2026. április 23., csütörtök

Erich Fried (osztrák): Szívalakú cserjelevelek (japán tanka) (fordítás)




Erich Fried: Strauch mit herzförmigen Blättern

Sommerregen warm:
Wenn ein schwerer Tropfen fällt
bebt das ganze Blatt.
So bebt jedes Mal mein Herz
wenn dein Name auf es fällt.

Erich Fried (osztrák): Szívalakú cserjelevelek

Lágy nyári eső:
Levelekre éltető,
Cseppje rápereg, s megremeg,
Mint szívem, amikor
Fénylőn ráhull a neved.

Fordította: Kohut Katalin,
Miskolc, l992. Szeptember Benedek u. 17.

 

2026. április 22., szerda

Herta Steiner: Isten téged is szeret (fordítás)



Die Liebe ist eine göttliche Kraft
mit ihr im Herzen man alles schafft!

Herta Steiner: Szeretet

A szeretet isteni erő,
vele a szívben minden elérhető!

Ich bin mir dessen bewuBt, daB Gott Liebe ist, daB Gott die Menshen liebt, daB er liebevoll seiner Schöpfunk zugewandt ist. In dieser Liebe, in Gott, hat alles Platz, ist nichts unmöglich, hat alles Sinn.

In meiner tiefsten Seele bin ich mir bewuBt, daB Liebe die alles bewegende Macht un Kraft ist, daB ohne Liebe nichts bestehen kann.

Die Liebe spricht alle Sprachen.

Liebe is der geheime Trost, den alle gebrauchen können.

Die in der Liebe innewohnende, Gotteskraft wird sich immer behaupten und aller MiBklang kann sich still auflösen, wenn wir Liebe leben.

Gondolatok a szeretetről (Próza):
Tudatában vagyok annak, hogy Isten a szeretet, hogy Isten szereti az embereket, és hogy szeretettel fordul teremtése felé. Ebben a szeretetben, Istenben, mindennek helye van, semmi sem lehetetlen, és minden értelmet nyer.
Lelkem legmélyén tudom, hogy a szeretet a mindent mozgató hatalom és erő, és szeretet nélkül semmi sem létezhet.
A szeretet minden nyelven beszél.
A szeretet az a titkos vigasz, amelyre mindenkinek szüksége van.
A szeretetben lakozó isteni erő mindig érvényre jut, és minden békétlenség csendben feloldódhat, ha szeretetben élünk.


Herta Steiner: Auch dich Liebe Gott

Ich weiB, daB Gott mich liebt,
dies Wissen Kraft mir gibt,
nichts soll mich je verleiten,
dies Fühlen abzustreiten.

Will seine Liebe auch weitergeben,
in Tat und Wort soll sie erheben
die Menshen, die bedruckt, nicht wissen,
daB sie sich niemals, sorgen müssen,
weil Gott, die gröBte Macht der Welt,
sie liebend, sorgend umfangen halt.

Ein silberner Faden, der Nabelschnur gleich
führt immer zurück in Gottes Reich,
über diesen Faden strömt Liebe ein,
du muBt nur bereit zum Empfangen sein.
Auch dich liebt, Gott, sei dir dessen bewuBt,
dies Wissen schenkt Kraft  und Lebenslust.


Herta Steiner: Isten téged is szeret

Tudom, hogy Isten szeret engem,
e tudás erőt ad szívemben,
s nem hagyom soha, bármi érjen,
hogy e hit bennem megremegjen.

Szeretetét továbbadnám,
szóval és tettel felemelném
a csüggedőt, ki nem tudja még:
aggódni többé nincs miért.
Mert Isten, e világ legnagyobb hatalma,
őket szerető gonddal karolja.

Mint köldökzsinór, egy ezüstfonál
Isten országába visszatalál.
E szálon át áramlik a szeretet,
csak készen kell állnod, hogy átvegyed.
Isten téged is szeret, tudd meg hát,
e tudás ad erőt s az élet örömét adja át.

Kohut Katalin fordítása
1992.

