H. Kohut Katalin

2026. április 17., péntek

Renat Harisz (tatár) : Kora reggel (fordítás)

Renat Harisz (tatár) :

Nézd! Asszonyodnak kora reggel

nem bánatos, könnyes szeme:

fáradt-kék az éj öröme

szemei alatt, kora reggel.

Mily' nyugodt szemek kora reggel,

s álomkuszasággal teltek -

nézésüktől rend lett,

s fénylő fegyelem, kora reggel.

Kohut Katalin fordítása, 1992.

2026. április 16., csütörtök

Dorothy Livesay (kanadai): Az Új Éva (fordítás)

: The New

Imagine / simply suppose /:

not Satan, but the Lord

held the above their heads

(which was a bunch of cherries, not the bible apple).

On the old sin, cravingly,

He swung before them

the taut, ripened eyes,

and ,

the swift, strong youth

plucked one and tasted.

Oh, the delight

of the ripe cherry!

When later they were driven into the world,

on the fast-fleeing roads

ruins of buildings loomed dark,

screeching, wailing brakes shrieked

and the roar of yellow caterpillars

clearing the forest

made the last virgin area loud.

Eve, hugging a roadside telephone pole,

sighed hoarsely:

Adam, where are you?

Then, receiving the hotel key,

she held it so

that Adam might notice,

but the man only

hunted with his glances,

looking out from a room –

and Eve stood vacantly,

swinging her bright key.

Dorothy Livesay (kanadai): Az Új Éva

Képzeljük el, /egyszerűen tegyük fel/:

nem a Sátán, hanem az Úr

emelte a tiltott gyümölcsöt fejük fölé,

/mely meggyfürt volt, nem a bibliai alma/.

A vén bűnre csábító vágyakozón

lengette előttük

a feszesre ért szemeket,

Ádám pedig,

a fürge, erős ifjú

leszakított egyet és megkóstolta.

Ó, gyönyöre

az érett meggynek!

Mikor később világgá űzték őket,

a gyorsan elfutó utakon

épületromok sötétlettek,

visító, vonító fékek ordítottak

és erdőt taroló

lánctalpak sárga hernyóinak

dübörgésétől lett hangos

az utolsó szűzi terület.

Éva út menti telefonpóznát ölelve

sóhajtozta rekedten:

Ádám, hol vagy?

Aztán a szálloda kulcsát megkapva,

úgy tartotta azt,

hogy Ádám észrevegye,

de a férfi csak

hajhászta pillantásaival,

egy szobából kitekintve -

és Éva álldogált báván,

fényes kulcsát himbálva.

Kohut Katalin fordítása

1993.

Maria-Lutz Gantenbein (svájci): Darukiáltás (fordítás)

Maria-Lutz Gantenbein: Kranichruf

Wenn in meinen Augen

ein Scherz aufblitzt,

sein Licht

verbirgt die Trauer.

Ein im Licht stehender

Schatten bist du schon,

und ein Kranichruf

über dem toten Meer.

Von deiner Flucht

verraten

die Muschelspuren.

Eine Hibiskusblüte

fiel

auf unseren Steintisch,

den ich

mit nie-gesagten

Worten vollgeschrieben habe.

(svájci):

Szememben

Ha tréfa csillan

Fénye

A gyászt

Rejti el.

Fényben álló

Árnyék vagy már

S darukiáltás

Holt tenger fölött

Szökésedről

Árulkodnak

A kagylónyomok

Hibiszkuszvirág

Hullt

Kőasztalunkra

Melyet

Sosem-mondott

Szavakkal

Teleírtam

Fordította: Kohut Katalin

1992. Miskolc, Benedek u. 17.

2026. április 15., szerda

Christine Busta (osztrák): A nagy életcirkusz (1986) (fordítás)

: (1986)

Seit tausend Jahren spielen sie täglich das gleiche,

Zerfleischen und verdauen sich

Die Kostüme sind bunt und betörend,

Die Kulissen oft so harmonisch,

Dass die Zuschauer fast vergessen,

Was vor, während und nach

Dem Spiel mit den Spielern geschieht.

Die Ränge applaudieren den Applaus,

Wissen nicht, dass ein andermal sie

Die Opfer in der Arena sein werden.

Sie sind in Sicherheit, weil sie längst

Ihre angeblich zustehenden, schützenden Zelte bewohnen.

