H. Kohut Katalin

2026. február 5., csütörtök

35. Seamus Heaney: Félévi szünet (fordítás)

35. :

I sat all morning in the college sick bay

Counting bells knelling classes to a close,

At two o’clock our neighbours drove me home.

In the porch I met my farher crying –

He had always taken funerals in his stride –

And Big Jim Evans saying it was a hard blow.

The baby cooed and laughed and rocked the pram

When I came in, and I was embarrassed

By old men standing up to shake my hand

And tell me they were’ sorry for my trouble’.

Whispers informed strangers I was the eldest,

Away at school, as my mother held my hang

In hers and coughed out angry tearless sighs.

At ten o’clock the ambulance arrived

With the corpse, stanched and bandaged by the nurses.

Next morning I went up into the room.

And candles soothed the bedside; I saw him

Fort he first time in six weeks. Paler now,

Wearing a poppy bruise on his left temple,

He lay in the as in his cot.

No gaudy scars, the bumper knocked him cleat;

A four foot boksz, a foot for every year.

35. Seamus Heaney: Félévi szünet

Egész reggel a kollégium gyengélkedőjén ültem,

Hallgattam a harangot, ahogy az órák végét kongatja,

Két órakor a szomszédok fuvaroztak haza.

A tornácon apámmal találkoztam, sírt –

Ő, ki a temetéseket eddig mindig emelt fővel bírta –

S a nagy Jim Evans mondta: ez súlyos csapás.

A baba gőgicsélt, nevetett és rázta a kocsit,

Mikor beléptem, és feszélyezett,

Hogy öregemberek állnak fel, hogy kezet fogjanak velem,

S mondják: „sajnálják a csapást, mi ért”.

Suttogás tudatta az idegenekkel: én vagyok a legidősebb,

Ki iskolában volt; közben anyám fogta a kezem,

S dühös, könny nélküli sóhajokat köhögött fel.

Tíz órakor megérkezett a mentő,

A holttesttel, mit a nővérek lemostak és bekötöztek.

Másnap reggel felmentem a szobába. Hóvirágok

És gyertyák békítették az ágy melletti fényt;

Hat hét után most láttam őt először. Halványabb volt,

Bal halántékán pipacsszínű zúzódást viselt,

Úgy feküdt a négylábnyi dobozban, mint egy kiságyban.

Semmi csúnya seb, a lökhárító tisztán ütötte el.

Egy négylábnyi doboz, lábanként egy-egy év.

2026. február 5.

Készült mesterséges intelligencia segítségével

34. Robert Greene: Sephestia dala gyermekéhez (A „Menaphon” című műből) (fordítás)

34. Robert Greene: Scphestia’s Song to Her Child

(From ’Menaphon.’)

Weep not, my wanton, smile upon my knee;

When thou art old, there’s grief enought for thee.

Mother’s wag, pretty boy,

Father’s sorrow, father’s joy;

When thy father first did see

Such a boy by him and me,

He was glad, I was woe;

Fortune changéd made him so,

When he left his pretty boy,

Last his sorrow, frist his joy.

Weep not, my wanton, smile upon my knee;

When thou art old, there’s grief enough for thee.

Streaming tears thar never sint,

Like pearl-drops from a flint,

Fell by course from his eyes’

That one another’s place supplies;

Thus he grieved in every part,

Tears of blood fell from his heart

When he left his pretty boy,

Father’s sorrow, father’s joy.

Weep not, my wanton, smile upon my knee;

When thou art old, there’s grief enough for thee.

The wanton smiled, father wept,

Mother cried, baby leapt;

More he crowed, more we cried,

Nature could not sorrow hide:

He must go, he must kiss

Child an mother, baby bliss,

For he left his pretty boy,

Father’s sorrow, father’s joy.

Weep not, my wanton, smile upon my knee;

When thou art old, there’s grief enough for thee.

34. Robert Greene: Sephestia dala gyermekéhez

(A „Menaphon” című műből)

Ne sírj, te kis gézengúz, térdemen mosolyogj;

Vár még rád elég bánat, ha egyszer felnőtt leszel, s bolyongsz.

Anyja kis huncutja, szép kisfia,

Apja nagy bánata, apja boldogsága;

Mikor apád először látott téged,

Hogy kettőnknek ilyen fia született,

Ő boldog volt, de én búsan néztem;

A változó szerencse tette ezt, azt érzem,

Mikor elhagyta az ő szép fiát,

Bánata végét s öröme hajnalát.

Ne sírj, te kis gézengúz, térdemen mosolyogj;

Vár még rád elég bánat, ha egyszer felnőtt leszel, s bolyongsz.

Sűrű könnyek, mik sosem fogynak el,

Mint kőből pattant gyöngy, úgy hullanak el,

Úgy peregtek sorban az ő szeméből,

Egyik a másik helyére lépve a mélyből;

Így gyötrődött ő minden porcikájában,

Vérkönnyek hulltak sajgó szívéből a magányban,

Mikor elhagyta az ő szép fiát,

Apja nagy bánatát, apja boldogságát.

Ne sírj, te kis gézengúz, térdemen mosolyogj;

Vár még rád elég bánat, ha egyszer felnőtt leszel, s bolyongsz.

A kicsi mosolygott, az apa zokogott,

Az anya sírt, a baba ujjongott;

Minél jobban gőgicsélt, mi annál jobban sírtunk,

A természet bánatát elrejteni nem bírtunk:

Mennie kell, még egy csókot adni siet,

Gyermeknek, anyának, egy áldást, mi éltet,

Mert elhagyta az ő szép fiát,

Apja nagy bánatát, apja boldogságát.

Ne sírj, te kis gézengúz, térdemen mosolyogj;

Vár még rád elég bánat, ha egyszer felnőtt leszel, s bolyongsz.

2026. február 5.

Készült Gemini mesterséges intelligencia segítségével

33. Harry Graham: Kegyetlen rímek (fordítás)

33. :

Father heard his Children scream

So he threw in the stream,

Saying, as he drowned the third,

’Children should be seen, not heard!’

Billy, in one of his nice new sashes,

Fell in the fire and was burnt to ashes;

Now, although the room grows chilly,

I haven’t the heart to poke poor Billy.

33.

A szigorú szülő

Hallotta az apa: a gyermekek sírnak,

Bedobta hát őket a hűs patakvíznek.

S mialatt a harmadik a víz alá merült,

„Gyereket látni kell, nem hallani!” – derült.

Galamblelkűség

Bilit, ki új selyemövében feszített,

Elnyelte a tűz, s csak hamut kerített;

Bár a szoba hűl, s fázik a kis család,

Nincs szívem piszkálni szegény Bili hamvát.

2026. február 5.

Készült segítségével

32. George Eliot (Mary Ann Evans): Báty és nővér (1–2) (fordítás)

32. : (1)

I cannot choose but think upon the time

When our two lives grew two buds that kiss

At lightest thrill from the bee’s swinging chime,

Because the one so near the other is.

He was the elder and a little men

Of forty inches, bound to show no dread,

And I the girl that puppy-like now ran,

Now lagged behind my brother’s larget tread.

I held him wise, and when he talked to me

Of snakes and birds, and which God loved the best,

I thought his knowledge marked the boundary

Where men grew blind, though angels kenw the rest.

It he said „Hush’! I tried to hold my breath:

Wherever he said ’Come!’ I stepped in faith.

George Eliot: Brother and Sister (2)

Long years have left their writing on my brow,

But yet the freshness and the dew-fed beam

Of those young mornigs are about me now,

When we two wandered toward the far-oft stream

With rod and line. Our basket held a store

Baked for us only, and I thought with joy

That I should have my share, though he had more,

Because he was the elder and a boy.