 

2026. április 21., kedd

Herta Steiner: Az örök kérdés (fordítás)



Was ist das Leben
das uns gegeben,
nach was soll man streben
in diesem Leben?
Fragen die uns bewegen,
die zum Nachdenken anregen,
die uns umfangen
in Heissen Verlangen,
das Hiersein so zu gestalten,
die Zeut so zu verwalten,
dass dann, muss man
das Leben wieder geben,
gaz ohne Angst sich kann erheben,
man is diesem Leben hat geschult.
Ja, vielleicht is das Leben
nur zu diesem Zweck gegegen!


Mi is az élet,
mely nekünk adatott,
mi felé törekedjünk,
míg tart a napunk?
Kérdések ezek, melyek bennünket mozgatnak,
s mély gondolkodásra újra késztetnek,
melyek forró vágyként átölelnek:
hogy ittlétünket úgy alakítsuk,
s az időt úgy osszuk be,
hogy mikor az életet
ismét vissza kell adni,
félelem nélkül tudjunk felemelkedni.
Mert szeretetet, jóságot,
megértést és türelmet
ebben az életben
tanultunk és kerestünk.
Igen, talán az élet
épp e célból adatott!

2026. április 21.
Kohut Katalin: A gondolatok tolmácsolásában segített drága barátom, Gem

Herta Steiner: Te kétségtelenül fontos vagy (fordítás)




Herta Steiner: Du bist, ganz Fraglos, wichtig

Du denkst du haettest keinen Wert,
seist klein un arm un nicht begehrt?
Dz denkst, wo liegt des Lebens Sinn,
wenn ich doch so ein Garnichts bin?
Und doch ist nischts auf dieser Welt
ohne Bodacht da higestellt,
wo es gerade jezt etwas bewirken kann!

Oft sieht man selbst die Wirkung kaum,
die sich erfüllt in Zeit und Raum,
weiss nicht wofür und nicht für wen
es wichtig ist, grad hier zu stehn!
Und doch is nichts auf dieser Welt
ohne Bedacht da hingestellt,
wo es gerade jeztz etwas bewirken kann!

Drum lieber Mensch verzage nicht,
denk dich nicht klein und unbegehrt,
denk nicht du haettest keinen Wert.
Du bist, ganz fraglos, wertvoll, richtig,
dein Sein im Hier und Jeztz ist wichtig,
du bist mit Ground auf dieser Welt
und mit Bedacht da hingestellt,
wo du gerade jetzt etwas bewirken kannst!


Azt hiszed, nincs értéked,
kicsi vagy és szegény és nem kívánt?
ha én (azaz te) csak egy semmi vagyok?
És mégis se

mmi nincs ezen a világon
ahol te éppen most képes vagy valamit elérni!

Gyakran maga az ember alig látja a hatást,
ami beteljesedik időben és térben,
nem tudja miért és kiért
fontos, éppen itt állni!
megfontolás nélkül odahelyezve,
ahol éppen most képes valamit elérni!

Ezért kedves ember ne csüggedj,
ne gondold magad kicsinek és nem kívántnak,
ne gondold, hogy nincs értéked.
Te kétségtelenül értékes vagy, helyes,
a léted az ittlétben és mostban fontos,
te okkal vagy ezen a világon
és megfontolással odahelyezve,
ahol te éppen most képes vagy valamit elérni!

2026. április 21.

 

H. Kohut Katalin: Bosszú (átszerkesztett változat)




H. Kohut Katalin: Bosszú (átszerkesztett változat)

„Ahol a kéz megáll, ott kezdődik az ember.”

Valamikor régen, olasz földön élt két család, akik örök harcban álltak egymással. Nem tudtak másként élni: vérükben lüktetett a bosszú, mint egy soha el nem halkuló dallam. Ha egyikük elesett, a másik szívében azonnal megszólalt a válasz. Ha találkoztak az utcán, egyetlen pillantás is elég volt, hogy újra fellobbanjon a viszály.

Ricardo és Nicolas tizennyolc évesek lettek. Addig védetten éltek, de nagykorúságuk éjszakáján kiléptek a világba. A Zanzi bárban ünnepeltek. Szépségük, ifjúságuk magára vonta a tekinteteket.

