Zwei Augen folgen mir stetig,
ihre Strahlen führen mich durch zerstörte
Landschaften, über tote Meere hin,
sie kennen das Schicksal der Schiffe,
die nicht landen konnten
wegen der Fluten.
Sie sehen das dunkle Tal,
wo jedes Wort verstummt,
und wo der müde Wanderer
in das Schweigen fällt.
In ihnen brennt meine frühe Hoffnung,
und all mein Kleinmut
zwischen den Nachtsternen.
Die zwei Augen spiegeln stetig
meinen Blick.
Maria Lutz-Gantenbein: Két szem
Két szem kísért szüntelen,
Sugaraik vezetnek elpusztított
Tájakon, halott tengereken át,
Ismerik a hajók sorsát,
Melyek nem köthettek ki
A szökőárak miatt.
Ők látják a sötét völgyet,
hol minden hang elnémul,
s ahol a fáradt vándor
a néma csendbe hull.
Bennük ég korai fényű reményem,
s minden kishitűségem
éjjelcsillag között.
A két szem szüntelen tükrözi
Tekintetemet.
Kohut Katalin fordítása, 1992.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése