Stehend am Strand ritze ich
meine Zeichen in den Sand.
Glanzloser, grauer Sand.
Mit blutigen Schals umwickelten Fingern
zeichne ich lebendige Bilder.
Entfliehende, weiße Wolken
hoch über meinem Haupt,
während das Meer meine Füße wäscht
und die Zeichen wegwischt.
Der Wind bläst im weiten Raum,
trägt mein Wort weit weg.
Ich gehe ihm nicht nach
Niemals wieder.
Mein Herz ist gebrochen.
Erwin Jaeckle (svájci): Ég és föld között
A parton állva rovom
jeleimet a homokba.
Fénytelen, szürke homok.
Véres sálba csavart ujjaimmal
élőképeket rajzolok.
Elfutó, fehér felhők
magasan a fejem felett,
míg a tenger mossa a lábam,
s lemossa a jeleket.
A szél fúj a tágas téren,
elviszi a szavamat messze.
Én nem járok utána
Soha többé.
A szívem összetört.
Kohut Katalin fordítása, 1992.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése