Hol az Ember? (finomított változat)
Szonett 4.
Írta Kohut Katalin
Nagy hatással van rám az Ember,
néha mégis szembe jön velem,
ilyenkor csendben kérdezem:
hol rejtőzött eddig a Nagyember?
Gyermekként is figyeltem őket,
korán kelve, halk léptekkel jártam,
szomszédoknál sokáig maradtam,
hallgattam sorsuk, régi időket.
Értettem bánatuk rezdülését,
egy dallal vittem szívük derűjét,
megérintettem fáradt arcukat.
Később az Ember tanított engem,
példákon át szólt a világ bennem,
s már látom a kétarcú alakokat.
2012. március 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése