntés sem kell, hogy végleg meghatározza egy lány életét. Az ember nem törik el attól, amit nem értett még teljesen — de szüksége van segítségre, hogy megértse. A védelem tehát nem félelemkeltés, hanem kísérés.

A fiúk nevelése ugyanilyen fontos része ennek. Meg kell tanulniuk, hogy a másik ember nem eszköz, hanem érző lény. A tisztelet nem tananyag, hanem alap — és ha ez jelen van, sok fájdalom meg sem születik.

A jövő embersége ott kezdődik, ahol a gyermeket nem hagyják magára azzal, amit még nem tud egyedül hordozni.

2026. március 24.

 

Kohut Katalin: A boldogtalanság

Kohut Katalin: A boldogtalanság

Ahány ember, annyiféle boldogtalanság létezik, mégis van közös forrása: a világ, amelyben élünk. Ahol a javak nem emberség szerint oszlanak el, ott a lélek szegény marad akkor is, ha kívülről jólét látszik.

A történelem során sok rendszer ígért igazságot, mégis újra és újra ugyanaz ismétlődött: kevesek jóléte és sokak kiszolgáltatottsága. A szegénység nemcsak hiány, hanem szorongás – csendes fogság, amelyben az ember méltósága is sérül. Aki napról napra küzd a megélhetésért, annak a boldogság nem lehet teljes.

A pénztelenség a kapcsolatokat is próbára teszi. A szeretet ott él, de a folyamatos nélkülözés alatt elfárad, megalázottá válik. Ahogy fogy a szeretet, úgy halkul el az ember is: előbb a szava lesz bizonytalan, majd a hangja is elcsendesedik, végül szinte eltűnik a világ zajában.

A munkanélküliség elveszi az ember tartását, a kiszolgáltatottság pedig elnémítja a reményt. A világban egyre inkább háttérbe szorulnak a példák: az emberség, a tisztesség, a lélek nemessége. Helyüket közöny és könyörtelenség veszi át.

Amikor az ember kénytelen kiegyezni a rosszal, mert nincs más lehetősége, meghasonlik önmagával. Naponta adja fel egy darabját annak, ami ő volt. Ilyenkor nem kiabál, nem harcol – csak csendben feláll, és kilép a méltatlan helyzetből. A tömegben egyedül marad, de legalább nem árulta el önmagát.

A legnagyobb boldogtalanság mégis a szeretet hiánya. Mert szeretet nélkül az ember belül fogy el, még akkor is, ha tömeg veszi körül.

 

Átírva: 2026. március 24-én

Herta Steiner: A pillanat (fordítás)

„Vannak versek, amik évtizedekig kísérnek bennünket. Ezt a német költeményt még a kilencvenes években, némettanulásom idején szerettem meg és fordítottam le először. Később, 2007-ben, az emlékeim összeszedésekor is elővettem, de az akkori írásaim nagy része azóta elveszett.

Mégis, a gondolat örök maradt: a pillanatoké a lényeg. > Most, egy csendes hajnalon, a régi emlékeket és a korábbi változatokat felidézve fésültem át újra a sorait, hogy megosszam veletek azt a békét, amit a jelen megélése ad. Fogadjátok szeretettel ezt a megújult fordítást és a hozzá készült hangulatképet.”

 

Herta Steiner: Augenblick

Verweile nock ein bißchen

du schöner Augenblick,

laß mich dich noch genießen,

ich fühle in dir Glück.

Ich weiß ich kann nicht halten

was Augenblicke schenken,

kann dehnen nicht die Zeit

und Augenblick nicht lenken.

Drum sag ich danke dir

für diese kurze Zeit,

wissend, daß der nächste Augenblick

für mich schon is bereit.

Wie kurz du bist gewesen,

wie schnell du auch vergangen,

halt als Erinnerung ich dich

im Herzen eingefangen.

Und wenn ein Augenblick mal kommt,

der nicht so schön wie du,

weiß ich, daß auch ein solcher

verfliegen wird im Nu.

Kann trösten mich mit dir,

der du so schön gewesen,

weil durch Bewußtheit ich erkannt

des Augenblickes Wesen.

