In den Regen bleicht die Sonne,
Ziellos tret' ich umher,
Weil ich um deinetwillen
Trage Betrübnis und Beschwer.
Laß' die Hände hängen und geh'
An den Rand des Sees:
Reihe von Bäumen und Wehen dort,
Unten wird es enden.
Wie tief fliegen die Vögel,
Die im Sturme schlagen!
Schiffe schlägt der Regen,
Und läßt mich all – allein.
Silja Walter (svájci): Esőben
Esőbe sápad a nap,
Céltalanul toporgok,
Mert hordozok miattad
Bánatot és gondot.
Kezem lógatva ballagok
A tó pereméhez:
Fák és fájdalmak sora ott,
Lent ér majd véget.
A viharban verdeső
Madarak mily’ mélyen szállanak!
Hajókat ver az eső,
S itt hagy mind – magam.
Kohut Katalin fordítása, 1992.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése