Kohut Katalin: A boldogtalanság

Kohut Katalin: A boldogtalanság

Ahány ember, annyiféle boldogtalanság létezik, mégis van közös forrása: a világ, amelyben élünk. Ahol a javak nem emberség szerint oszlanak el, ott a lélek szegény marad akkor is, ha kívülről jólét látszik.

A történelem során sok rendszer ígért igazságot, mégis újra és újra ugyanaz ismétlődött: kevesek jóléte és sokak kiszolgáltatottsága. A szegénység nemcsak hiány, hanem szorongás – csendes fogság, amelyben az ember méltósága is sérül. Aki napról napra küzd a megélhetésért, annak a boldogság nem lehet teljes.

A pénztelenség a kapcsolatokat is próbára teszi. A szeretet ott él, de a folyamatos nélkülözés alatt elfárad, megalázottá válik. Ahogy fogy a szeretet, úgy halkul el az ember is: előbb a szava lesz bizonytalan, majd a hangja is elcsendesedik, végül szinte eltűnik a világ zajában.

A munkanélküliség elveszi az ember tartását, a kiszolgáltatottság pedig elnémítja a reményt. A világban egyre inkább háttérbe szorulnak a példák: az emberség, a tisztesség, a lélek nemessége. Helyüket közöny és könyörtelenség veszi át.

Amikor az ember kénytelen kiegyezni a rosszal, mert nincs más lehetősége, meghasonlik önmagával. Naponta adja fel egy darabját annak, ami ő volt. Ilyenkor nem kiabál, nem harcol – csak csendben feláll, és kilép a méltatlan helyzetből. A tömegben egyedül marad, de legalább nem árulta el önmagát.

A legnagyobb boldogtalanság mégis a szeretet hiánya. Mert szeretet nélkül az ember belül fogy el, még akkor is, ha tömeg veszi körül.

 

Átírva: 2026. március 24-én

Herta Steiner: A pillanat (fordítás)

„Vannak versek, amik évtizedekig kísérnek bennünket. Ezt a német költeményt még a kilencvenes években, némettanulásom idején szerettem meg és fordítottam le először. Később, 2007-ben, az emlékeim összeszedésekor is elővettem, de az akkori írásaim nagy része azóta elveszett.

Mégis, a gondolat örök maradt: a pillanatoké a lényeg. > Most, egy csendes hajnalon, a régi emlékeket és a korábbi változatokat felidézve fésültem át újra a sorait, hogy megosszam veletek azt a békét, amit a jelen megélése ad. Fogadjátok szeretettel ezt a megújult fordítást és a hozzá készült hangulatképet.”

 

Herta Steiner: Augenblick

Verweile nock ein bißchen

du schöner Augenblick,

laß mich dich noch genießen,

ich fühle in dir Glück.

Ich weiß ich kann nicht halten

was Augenblicke schenken,

kann dehnen nicht die Zeit

und Augenblick nicht lenken.

Drum sag ich danke dir

für diese kurze Zeit,

wissend, daß der nächste Augenblick

für mich schon is bereit.

Wie kurz du bist gewesen,

wie schnell du auch vergangen,

halt als Erinnerung ich dich

im Herzen eingefangen.

Und wenn ein Augenblick mal kommt,

der nicht so schön wie du,

weiß ich, daß auch ein solcher

verfliegen wird im Nu.

Kann trösten mich mit dir,

der du so schön gewesen,

weil durch Bewußtheit ich erkannt

des Augenblickes Wesen.

Herta Steiner (osztrák): Pillanat

 

Még maradj velem egy kicsit

te csodálatos pillanat,

láthattalak örülni téged,

a szerencsém tapasztalat.

 

Tudom, meg nem tarthatom

ajándékait a pillanatoknak,

neghosszabbítani az időt nem lehet

és a pillanat nem hajt engemet.

 

Mellébeszéltem, köszönöm Neked,

ezt a rövidke időt szánták számodra

tudva, a jövő pillanat

már készenlétben van rád várakozva.

 

Mennyire rövid ideig voltál

miként gyorsaságod is régmúlt,

persze, emlék vagyok neked,

ölelgetésed foglyul ejtett múlt.

És amikor egy pillanat ha jön,

az nem olyan csodálatos,amilyen te vagy,

tudom én is, egy ily' pillanat

egyszeriben elillan hamar.

 

Vigasztalni képes engem veled,

gyönyörűség voltál nekem,

mert általad tudatosult bennem,

a pillanatoké a lényeg.

 

 

21:30 2007.05.27.

Kohut Katalin fordítása

Herta Steiner (osztrák): A pillanat

Maradj még egy kicsit velem,

te drága, szép pillanat,

hadd ízleljem a boldogságod,

mely benned rám ragadt.

Tudom jól, meg nem tarthatom,

mit a pillanat ád nekem,

az időt meg nem nyújthatom,

utat neki nem szabok.

Mégis, hálát adok érte,

e rövidke időért,

tudva: a következő perc

már készen áll, elért.

Bármily rövid voltál is te,

s tovatűntél hirtelen,

szívembe zárt emlék gyanánt

őrizlek meg szüntelen.

S ha jön majd oly pillanat is,

mely nem oly szép, mint te vagy,

tudom: az is tovaszáll majd,

s nyomot bennem nem hagy.

Veled vigasztalódom majd,

ki oly szép s tiszta voltál,

mert tudatossággal megértem:

a pillanaté a lényeg.

2026. március 21.

Gemini fordítása 

 

Kohut Katalin: Apostol

Kohut Katalin: Apostol 

Petőfi Sándor ezt a terjedelmes művét 1848 nyarán írta, a forradalom eszméinek sodrában. Nem véletlen, hogy a főhős, Szilveszter szilveszter éjjelén születik: alakja már kezdetben is jelképes, a megújulás és a lázadás hordozója.

Szilveszter sorsa a szabadság eszméjének szélsőséges megélését mutatja. Olyan ember, aki eszméiért még a legközelebbi emberi kötelékeit is feláldozza. Emiatt ma talán fanatikusnak vagy szélsőségesnek látnánk, hiszen saját családját sem tudja megvédeni a nyomortól és a szenvedéstől.

Gyermekkorától kezdve a nélkülözés és a kiszolgáltatottság formálja. A világ igazságtalanságait nemcsak látja, hanem a saját életén keresztül tapasztalja meg. Ez adja lázadásának erejét, de egyben torzítja is látását: az eszme egyre fontosabbá válik számára, mint az emberi élet konkrét valósága.

A műben megjelenő világszabadság eszméje utópiává válik: olyan tökéletes társadalmi renddé, amely mindenki számára igazságos lehetne, de éppen az emberi különbségek és ellentétek miatt nem valósulhat meg. Szilveszter küzdelme így egyszerre nemes és tragikus, mert olyan célt szolgál, amely a valóságban elérhetetlen.

A szerelem és a szabadság kettőssége végig jelen van a műben. Szilveszter választása azonban egyértelmű: az eszmét helyezi mindenek fölé. Ez a döntés vezet oda, hogy szerettei szenvednek, sorsa pedig elkerülhetetlenül tragédiába torkollik.

Petőfi ezzel a figurával nemcsak a szabadság eszméjét mutatja be, hanem annak veszélyeit is: azt, amikor az eszme fontosabbá válik az embernél. Szilveszter alakja figyelmeztetés is: a legnemesebb cél is elveszítheti értelmét, ha közben az emberi élet és szeretet háttérbe szorul.

Így válik a mű egyszerre a szabadság dicséretévé és kritikájává. A világszabadság eszméje fennmarad, de megvalósítása örök kérdés marad az emberiség számára.

 2026. március 20.

Gaston Leroux: Az Operaház Fantomja A "Zene Angyala" vagy a mélység szelleme? - Könyvajánló

 Gaston Leroux: Az Operaház Fantomja

A "Zene Angyala" vagy a mélység szelleme?

Gaston Leroux klasszikusa és Andrew Lloyd Webber világhírű musicalje több egy szerelmi háromszögnél. Ez a történet a lélek legmélyebb alagsoraiba vezet minket, oda, ahol a zsenialitás és a torzultság találkozik.

A Sátán fia és a Zene Angyala

A történet keretét egy tragikus sors adja: egy kisfiú, akit eltorzult arca miatt "Sátán fiának" neveztek és ketrecben mutogattak, az Operaház labirintusában lel menedéket. Ez a kontraszt határozza meg az egész művet: hogyan válhat valaki, akit a világ kitaszított és démoninak bélyegzett, a zene géniuszává?

A történet egyik legmegrázóbb eleme, hogy a Fantomot gyermekkorában cigányok mutogatták, mint a "Sátán fiát", ütlegelve és ketrecbe zárva őt. Ez a motívum rávilágít egy mély társadalmi és spirituális igazságra: a bűnbakképzésre. A cigányság, amely maga is sokszor kiszolgáltatott, elméletben és hitében élesen szemben áll az ördögi minőséggel. Ahogy egy ózdi cigányember nemrégiben tett bátor nyilatkozata is emlékeztetett: ők azok, akik közvetlen közelről tapasztalták meg, amikor a sötét erők (az "ördögök") támadásba lendültek.

A Fantom alakja a végletek szimbóluma. Az Operaház alagsorában, a láthatatlan világ mélyén felépített birodalma – a csodálatos oltárral, a zongorával és a zseniális építészeti megoldásokkal – megmutatja, mire képes az emberi szellem, ha a magány és a kitaszítottság fűti. Hatalmas mágussá vált, aki uralta a sötétséget, de mégis egy tiszta lélek, Christine szerelmére vágyott, hogy kiléphessen a fényre. Ez a történet örök emlékeztető: a legnagyobb kincsek és a legsötétebb démonok is a mélyben lakoznak, és csak a szív tisztánlátása döntheti el, melyiket hozzuk fel a felszínre.

Ez a szál visszaköszön a magyar zenei múltban is, például a Syrius együttes 1971-es "ördögi felvonulásában". A Fantom sorsa tehát nem csak egy párizsi mese: ő az a kitaszított, akire rásütötték a démoni bélyeget, és aki emiatt kényszerült az Operaház alvilágába, ahol végül maga is elkezdte játszani a rákényszerített sötét szerepet.

Christine, az árva leány, akinek apja megígérte, hogy egy angyal vigyáz majd rá, a Fantom titokzatos hangjában véli felfedezni ezt az égi pártfogót. Itt érünk el a legfontosabb kérdéshez, amit ma már tisztábban látunk: Vajon a hang, ami tanít, valóban angyali, vagy csak egy maszk, amit a mélység öltött magára?

A "Világ Ura" és a hamis szabadság álarca

A Fantom tragédiája nem csupán egy egyéni sors, hanem a "Sátán fiai" által gyakorolt hatalom tükörképe. Ahogy a Fantom az Operaház alvilágából irányítja a látható világot, úgy működik a "Világ Ura" is: a sötétségből építi fel birodalmát, és béklyókat rak a lelkekre.

A lázadás álcája:

A 20. század második felében, különösen a 70-es években (a Syrius és a Kex idején), a rockzene és a "szexuális felszabadulás" hívószavai mögött egy sötétebb terv bontakozott ki. Amit a fiatalság a kommunista elnyomás elleni lázadásként élt meg, az valójában az egyetemes erkölcs elleni támadás volt. A drogok, a cigaretta és a gátlástalan életmód nem szabadságot hoztak, hanem függőséget – pont olyat, mint amilyenbe a Fantom akarta kényszeríteni Christine-t a hangjával.

A hatalom természete:

A "Világ Ura" (az őskígyó) ezer éve ugyanazt a kottát használja:

A kísértés: Azt mondja, "szabad vagy", miközben a mélységbe vonz.

A bódulat: A drog és a "pokoltár" megnyitása elhomályosítja a tisztánlátást.

A csere: A tiszta angyali hangot (amit Christine apja ígért) felváltja a Fantom (a Sátán fia) delejes, kényszerítő ereje.

A Fantom birodalma a mélységben – a titokzatos gazdagságával és mágiájával – pontosan ezt a világuralmi törekvést szimbolizálja. Azt a hatalmat, amely nem felépít, hanem kisajátít, és amely a művészetet is eszközként használja a lélek rabul ejtéséhez.

Christine Busta szavaival élve, ez az egész egy ’ezeréves aszkéta ünnepi cirkusz’. A színpadon mindig ott áll egy áldozat, miközben a tömeg jegyet vált a látványosságra. Az Operaház Fantomja nem csak egy szerelmi történet, hanem ennek a rituális áldozásnak a megjelenítése. A ’Világ Ura’ által irányított színházban a tiszta lélek a préda, a közönség pedig a ’szabadság’ és a ’lázadás’ nevében asszisztál a pusztításhoz. De ahogy láttuk, a körforgás megtörhető: a tisztánlátás és az igaz szeretet képes megállítani az ezer éve ismétlődő gépezetet.

Fény és árnyék duettje

A musical leghíresebb dala, a Fantom, a teljes önátadásról szól. „Énhozzám tartozol, egy vagy velem” – énekli a Fantom, és ebben a követelésben benne van az a béklyó, amit a sötétebb erők raknak a tiszta lélekre. Ahogy az Utas és holdvilágban Mihályt vonzza a halál-szirén, úgy vonzza Christine-t a Fantom sötét, delejes ereje.

Ezzel szemben áll Raoul gróf alakja és a „Csak ennyit kérek én” című dal. Ez a tiszta, emberi szerelem válasza: a védelem, a biztonság és a fény ígérete a lidérces álmokkal szemben.

A lélek diadala: A csók és a kegyelem

A történet katarzisa nem a bosszú, hanem a felismerés. Amikor Christine lerántja a Fantom álarcát, nem a szörnyeteget látja meg, hanem a szenvedő embert. Az a pillanat, amikor a tiszta lány megcsókolja a torz arcú Fantomot, a legmagasabb rendű spirituális tett: a szeretet általi feloldozás. A Fantom ettől a gesztustól válik szabaddá – nem azért, mert megkapta a nőt, hanem mert valaki végre nem félelemmel, hanem szánalommal és szeretettel nézett rá.

Miért fontos ez ma?

Mert ma is sokszor összekeverjük a "Zene Angyalát" a sötétség vonzásával. A Fantom tragédiája emlékeztet minket: a tehetség, az építészeti zsenialitás és a zene is válhat börtönné, ha a lélek torz marad. De Christine példája mutatja, hogy a fény és a jóság képes megtörni a legsötétebb átkot is.

2012. október 3.

Kohut Katalin

Szerb Antal: Utas és holdvilág A „halál-szirén” hívása és a civilizáció álarca - Könyvajánló

Szerb Antal: Utas és holdvilág

A „halál-szirén” hívása és a civilizáció álarca

Szerb Antal kultikus regénye, az Utas és holdvilág sokkal több egy itáliai nászút történeténél. Ez a mű egy mélylélektani búvárkodás az emberi lélek legrejtettebb zugaiba, ahol az életösztön és a megmagyarázhatatlan elvágyódás viaskodik egymással.

A civilizáció és a tudatalatti

A regény egyik kulcsjelenetében Waldheim professzor világít rá arra a döbbenetes igazságra, amelyet a modern ember hajlamos elfelejteni: a civilizáció feladata valójában az, hogy elterelje figyelmünket a halál realitásáról. Ahogy Szerb Antal írja: „Minél erősebb lesz a civilizáció, annál jobban tudat alá kerül a halál szerelme.”

Mítoszok és lélekmadarak

Waldheim lenyűgöző eszmefuttatása során a görög és kelta mítoszokon keresztül vezeti végig Mihályt – és minket, olvasókat – azon az úton, ahol a „boldogok szigete” valójában a halott-országot jelenti, és ahol Pénelopé nem csupán egy várakozó asszony, hanem egy „lélekmadár”. Az író rávilágít, hogy az emberiség ősi kultúráiban a halálvágy még nyers és őszinte erő volt, amit a kereszténység és a modern kor szublimált, „túlvilági vággyá hígított”.

A hét fátyol és a karmikus utak

Szerb Antal „holdvilágos” utazása kísérteties párhuzamot mutat Dante Isteni színjátékával. Ahogy Mihály bolyong az itáliai tájban, valójában saját belső Purgatóriumának szintjeit járja be, ahol a hét fátyol – a megtisztulás rétegei – mögött keresi az igazságot. Azonban ez az út nem veszélytelen. Ahogy a történelem nagy művészei is megérezték a halál előtt, léteznek olyan sötét, okkult „halálvilágok”, ahol a fény már nem hatol át. Ezek a párhuzamos valóságok – melyekről az Omega is énekelt, amikor angyali csodáért fohászkodtak a sötétségben – a karmikus népek és a sötét erők birodalmai. Mihály útja tehát küzdelem is egyben: választás a sötétség „káosz-útvesztője” és a lélek felemelkedése között.

Miért olvassuk ma is?

Mert mindannyian kicsit olyanok vagyunk, mint a főhős, Mihály. Keressük a helyünket a világban, küzdünk a kötöttségek ellen, és néha érezzük azt a nosztalgikus hívást valami után, ami túl van a mindennapok szürkeségén. Szerb Antal nem választ ad, hanem tükröt tart: megmutatja, hogy az elmúlástól való félelem és az utána való különös vágyódás az emberi lét elválaszthatatlan része.

„A halálvágyat a mediterránoknak sikerült szublimálni és racionalizálni, vagyis magyarul, a halálvágyat túlvilági utáni vággyá hígították, átalakították a halál-szirén szörnyű sexeppealjét a mennyei karok és rendek angyali zenéjű hívószavává.”

Ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki nem fél szembenézni saját belső „holdvilágos” éjszakáival.

2026. március 17.

Kohut Katalin - könyvajánló

 

Kohut Katalin: Találkozás a földönkívüliekkel

Kohut Katalin: Találkozás a földönkívüliekkel

Azon az éjszakán nem tudtam aludni. Altatót nem akartam bevenni, mert reggel két kávé megivása után tértem csak magamhoz.

Álltam az ablaknál, s néztem kifelé. Munkanélküli lettem. Szégyen ez?

Egyszer csak nagy fényt vettem észre a parkolóban. Azt hittem,

a pincérnő jött haza ilyen későn, de nem, két méter magas alakokat

láttam, akik, mintha a szemükkel fényképeznének. Egyikük elindult

a lépcsőház felé, feljött a lépcsőn, s becsengetett. Nem féltem. Ha itt

a földön ennyien ártottak, miért félnék egy idegen civilizációtól?

Bemutatkozott, Ő volt ETY.

- Már régóta figyeljük magát, láttuk nehéz helyzetét, s mi óvjuk az

értékeket. Elvisszük magát a bolygónkra, megtanítjuk arra, amit mi

is tudunk, s a világ minden nyelvén beszélni, azt, hogy ne ismerje a fé-

lelmet, s gondolatenergiával beszélgetni velünk.

Felkaptam a farmert magamra, s mentem ETY-vel az űrhajóra.

Ott bevittek egy szobába, elém állt egy kisebb robotgép, levette a

ruhámat, s lezuhanyozott olyan vízzel, hogy az este megvágott ujja-

mon a seb azonnal begyógyult. Aranyruhát adott rám, amin csodál-

koztam, s lefektetett egy falból kiemelt kerevetre.