The firmaments of daisies sincet o me

Have had those mornings in their opening eyes,

The brunchéd cowslip’s pale transparency

Carries that sunshine of sweet memories,

And wild-rose branches take their finest scent

From those blest hours of infantine content.

32. George Eliot (Mary Ann Evans): Báty és nővér (1–2)

Nem tehetek mást, csak arra az időre gondolok,

Mikor két életünk úgy nőtt,

Mint két bimbó, mely összeér s suttog,

Mert egyik a másikhoz oly közel nőtt.

Ő volt az idősebb, egy negyven hüvelykes

Aprócska férfi, kit nem gyötört félelem,

Én meg a lány, ki mint kiskutya, lelkes,

Vagy lemaradva loholt a nagy lépteken.

Bölcsnek tartottam, s mikor mesélt nekem

Kígyóról, madárról, s kit szeret az Isten,

Azt hittem, tudása a végső értelem,

Min túl az ember vak, s csak az angyal pihen.

Ha azt mondta: „Pszt!”, a lélegzetem is megállt,

S hittel léptem, ha hívott: „Gyere!”, s elém állt.

II.

Hosszú évek írtak barázdát a homlokomra,

De mégis a harmatos, friss fények,

Azok a reggelek ragyognak a koromra,

Mikor a távoli patakhoz értünk le ketten, épen,

Bottal és zsinórral. Kosarunkban ott várt az étel,

Mit csak nekünk sütöttek, s boldog volt a szívem,

Hogy jut nekem is rész, bár ő többet érdemel,

Hisz ő az idősebb, a fiú, s én ezt elhittem.

A százszorszépek egén azóta nekem

Azok a reggelek nyílnak a szirmokban,

A sárga kankalin halvány fényében lelem

Az édes emlékeket, mik ott élnek a korban,

S a vadrózsa ága is onnan vette illatát:

A gyermeki béke áldott órái lengik át.

2026. február 5.

Készült Gemini mesterséges intelligencia segítségével

31. Richard Edwardes: „Mikor puszta ágyamba dőltem, hogy álomra leljek” (Amantium Irea) (fordítás)

31. : ’In going tom y naked bed, as one that would have slept,’ ()

In goint tom y naked bed, as one that would have slept,

I heard a wife to her child, that long before had wept.

She sighed sore, and sang full sweet, to bring the babe to rest,

That would not cease, but cried still in cucking at her breast.

She was fulll weary of her watch and grieved with her child,

She rocked it, and rated it, till that on her is smiled.

Then did she say, ’Now have I found this proverb true to prove:

’.

31. Richard Edwardes: „Mikor puszta ágyamba dőltem, hogy álomra leljek” (Szerelmesek haragja)

Mikor álomra vágyva, mezítelen ágyamba bújtam,

Egy asszonyt hallottam, ki gyermekét óvta a múltban.

Sóhajtozott mélyen, s oly édesen zengett a dala,

Hogy nyugodjon végre a síró, aprócska baba.

Már fáradt volt az éjtől, s gyötörte a gyermeki bánat,

Dajkálta s dorgálta, míg mosolyt nem csalt az arcának.

Akkor így szólt: „Ím, a közmondás igazát látom:

Szerelmet újít a viszály, ha hű a két jó barátom.”

2026. február 5.

Készült segítségével

2026. február 4., szerda

30. Carol Ann Duffy: Mrs. Tilscher osztályában (fordítás)

30. : In

You could travel up the

with your finger, tracing the route

while Mrs Tilscher chanted the scenery,

Tana, , , .

That for a hour, then a skittle of milk

and the chalky rubbed into dust.

A window opened with a long pole.

The laugh of a bell swung by a running child.

This was better than home, Enthralling books.

The classroom glowed like a sweetshop.

Sugar paper, Coloured shapes. Brady and Hindley

faded, like the faint, uneasy smudge of a mistake.

Mrs. Tilscher loved you. Some mornings, you found

she’d left a good gold star by your name.

The scent of a pencil slowly, carefully, shaved.

A ’s nonsense heard from another form.

Over the Easter term, the inky changed

from commas into exclamation marks. Three frogs

hopped in the playground, freed by a dunce,

followed by a line of kids, jumping and croaking

away from the lunch queue. A rough boy

told you how you were born. You kicked him, but stared

at your parents, apalled, when you got back home.

That feverish July, the air tasted of electricity.

A tangible alarm made you always untidy, hot,

fractious under the heavy, sexy sky. You asked her

how you were born and mrs. Tilscher smiled,

then turned avay. Reports were handed out.

You ran through the gates, impatient to be grown,

as the sky split open into a .

30. Carol Ann Duffy: Mrs. Tilscher osztályában

Megjegyzés a vershez: Brady és Hindley: Ian Brady és Myra Hindley az 1960-as évek hírhedt brit sorozatgyilkosai voltak (a „mocsári gyilkosok”), akik gyermekeket raboltak el és öltek meg Manchester környékén.

Duffy azért említi őket, hogy érzékeltesse: a külvilágban létezik a felfoghatatlan gonoszság, de Mrs. Tilscher osztályterme annyira biztonságos és szeretetteljes volt, hogy ott ezek a nevek is csak „halvány, nyugtalan foltokká” szelídültek, mint egy rosszul kiradírozott hiba a füzetben.

Ujjaddal bejárhattad a Kék-Nílust,

követve az utat a térképen,

míg Mrs. Tilscher kántálta a tájakat,

Tana, Etiópia, Kartúm, Asszuán.

ment egy órán át, aztán egy üvegnyi tej,

és a kréta-Piramisok porrá dörzsölődtek.

Egy ablak nyílt ki hosszú póznával.

Szaladó gyermek rázta harang kacagása.

Ez jobb volt az otthonnál. Megigéző könyvek.

Az osztályterem fénylett, akár egy édességbolt.

Cukorpapír, színes formák. Brady és Hindley

elhalványultak, mint egy hiba halvány, nyugtalan foltja.

Mrs. Tilscher szeretett téged. Némely reggelen úgy találtad,

egy aranycsillagot hagyott a neved mellett.

A lassan, gondosan hegyezett ceruza illata.

Egy xilofon értelmetlen dallama egy másik teremből.

A húsvéti félévben a tintás ebihalak

vesszőkből felkiáltójelekké értek.

Három béka ugrált az udvaron,

egy tuskó engedte ki őket, nyomukban seregnyi gyerek

ugrált és kuruttyolt ki a sorból az ebédnél.

Egy durva fiú elmondta, hogy születtél.

Megrúgtad, de otthon borzadva bámultál a szüleidre.

Azon a lázas júliuson az égnek elektromos íze volt.

Kézzelfogható riadó tett mindig zilálttá,

hevessé, nyűgössé a nehéz, fülledt ég alatt.

Megkérdezted tőle, hogy születtél, s Mrs. Tilscher csak mosolygott,

majd elfordult. Kiosztották a bizonyítványokat.

Átfutottál a kapun, türelmetlenül, hogy felnőj végre,

míg az ég kettéhasadt egy mennydörgésben.

2026. február 4.

Készült Gemini mesterséges intelligencia segítségével

29. Emily Dickinson: Miként zárult össze felette a víz (fordítás)

29. :

How the waters closed above him

We shall never know;

How he stretched his anguish to us,

That is covered too.

Spreads the pond her base of lilies

Bold above the boy

Whose unclalméd hat andjacket

Sum the history.

29. Emily Dickinson:

Miként zárult össze felette a víz,

Sosem tudjuk meg már;

Hogy’ nyújtotta felénk kínját,

Az is rejtve marad.

A tavirózsák kelyhét a tó

A fiú fölé feszíti bátran,

Akinek gazdátlan kalapja s kabátja

Összegzi a történetet.

2026. február 4.

Készült