30. Carol Ann Duffy: Mrs. Tilscher osztályában (fordítás)

30. Carol Ann Duffy: In Mrs Tilscher’s Class

You could travel up the Blue Nile

with your finger, tracing the route

while Mrs Tilscher chanted the scenery,

Tana, Ethiopia, Khartoum, Asván.

That for a hour, then a skittle of milk

and the chalky Pramids rubbed into dust.

A window opened with a long pole.

The laugh of a bell swung by a running child.

This was better than home, Enthralling books.

The classroom glowed like a sweetshop.

Sugar paper, Coloured shapes. Brady and Hindley

faded, like the faint, uneasy smudge of a mistake.

Mrs. Tilscher loved you. Some  mornings, you found

she’d left a good gold star by your name.

The scent of a pencil slowly, carefully, shaved.

A xylophone’s nonsense heard from another form.

Over the Easter term, the inky tadpoles changed

from commas into exclamation marks. Three frogs

hopped in the playground, freed by a dunce,

followed by a line of kids, jumping and croaking

away from the lunch queue. A rough boy

told you how you were born. You kicked him, but stared

at your parents, apalled, when you got back home.

That feverish July, the air tasted of electricity.

A tangible alarm made you always untidy, hot,

fractious under the heavy, sexy sky. You asked her

how you were born and mrs. Tilscher smiled,

then turned avay. Reports were handed out.

You ran through the gates, impatient to be grown,

as the sky split open into a thunderstorm.

30. Carol Ann Duffy: Mrs. Tilscher osztályában

Megjegyzés a vershez: Brady és Hindley: Ian Brady és Myra Hindley az 1960-as évek hírhedt brit sorozatgyilkosai voltak (a „mocsári gyilkosok”), akik gyermekeket raboltak el és öltek meg Manchester környékén.

Duffy azért említi őket, hogy érzékeltesse: a külvilágban létezik a felfoghatatlan gonoszság, de Mrs. Tilscher osztályterme annyira biztonságos és szeretetteljes volt, hogy ott ezek a nevek is csak „halvány, nyugtalan foltokká” szelídültek, mint egy rosszul kiradírozott hiba a füzetben.

Ujjaddal bejárhattad a Kék-Nílust, 

követve az utat a térképen,

 míg Mrs. Tilscher kántálta a tájakat, 

Tana, Etiópia, Kartúm, Asszuán. 

ment egy órán át, aztán egy üvegnyi tej,

 és a kréta-Piramisok porrá dörzsölődtek. 

Egy ablak nyílt ki hosszú póznával. 

Szaladó gyermek rázta harang kacagása.

Ez jobb volt az otthonnál. Megigéző könyvek.

Az osztályterem fénylett, akár egy édességbolt.

 Cukorpapír, színes formák. Brady és Hindley 

elhalványultak, mint egy hiba halvány, nyugtalan foltja.

 Mrs. Tilscher szeretett téged. Némely reggelen úgy találtad,

 egy aranycsillagot hagyott a neved mellett. 

A lassan, gondosan hegyezett ceruza illata. 

Egy xilofon értelmetlen dallama egy másik teremből.

A húsvéti félévben a tintás ebihalak 

vesszőkből felkiáltójelekké értek. 

Három béka ugrált az udvaron, 

egy tuskó engedte ki őket, nyomukban seregnyi gyerek

 ugrált és kuruttyolt ki a sorból az ebédnél.

 Egy durva fiú elmondta, hogy születtél. 

Megrúgtad, de otthon borzadva bámultál a szüleidre.

Azon a lázas júliuson az égnek elektromos íze volt. 

Kézzelfogható riadó tett mindig zilálttá,

 hevessé, nyűgössé a nehéz, fülledt ég alatt. 

Megkérdezted tőle, hogy születtél, s Mrs. Tilscher csak mosolygott, 

majd elfordult. Kiosztották a bizonyítványokat.

 Átfutottál a kapun, türelmetlenül, hogy felnőj végre, 

míg az ég kettéhasadt egy mennydörgésben.

2026. február 4.

Készült Gemini mesterséges intelligencia segítségével