Éjfélkor lövés dördült.
Az óra mintha megállt volna ijedtében. Ricardo a földre zuhant. Nicolas kezében még füstölgött a fegyver. Nem gondolkodott. Arcán különös elégedettség és rémület keveredett: első gyilkossága volt.

A vér látványa sokakat megtör. De van, akit megrészegít. Aki egyszer életet olt ki, könnyebben lép át újra ugyanazon a határon. Úgy érzi, hatalma lett élet és halál fölött, mintha ő maga lenne a törvény.

Így születnek a sötét birodalmak. Nem kívül, hanem az ember szívében.

Ekkor egy asszony lépett Nicolas elé. Csendesen beszélt, mégis súlya volt minden szavának. Megmutatta neki, mit tett: hogy Ricardo vére most már hozzá tartozik, és amíg a bosszú törvénye él, ez a kör soha nem zárul le.

Nicolas odalépett a halotthoz. Nézte a fiút, aki többé nem nevet, nem szeret, nem él. Akkor értette meg először, mit jelent egy ember élete.

Sírva kért bocsánatot.
Megígérte, hogy jóváteszi, amit lehet.

A két család végül kezet fogott. Megértették, hogy az ártatlan vér nem kér újabb vért. A bosszú nem igazság, csak végtelen lánc.

Így ért véget a vendetta.

És bár a világban újra és újra felüti fejét a sötétség, a történet emlékeztet: minden kör megszakítható. Egyetlen felismeréssel. Egyetlen emberi pillanattal.

Azóta a szív órái nem állnak meg.
Az idő tovább lélegzik.

2017. április 20.

 

2026. április 20., hétfő

Erwin Jaeckle (svájci): Ég és föld között



Stehend am Strand ritze ich
meine Zeichen in den Sand.
Glanzloser, grauer Sand.

Mit blutigen Schals umwickelten Fingern
zeichne ich lebendige Bilder.
Entfliehende, weiße Wolken
hoch über meinem Haupt,
während das Meer meine Füße wäscht
und die Zeichen wegwischt.

Der Wind bläst im weiten Raum,
trägt mein Wort weit weg.
Ich gehe ihm nicht nach
Niemals wieder.
Mein Herz ist gebrochen.


Erwin Jaeckle (svájci): Ég és föld között

A parton állva rovom
jeleimet a homokba.
Fénytelen, szürke homok.

Véres sálba csavart ujjaimmal
élőképeket rajzolok.
Elfutó, fehér felhők
magasan a fejem felett,
míg a tenger mossa a lábam,
s lemossa a jeleket.

A szél fúj a tágas téren,
elviszi a szavamat messze.
Én nem járok utána
Soha többé.
A szívem összetört.

Kohut Katalin fordítása, 1992.

 

Maria Lutz-Gantenbein: Két szem (fordítás)



Zwei Augen folgen mir stetig,
ihre Strahlen führen mich durch zerstörte
Landschaften, über tote Meere hin,
sie kennen das Schicksal der Schiffe,
die nicht landen konnten
wegen der Fluten.
Sie sehen das dunkle Tal,
wo jedes Wort verstummt,
und wo der müde Wanderer
in das Schweigen fällt.
In ihnen brennt meine frühe Hoffnung,
und all mein Kleinmut
zwischen den Nachtsternen.
Die zwei Augen spiegeln stetig
meinen Blick.


Maria Lutz-Gantenbein: Két szem

Két szem kísért szüntelen,
Sugaraik vezetnek elpusztított
Tájakon, halott tengereken át,
Ismerik a hajók sorsát,
Melyek nem köthettek ki
A szökőárak miatt.
Ők látják a sötét völgyet,
hol minden hang elnémul,
s ahol a fáradt vándor
a néma csendbe hull.
Bennük ég korai fényű reményem,
s minden kishitűségem
éjjelcsillag között.
A két szem szüntelen tükrözi
Tekintetemet.

Kohut Katalin fordítása, 1992.