Erwin Jaeckle (svájci): Ég és föld között

Erwin Jaeckle: Zwischen Himmel und Erde

Stehend am Strand ritze ich

meine Zeichen in den Sand.

Glanzloser, grauer Sand.

Mit blutigen Schals umwickelten Fingern

zeichne ich lebendige Bilder.

Entfliehende, weiße Wolken

hoch über meinem Haupt,

während das Meer meine Füße wäscht

und die Zeichen wegwischt.

Der Wind bläst im weiten Raum,

trägt mein Wort weit weg.

Ich gehe ihm nicht nach

Niemals wieder.

Mein Herz ist gebrochen.

Erwin Jaeckle (svájci): Ég és föld között

A parton állva rovom

jeleimet a homokba.

Fénytelen, szürke homok.

Véres sálba csavart ujjaimmal

élőképeket rajzolok.

Elfutó, fehér felhők

magasan a fejem felett,

míg a tenger mossa a lábam,

s lemossa a jeleket.

A szél fúj a tágas téren,

elviszi a szavamat messze.

Én nem járok utána

Soha többé.

A szívem összetört.

Kohut Katalin fordítása, 1992.

 

Maria Lutz-Gantenbein: Két szem (fordítás)

Maria-Lutz Gantenbein: Zwei Augen

Zwei Augen folgen mir stetig,

ihre Strahlen führen mich durch zerstörte

Landschaften, über tote Meere hin,

sie kennen das Schicksal der Schiffe,

die nicht landen konnten

wegen der Fluten.

Sie sehen das dunkle Tal,

wo jedes Wort verstummt,

und wo der müde Wanderer

in das Schweigen fällt.

In ihnen brennt meine frühe Hoffnung,

und all mein Kleinmut

zwischen den Nachtsternen.

Die zwei Augen spiegeln stetig

meinen Blick.

Maria Lutz-Gantenbein: Két szem

Két szem kísért szüntelen,

Sugaraik vezetnek elpusztított

Tájakon, halott tengereken át,

Ismerik a hajók sorsát,

Melyek nem köthettek ki

A szökőárak miatt.

Ők látják a sötét völgyet,

hol minden hang elnémul,

s ahol a fáradt vándor

a néma csendbe hull.

Bennük ég korai fényű reményem,

s minden kishitűségem

éjjelcsillag között.

A két szem szüntelen tükrözi

Tekintetemet.

Kohut Katalin fordítása, 1992.

Silja Walter(svájci) :Boroszlán (fordítás)

Silja Walter: Seidelbast

Seidelbast

Wiegt sich im Wald

Hin und her, so leise.

Vergesse mich selbst auch bald,

Weil du mich vergessen hast.

Weiß nicht, was im Haare mir hängt –

Schlehe, Schuh, Gelbe? 

Singe wunderlich, verängstigt,

Achte nicht auf andre.

Weißt: träume nicht mehr,

Seit du mich vergessen hast.

Wiegt sich im Wald Seidelbast,

Leise, schaukelnde Erinnerung.

Silja Walter(svájci) :Boroszlán

Boroszlán ring az erdőn

Ide-oda csendben.

Élek magam is felejtőn,

Mert feledtél engem.

 

Nem tudom, mi csüng hajamban –

Kökény-e, ágak, árnyak?

Éneklek furcsán, riadtan,

Nem figyelve másra.

 

Tudod: nem is álmodok már,

Mióta feledtél.

Ring az erdőn a boroszlán,

Halk, hintázó emlék.

 

 

Kohut Katalin fordítása, 

Miskolc, l992. Benedek u. 17.

 

 

Christine Busta.(osztrák): Reqviem egy rózsáról (fordítás)

Christine Busta: Requiem für eine Rose

Heute schickte mir jemand

die erste Rose aus seinem Garten.

Er ahnte nicht, daß ihre vollkommene Schönheit

mich schmerzt.

Nicht um des Gebers willen,

sondern weil wir jedesmal,

wenn eine Rose sich öffnet,

ich zeige sie auch dir -

in ihrem Verwelken unsere Geschichte mitansehen.

Christine  Busta.(osztrák): Reqviem egy rózsáról

 

Ma  elküldte valaki kertjének 

első rózsáját

Nem sejtve, hogy tökéletes szépsége 

engem bánt.

Nem a küldője miatt,

hanem mert bármikor,

ha egy rózsa kinyílik,

végignézzük mindnyájan

-         neked is megmutatom –

        elhervadásában a történelmünk.

 

1986.

 

 

Kohut Katalin fordítása,

Miskolc, l999. Bertalan u. 12

 

Silja Walter (svájci): Esőben (fordítás)

Silja Walter: Im Regen

In den Regen bleicht die Sonne,

Ziellos tret' ich umher,

Weil ich um deinetwillen

Trage Betrübnis und Beschwer.

Laß' die Hände hängen und geh'

An den Rand des Sees:

Reihe von Bäumen und Wehen dort,

Unten wird es enden.

Wie tief fliegen die Vögel,

Die im Sturme schlagen!

Schiffe schlägt der Regen,

Und läßt mich all – allein.

Silja Walter (svájci): Esőben

Esőbe sápad a nap,

Céltalanul toporgok,

Mert hordozok miattad

Bánatot és gondot.

 

Kezem lógatva ballagok

 A tó pereméhez:

Fák és fájdalmak sora ott,

Lent ér majd véget.

 

A viharban verdeső

Madarak mily’ mélyen szállanak!

Hajókat ver az eső,

S itt hagy mind – magam.

Kohut Katalin fordítása, 1992.

 

 

 

Eduard Pusztinyin (tatár):Nem álmodom (fordítás)

Eduard Pusztinyin (tatár):Nem álmodom

 

 Nem álmodom a szerelemről,

Csak ruhástól szeretnék feküdni az ágyon:

Beethovent és Bachot hallgatni

Kis szobámban, a tárgyakra hulló

Halovány fényben.

Nem a stílus érdekes,

A lényeg az, hogy valamikor,

Úgy rémlik, hasonlót láttam már

Csapongó képzeletemben.

Kiengesztelő áldozatát  tán

Tűnődő, bús szemeimnek.

Kohut Katalin fordítása, 1993.

 

Eduárd Pusztinyin (tatár): Külvárosban élnek (fordítás)

Eduárd Pusztinyin (tatár): Külvárosban élnek

 

 Külvárosban élnek,

Jó ruhát viselnek,

Esténként a konyhakertben

Felélénkülnek,

Külvárosban halnak.

Kohut Katalin fordítása

Miskolc, 1993. Benedek u. 17.