Egy ismeretlen bolygón landolt az űrhajó. Autóhoz hasonló járművek jöttek elénk. Érdekes módon benzinszagot nem éreztem.

ETY elmondta, hogy ez egy olyan energia, ami nem fertőzi a levegőt.

Láttam egy patakot, mely olyan tiszta volt, hogy a simára csiszolódott kavicsokat is meg lehetett volna számolni.

Odaértünk egy kastélyhoz, mely barokk stílusban épült.

Régen itt is voltak panel-féle házak, de rájöttek, hogy az emberek

nem érzik jól magukat benne.

Még a tudományos laboratóriumokat is régiek mintájára tervezték.

Elém jött a bolygó vezetője, bemutatkozott. Ő volt Talan, a mindentudó. Felköszöntött névnapom alkalmából, s én majdnem elsírtam magamat.

Mivel itt nem ismerik a pénzt, közös ebédlőkben étkeznek, ahol

kiválaszthatják, s elvihetik az aznapi vacsorát, másnapi reggelit, any-nyit, amennyit meg bírnak enni. Így az embereknek bőven jut idejük

pihenésre a munkájuk után, s családjaikkal foglalkozni.

Talan megkínált nektár-féle gyümölcslével, lefektetett egy dívány-

félére, s azonnal elaludtam.

Amikor felkeltettek, már olyan lettem, mint ők, gondolatenergiával

beszélgettünk egymással. Talan gondolatátvitellel megtanított minden

nyelven beszélni is.

Nem volt sok idő, hajnalig vissza kellett érniük a földre, így elbúcsúz-

tam tőle, s mentünk vissza az űrhajóval a bérház elé. Az aranyruhát megtarthattam magamnak.

ETY szerette volna, ha közöttük maradok, de itt voltak a gyerekeim. Még egyszer lefényképezett szemével, s elbúcsúztunk egymástól:

- ETY, bármikor látni akarsz, megteheted, a barát a távolból is az

marad mindörökké.

Másnap elmentem a munkaközvetítőbe, s mondtam, hogy minden nyelven tudok beszélni. Bolondnak gondoltak.

Nem sokkal később nélkülözhetetlen lettem, s mikor a japán császártól vettem át a kitüntetést, zöldes csillogást láttam az égen. Itt volt ETY, eljött megnézni a sikeremet.

A nagyobbik gyerekem sikeres üzletember, a kisebbik körülrajongott színésznő lett.

Miskolc, l990. November 15.

 

Kohut Katalin: Vágyódás a csillagok közé

Kohut Katalin: Vágyódás a csillagok közé

(Kezdeti szárnypróbálgatások)

Szeretnék elrepülni messzire a tejúton,

S ott meglelni hazám, csodaszép palotám,

Csillag testvéreimmel járni egy úton,

Felfedezni minden bolygót, új hazám,

Hadd gyönyörködjön szívem új csodán!

Ahogyan fenn, úgy lent is, úr a tökéletes,

Már sosem leszek az, mindez csak álmodás.

Álmodtam több világot leleményes

Fantáziával sok égi barátot, s mind csodás

Igaz és hív barát volt, kedvezményes

Bérlettel utaztam, jött értem a titok,

ETY, s mindaz, amit gondolok kényes,

Saját titkaim neveltek, hogy ajtót nyitok

És ablakot az égi csendnek, hol fényes

Palotám, új ruhám lesz, testem – szívem

Még egyszer harmonikusan arányos,

Egészségem, mint egykor régen híven

Tükrözi tetteimet, külsőmet, s kislányos

Mosollyal nyújtanék békességnek kezet,

Új barátaimnak az ismeretlen galaxison,

Hol az örök-boldogság szövetkezett,

A régi szomorúság, s bánat eloson.

Furcsa titok: ember barátja ember lehet,

Mégis elvágyódom, itt fekete kezek

Mocskolnak be szűzies testeket.

Talán létezik valahol az igaz szeretet?!

2013. szeptember 18.