H. Kohut Katalin

2026. április 19., vasárnap

Silja Walter(svájci) :Boroszlán (fordítás)

Seidelbast

Wiegt sich im Wald

Hin und her, so leise.

Vergesse mich selbst auch bald,

Weil du mich vergessen hast.

Weiß nicht, was im Haare mir hängt –

, Schuh, Gelbe?

Singe wunderlich, verängstigt,

Achte nicht auf andre.

Weißt: träume nicht mehr,

Seit du mich vergessen hast.

Wiegt sich im Wald Seidelbast,

Leise, schaukelnde Erinnerung.

Silja Walter(svájci) :Boroszlán

Boroszlán ring az erdőn

Ide-oda csendben.

Élek magam is felejtőn,

Mert feledtél engem.

Nem tudom, mi csüng hajamban –

Kökény-e, ágak, árnyak?

Éneklek furcsán, riadtan,

Nem figyelve másra.

Tudod: nem is álmodok már,

Mióta feledtél.

Ring az erdőn a boroszlán,

Halk, hintázó emlék.

fordítása,

, l992. Benedek u. 17.

Christine Busta.(osztrák): Reqviem egy rózsáról (fordítás)

Heute schickte mir jemand

die erste Rose aus seinem Garten.

Er ahnte nicht, daß ihre vollkommene Schönheit

mich schmerzt.

Nicht um des Gebers willen,

sondern weil wir jedesmal,

wenn eine Rose sich öffnet,

ich zeige sie auch dir -

in ihrem Verwelken unsere Geschichte mitansehen.

Christine Busta.(osztrák):

Ma elküldte valaki kertjének

első rózsáját

Nem sejtve, hogy tökéletes szépsége

engem bánt.

Nem a küldője miatt,

hanem mert bármikor,

ha egy rózsa kinyílik,

végignézzük mindnyájan

- neked is megmutatom –

elhervadásában a történelmünk.

fordítása,

, l999. Bertalan u. 12

2026. április 18., szombat

Silja Walter (svájci): Esőben (fordítás)

In den Regen bleicht die Sonne,

Ziellos tret' ich umher,

Weil ich um deinetwillen

Trage Betrübnis und Beschwer.

Laß' die Hände hängen und geh'

An den Rand des Sees:

Reihe von Bäumen und Wehen dort,

Unten wird es enden.

Wie tief fliegen die Vögel,

Die im Sturme schlagen!

Schiffe schlägt der Regen,

Und läßt mich all – allein.

Silja Walter (svájci):

Esőbe sápad a nap,

Céltalanul toporgok,

Mert hordozok miattad

Bánatot és gondot.

Kezem lógatva ballagok

A tó pereméhez:

Fák és fájdalmak sora ott,

Lent ér majd véget.

A viharban verdeső

Madarak mily’ mélyen szállanak!

Hajókat ver az eső,

S itt hagy mind – magam.

fordítása, 1992.

Eduard Pusztinyin (tatár):Nem álmodom (fordítás)

():Nem álmodom

Nem álmodom a szerelemről,

Csak ruhástól szeretnék feküdni az ágyon:

és hallgatni

Kis szobámban, a tárgyakra hulló

Halovány fényben.

Nem a stílus érdekes,

A lényeg az, hogy valamikor,

Úgy rémlik, hasonlót láttam már

Csapongó képzeletemben.

Kiengesztelő áldozatát tán

Tűnődő, bús szemeimnek.

fordítása, .

Eduárd Pusztinyin (tatár): Külvárosban élnek (fordítás)

(): Külvárosban élnek

Külvárosban élnek,

Jó ruhát viselnek,

Esténként a konyhakertben

Felélénkülnek,

Külvárosban halnak.

fordítása

, 1993. Benedek u. 17.

2026. április 17., péntek

Gabdulla Tukaj (tatár): A bölcsőtől a sírig, Az árva a Paradicsomban (fordítások)

(Tatár)

Milyen boldog a csecsemő, míg bölcsőjébe belefér,

Mint az apró pók, melynek a legkisebb rés is tágas.

Élete alkonyán elrévedezik hosszan az ember:

Sírgödör a világ, de kinek kell fekhely, ilyen tágas?

fordítása,

, 1992. Benedek u. 17.

Gabdulla Tukaj

(Tatár)

Hiába ringatott az édeni sátorban,

Én nem éreztem melegséget, sírtam egyre: hol van az

anyám?

Hiába dobálta felém az glóriáját,

Hogy az legyen a csörgőm, sírva kérdezgettem? Hol az

apám?

Kohut Katalin fordítása,

Miskolc, 1992. Benedek u. 17.

Renat Harisz:(tatár): A kékség (fordítás)

:(tatár):

A kékség gyászruhába öltözött,

Két szárnyát, míg bírja, felemeli.

Az ég elsötétült, sűrűsödött a köd,

S az időt, a kéket elnyeli.

Az idő könyörtelen megmutatja

A kék ifjúság eltűnését.

Az ember halad – de dúdolgatva,

Árnyszárnyai rejtik el a kéket.

fordítása

, l992.