H. Kohut Katalin

2026. május 23., szombat

Kohut Katalin: Az igaz barát (shakespearei szonett)

Az igazi barátság nem lánc és nem birtoklás. Nem zár be, hanem kitárja az eget. A szeretet és a szerelem közös kezdete a , de a szabadság a legnagyobb ajándékuk: amikor két lélek nem húzza egymást lefelé, hanem egymás mellett emelkedik. Talán ezért érthető is: mert a szeretet nem fogságra született, hanem fényre.

Az igaz barát

Írta:

A szerelem nem kiállítási tárgy,

nem tapintható, mint villám: véletlen,

lehet hatalmas az emberi világ,

vágy nem teljesülhet soha éretlen.

Szívemből szorosan ölel a gyeplő,

fájdalmasan sajdul a csend ígérete,

tisztaságod megérint, nincs rajta szeplő,

csodállak, kedves, ünnepel dicsérete.

vagy, hű nemesi lélek,

barátságod lágy szellő, mely simogat,

örömmuzsikákat együtt hallgatunk.

Nélküled gyászos sötétségben félek,

vigasztalóm vagy, lágy hangod cirógat,

szabadság álmaira együtt várhatunk.

2014. május 26.

Kohut Katalin: Igaz követség (shakespearei szonett)

Írta:

Menedékem lettél, álom-kedvesem,

a földön hű társamra nem találtam,

a világban helyemet nem keresem,

azt hiszem, mindig csak vesztésre álltam.

Hittem, egyszer rám borul az ,

mint a Nap hirdeti fényes fenségét,

elkerül majd örökre minden gazság,

elveszi a örök feleségét.

Háztetőkről hirdetik, ami történt,

felemelem karját emberségnek,

soha nem látva mondanak majd törvényt,

s ami titok volt, felírva az égnek

szivárványával lesz ember-,

s segítőmmé válik igaz követség.

2014. május 28.

Kohut Katalin: Csak szeress! (shakespearei szonett)

„A barátság és a szerelem közös kezdete: a másikra való .”

Van, amikor nem a szerelem érkezik meg először a szívbe, hanem a rácsodálkozás. Az ember megáll egy másik ember előtt, mert úgy érzi: végre valaki érti a világot, a csendet, a fájdalmat és az örömöt. A tisztelet lassan bizalommá válik, a bizalom pedig észrevétlenül beleszövődik a lélekbe. A „Csak szeress!” nem testi vágyakozásról szól, hanem két vándor találkozásáról, akik ugyanazt a menedéket keresik: az .

Csak szeress!

Írta:

Évekig sikoltott bennem hiányod,

sótlan volt a szerelem levesem,

míg rájöttem arra, soha sem bánod,

ha nem kereslek többé kedvesem.

Eget ostromolt csendes szenvedésem,

két kezem és szívem feléd nyújtottam,

vártam a percet, legyen születésem,

létem terhét némán végighordoztam.

Kérdezem a fákat, hátha üzennek,

megtudhatom-e: közös lesz utunk,

kérleltem a napot, szelíd reménynek

lángja érje szíved, összebújjunk.

Legyünk sors-utazóknak menedéke,

csak szeress engem, szentélyemnek éke.

2014, május 23.

2026. május 22., péntek

Kohut Katalin: Lila ruhás hölgy (shakespearei szonett)

Lila ruhás hölgy

Írta:

Magasztos vagy kívül-belül hölgyem,

titokzatos lila színű ősköd,

magad lettél a kék egem, völgyem,

a szívedben szép reményed őrzöd.

a szentélyed kardja,

ég és föld közt egyensúlyoz karod,

hová vezet sok vizednek partja,

létbe tán, s ahogyan akarod.

Csábítasz, s nem is tudod, hogy miért,

íncselkedel, hangod megrészegít,

a világom esdekel a hírért,

mikor gyógyul meg szíved, a szelíd,

magad vagy a törvényünk, szép napunk,

jöjj hát hozzánk, zengjük el a dalunk!

2017. március 28.

Kohut Katalin: Emberként létezni (petrarcai szonett)

Az ember addig marad igazán ember a földön, míg szíve nem felejti el a . A ott kezdődik, ahol a keménység mögött is megmarad az emberség.

44.

Írta:

„Ha kemény vagyok, az a gyengeségem,”

vérző szívem megismerni nem hagyom,

azt hittem rég: nyűg, teher itt a létem,

már világom megölelni akarom.

Óvnék, buzdítnék – ebben él reményem –,

hitemmel Földemet szolgálni fogom,

a megtartom, s félem:

emberként létezni csudaszép nagyon.

A jellem egyenes, nem hajlik meg soha,

gerinc a tartás, s szív tükre az arc,

a szem olykor hiszi: könnyekkel tartozik.

Rátörhet a vész, féktelen, ostoba,

hiába a sértés, örökös a harc,

„.”

2014. július 19.

2026. május 21., csütörtök

Kohut Katalin: Örök szív-rabságom (petrarcai szonett)

„Mit jelent valójában a ? számára a beteljesületlen, tiszta eszményt, aki elérhetetlen maradt, mégis örök alkotásra ihlette. a című művében arra figyelmeztet, mi történik, ha a költők le akarják rángatni a múzsát a földre, hogy az elvégezze helyettük a nehezet, és átrendezze a világot. Az eszményt azonban nem lehet kényszeríteni: amint kézzel illetik, a varázs megtörik, s a tiszta ihlet helyett csak mártíromság és örök fogság marad. A múzsa lényege éppen az elérhetetlenségében rejlik – így képes örökké vezetni a tiszta szíveket. Fogadják szeretettel a 43. szonettemet.”

Örök szív-rabságom

43. szonett

Írta:

Avignonban szíven szúrt a szerelem;

megláttam és arcára csodálkoztam,

örök-asszony – mindig legyen énvelem! -

nevét izgatottan megtudakoltam,

szótagoltam – ! - , s hogy szeretem!

Rabbá váltan uszályába botlottam,

zavartan nyújtottam felé két kezem,

lányból áradó bájtól fuldokoltam.

Éled az új világ, s vele ébredek,

csak ő hiányzik hitvesnek, kedvesem,

örökké én leszek a hódolója,

hangja csengőn szól, s róla énekelek.

Szívem feléledt és örökké lesem

szép szemét, földi menny uralkodója.

2014. július 17.

Kohut Katalin: Feltámadt tenger (shakespearei szonett)

„ még egy nemes, tisztító erőt látott a feltámadott tengerben. De mivé lett a ma embere? Amikor a tömeg már csak a saját érdekei szerint, féktelenül tombol, toroz és vigad, az igazán érző szív elnémul a fájdalomtól. Cseppek vagyunk a modern világ viharában... Vajon fennmaradunk-e a jövőnek épen? Fogadják szeretettel a 42. szonettemet.”

()

Írta:

Feltámadt a nép féktelenségével,

csak toroznak, vigadnak szüntelenül,

ilyen tengert nem várt szív-erejével

a cseppnyi széthullt ember erőtlenül.

Rengenek és üvöltenek, s mind sakál,

élősködő feketeség, ellenség,

s a néma, s hangtalan áll,

arat a szív-infarktus, a betegség.

Cseppek vagyunk az óceán kékjében,

pedig egységben lenne az akarat,

de a szép szó a sötétbe veszett el,

mert már régen.

Szemünk könnyezik, elhal a szó, a tett,

Fennmaradunk-e a viharok felett?

2014. július 4.