Thou’ s welcome, wan! Mishanter ta’ me,
If thoughts o’ thee, or yet thy Mamie,
Shall ever daunton me or awe me,
My bonnie lady;
or if I bluch when thou shalt ca’ me
The mair they talk, I’m kend the better;
E’en let them clash!
An auld wife’s tongue’s a feckless matter
To gie ane fach.
Welcome! My bonie, sweet, wee dochter!
Though ye come here a wee unsought for;
And though your comin I hae fought for,
Yet by my faith, ye’re no unwrought for,
That I shall swear!
As fatherly I kiss and daut thee,
As dear and near my heart I set thee,
Wi’ as gude will,
As a’ the Priests had seen m eget thee
That’s out o’ h -.
My funny toil is no a’ tint;
Which fools may scoff at,
In my last
plack your part’s be in’t,
The better half o’t.
And thy young years as nicely bred
Wi education,
As any brat o’ Wedlock’s bed,
in a’ thy atation.
Lord grant that thou may az inherit
Thy Mither’s looks an’ gracefu’ merit;
An’ thy poor, worthless Daddie’s spirit,
Without his failins!
’Twad plese, me mair to see thee heir it
For if thou be, what I wad hae thee,
And tak the counsel I shall gie thee,
I’ll never rue my trouble wi’ thee,
The cost nor shame o’t,
But be a loving Father to thee,
And brag the name o’t.
17. Robert Burns: A költő köszöntője szerelemgyermekéhez
(Az első alkalom, mely felruházta őt az Apa tiszteletreméltó nevével)
Üdv idekinn, te kis jövevény!
Balsors sújtson, ha valaha én
Megrettennék tőled, vagy ezen az estén
Bármitől is féljek;
S nem pirulok, ha „Apának” becéznél,
Édes kicsi lélek.
Bár most rám sütik: „parázna fattya”,
S a falu szája nevemet rágja,
Hadd fecsegjenek, nem vagyok gyáva,
Csak rontsanak rám!
Vénasszony-nyelv csak gyönge kártya,
Nem fog rajtam az átok-vám.
Üdvözöllek, édes, kicsi lányom!
Bár nem terveztünk ezen a nyáron,
S a hitemmel is meggyűlt a bajom,
S papok is fedtek:
Hogy vártalak, azt bátran bevallom,
S hittel esküszöm neked.
Szép Betty-mnek kicsiny mása vagy,
Apai csókkal köszöntelek, ládd,
Szívembe zárlak, mint drága kincset,
S oly igaz vággyal,
Mintha a pap is áldást hintett volna
Ránk a szentelt oltárnál.
Sok víg órának édes gyümölcse,
Vidám munkámat a sors bevégezte;
Bár „félrecsúszva” jöttél a világra,
S a bolond mind nevet:
Utolsó garasom fele is a ládádba,
S neked jut majd a javából, ígérem neked.
Ha sorsom rosszabb, s szűkebb is lesz,
Te szép ruhában, tisztán nevess,
S okosodjál, légy mindenben jeles,
Tanulj is sokat,
Mint akit hitvesi ágyban nevelnek,
S gazdagságban ringatnak.
Adja az Úr, hogy örököld hittel
Anyád szép arcát, kecses érdemmel;
S apádnak – bár semmirekellő ember –
Csak a szellemét, hibák nélkül!
Hogy benned éljen tovább, az többet ér
Nekem minden földi bérnél s birtoknál végül.
Mert ha olyan lész, kit szívem kíván,
S szavamat megfogadod majd igazán,
Sosem bánom meg, bármi gond vár rám,
Se költséget, se szégyen-foltot;
Szerető apád maradok, s büszkén
Vallom neked e nevet, s e boldog sorsot.
2026. február 8.
Gemini mesterséges intelligencia segítségével