Herta Steiner (osztrák): Pillanat

 

Még maradj velem egy kicsit

te csodálatos pillanat,

láthattalak örülni téged,

a szerencsém tapasztalat.

 

Tudom, meg nem tarthatom

ajándékait a pillanatoknak,

neghosszabbítani az időt nem lehet

és a pillanat nem hajt engemet.

 

Mellébeszéltem, köszönöm Neked,

ezt a rövidke időt szánták számodra

tudva, a jövő pillanat

már készenlétben van rád várakozva.

 

Mennyire rövid ideig voltál

miként gyorsaságod is régmúlt,

persze, emlék vagyok neked,

ölelgetésed foglyul ejtett múlt.

És amikor egy pillanat ha jön,

az nem olyan csodálatos,amilyen te vagy,

tudom én is, egy ily' pillanat

egyszeriben elillan hamar.

 

Vigasztalni képes engem veled,

gyönyörűség voltál nekem,

mert általad tudatosult bennem,

a pillanatoké a lényeg.

 

 

21:30 2007.05.27.

Kohut Katalin fordítása

Herta Steiner (osztrák): A pillanat

Maradj még egy kicsit velem,

te drága, szép pillanat,

hadd ízleljem a boldogságod,

mely benned rám ragadt.

Tudom jól, meg nem tarthatom,

mit a pillanat ád nekem,

az időt meg nem nyújthatom,

utat neki nem szabok.

Mégis, hálát adok érte,

e rövidke időért,

tudva: a következő perc

már készen áll, elért.

Bármily rövid voltál is te,

s tovatűntél hirtelen,

szívembe zárt emlék gyanánt

őrizlek meg szüntelen.

S ha jön majd oly pillanat is,

mely nem oly szép, mint te vagy,

tudom: az is tovaszáll majd,

s nyomot bennem nem hagy.

Veled vigasztalódom majd,

ki oly szép s tiszta voltál,

mert tudatossággal megértem:

a pillanaté a lényeg.

2026. március 21.

Gemini fordítása 

 

Kohut Katalin: Apostol

Kohut Katalin: Apostol 

Petőfi Sándor ezt a terjedelmes művét 1848 nyarán írta, a forradalom eszméinek sodrában. Nem véletlen, hogy a főhős, Szilveszter szilveszter éjjelén születik: alakja már kezdetben is jelképes, a megújulás és a lázadás hordozója.

Szilveszter sorsa a szabadság eszméjének szélsőséges megélését mutatja. Olyan ember, aki eszméiért még a legközelebbi emberi kötelékeit is feláldozza. Emiatt ma talán fanatikusnak vagy szélsőségesnek látnánk, hiszen saját családját sem tudja megvédeni a nyomortól és a szenvedéstől.

Gyermekkorától kezdve a nélkülözés és a kiszolgáltatottság formálja. A világ igazságtalanságait nemcsak látja, hanem a saját életén keresztül tapasztalja meg. Ez adja lázadásának erejét, de egyben torzítja is látását: az eszme egyre fontosabbá válik számára, mint az emberi élet konkrét valósága.

A műben megjelenő világszabadság eszméje utópiává válik: olyan tökéletes társadalmi renddé, amely mindenki számára igazságos lehetne, de éppen az emberi különbségek és ellentétek miatt nem valósulhat meg. Szilveszter küzdelme így egyszerre nemes és tragikus, mert olyan célt szolgál, amely a valóságban elérhetetlen.

A szerelem és a szabadság kettőssége végig jelen van a műben. Szilveszter választása azonban egyértelmű: az eszmét helyezi mindenek fölé. Ez a döntés vezet oda, hogy szerettei szenvednek, sorsa pedig elkerülhetetlenül tragédiába torkollik.

Petőfi ezzel a figurával nemcsak a szabadság eszméjét mutatja be, hanem annak veszélyeit is: azt, amikor az eszme fontosabbá válik az embernél. Szilveszter alakja figyelmeztetés is: a legnemesebb cél is elveszítheti értelmét, ha közben az emberi élet és szeretet háttérbe szorul.

Így válik a mű egyszerre a szabadság dicséretévé és kritikájává. A világszabadság eszméje fennmarad, de megvalósítása örök kérdés marad az emberiség számára.

 2026. március 20.