Einige protestieren, aber hoffnungslos

Dagegen und verlassen die Szene,

Den ,

Während die Menge am Tor bereits

Um die zugewiesenen Plätze rangelt.

Christine Busta (osztrák): A nagy életcirkusz (1986)

Ezer éve naponta játsszák ugyanazt,

Marcangolnak és megemésztenek

A kimeríthetetlen szerepek.

A kosztümök színesek és szédítőek,

A színfal sokszor annyira harmonikus,

Hogy a nézők majdnem elfelejtik,

Ami előtte, közben és utána

A játékosokkal történik.

A rangok tetszenek a tapsolóknak,

Nem tudják, máskor majd ők

Lesznek az áldozatok a porondon.

Biztonságban vannak, mert régen foglalják

Az állítólag nekik járó védett sátrakat.

Egyesek tiltakoznak, de reménytelenül

Ellene és elhagyják a színteret,

Az aszkéta ünnepi cirkuszt,

Mialatt a tömeg a kapunál már

A kijelölt helyekért dulakodik.

Fordította , l999. , Bertalan u. l2.

Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem (fordítás)

Erwin Jaeckle: Gewichtlose Gnade

In mein Haar gesteckt

eine weiße Blume.

Niemand sieht sie, und doch staunt man,

Und der Mond lächelt mich an

vor dem neugeborenen Grün.

Leicht sind meine Schritte,

die blonden Herden der Wellen

laufen ins Tal,

fliehend vor den Himmelsschlüsseln.

Zu deinem Gehör pilgert

ein barfüßiges Wort,

während unter dem Zelt meiner Wimpern

die gewichtlose Gnade

festlich wird.

Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem

Hajamba tűzve fehér virág.

Senki sem látja, mégis ámul,

S rám mosolyog a hold

Újjászülető zöldje előtt.

Könnyűek lépteim,

A hullámok szőke nyájai

Völgybe futnak

Égkulcsok elől menekülve.

Hallásodhoz mezitlábas szó

Zarándokol, míg szempilláim

Sátra alatt a súlytalan kegyelem

Ünnepivé válik.

Kohut Katalin fordítása

Silja Walter (svájci): Kis fehér kutyám és én (fordítás)

Mein kleiner weißer Hund und ich,

Wir gehen durch alle Türen.

Wir suchen dich. Wir suchen mich.

Wir weinen und wir frieren.

Der Regen kreiselt groß im See,

Wirft Ringe in die Runde.

Ich weiß nicht, wo ich geh und steh

Mit meinem kleinen Hunde.

Die Welt ist weit. Und weit bist du.

Wo enden Weg und Reise?

Ich hör dem großen Regen zu –

Mein kleiner Hund bellt leise.

Ich find dich nicht. Ich find mich nicht.

Mit dir ging ich verloren.

Mein Hund blickt trüb, und mein Gesicht

Preß ich an seine Ohren.

Silja Walter (svájci): Kis fehér kutyám és én

Kis fehér kutyám jön velem,

S minden ajtón átmegyünk,

Keresünk téged, engemet

Könnyezve, fázva, s nem lelünk.

Körök a tavon: eső zuhog

És őrült forgásából

Gyűrűk futnak, s már nem tudom,

Kis kutyámmal hol járok.

Te nagy vagy. A világ széles,

S hova futnak az utak?

Ömlik, szakad egyfolytában

S kutyám olykor felugat.

Nem talállak Téged, magam,

Mindezt te tetted velem.

Kutyám búsan néz, s arcomat

Csöpp orrára préselem.

fordítása

Megjelent: Hétszínvilág Észak-Magyarország 1992.

Urs Oberlin (svájci): Téli dal (fordítás)

Durch Silberlandschaft Winterwindtraum

über Vernunft und Sinnen liegt,

Traumtor sich täuschend offen wiegt,

Stern, glühend, bis er erstarrt im Raum.

Das süße Begehren kühl und ziellos,

Gegenwartloses Kosten,

Geräuschlos in strahlendes Eis und

Licht gefrieren Springbrunnen.

Urs Oberlin (svájci):

borul az észre és érzékekre

álom-kapu tárul incselkedve

izzó csillag, dermetté válón.

Az édes vágy hűs és céltalan

jelenlét-nélküli megízlelés,

hangtalanul sugárzó jégbe és

fénybe fagyaszt szökőkutakat.

fordítása