2026. április 27., hétfő

Kohut Katalin: Húsvétot ünnepelünk (ronsardi szonett)


Húsvétot ünnepelünk
Szonett 6.

Húsvétkor halkan elgondolkozom:
a Szeretet a világért halt meg,
s míg fénye él, a földi ünnepek
zajában halványul – nem csodálkozom.

Gyermekkoromban nyuszi volt nyomom,
ajándék fénylett, s hittem csendesen,
ma már a szívek mélyén kevesen
őrzik, mit adott nékünk irgalom.

Nem vétkes az, ki nem érti e fényt,
ki földi örömben talál reményt,
s asztalán ünnep íze megremeg.

De mégis él, ki értünk feltámadt,
békét hagyott, mely bennünk újra támad —
dicsérjük Őt, ki örök szeretet.

Miskolc, 2012. március 8.


 

2026. április 26., vasárnap

Kohut Katalin: Fenséges az asszonyi nem (ronsardi szonett)


Fenséges az asszonyi nem (Finomított változat)
Szonett 5. 
Szerző: Kohut Katalin

Madár csicsergését hallgattam én,
pacsirtaszó köszönt e szép napon,
szívem máris e hangra dobogott,
hajnalban ünnepre ébredtem én.

A nagyvilágon bárhol lesz helyem,
csodálom én a női létezést,
örök-asszonyit vágy a férfinem.

Ki nem volt még senkinek világa,
fájó szívvel gondol a csodára,
mely tiszta, egyetlen szerelem.


S ki testében új életet hordott,
érzi, mikor gyermeke ráhajolt,
tudja: fenséges az asszonyi nem.

2012. március 8.


 

Kohut Katalin: Hol az Ember (ronsardi szonett)



Hol az Ember? (finomított változat)
Szonett 4.

Nagy hatással van rám az Ember,
néha mégis szembe jön velem,
ilyenkor csendben kérdezem:
hol rejtőzött eddig a Nagyember?

Gyermekként is figyeltem őket,
korán kelve, halk léptekkel jártam,
szomszédoknál sokáig maradtam,
hallgattam sorsuk, régi időket.

Értettem bánatuk rezdülését,
egy dallal vittem szívük derűjét,
megérintettem fáradt arcukat.

Később az Ember tanított engem,
példákon át szólt a világ bennem,
s már látom a kétarcú alakokat.

2012. március 2.

 

Kohut Katalin: Hajnal tavasszal (3. ronsardi szonett)


Hajnal tavasszal 

Szonett 3.

 Szerző: Kohut Katalin


Hajnal van, csicseregnek madarak,

szívem repdes béke-örömhírre,

olajág zöldül — tavasz jön végre,

sötéten áttörnek napsugarak.


Látni véltem a kelő Urat,

s az éji hölgyet nyugodni térni,

távoli tájra csendben elérni,

 egyre feljebb emelkedik a Nap.


Át kell ölelnem e világomat,

gondolatban szerelmem hívogat,

enyém is ez a fénylő szépség.


Ki nem látja a csodát mindenütt,

a Nap mosolyát, mely felénk derül,

nem érzi: tavasz élő dicsőség.


2012. február 29.



 

Kohut Katalin: Meditáció (ronsardi 2. szonett)




 Meditáció (átírt, pontosított változat)

Szonett 2.

Szerző: Kohut Katalin



Egy régi füzet nyílik az ágyon,

csendjében múltam képe vibrál,

fekete ágon vörös rózsaszál,

hét jel ragyog egy idegen vágyon.


Emlékszem rá — az ész meg nem álljon —,

rózsák között egy különös bál,

Hagia Sophia képe hajol rám, mint árny,

s légzésem elakad egy pillanaton.


S már tudom: nem kell messze szállnom,

nem kell elhagynom földi világom,

testem jelzett — visszahív csendben.


Nem minden út vezet a fényhez,

van, mi csak árnyba von és mélyhez,

s én maradok élő jelenemben.


2012. február 28.

Erich Fried: Előgyakorlatok egy csodához (fordítás)



Vor dem leeren Baugrund
mit geschlossenen Augen warten
bis das alte Haus
wieder dasteht und offen is

so lange ensehen
sich wieder bewegt

An dich denken
bis die Liebe
zu dir
wieder glücklich sein darf
wieder glücklich sein darf

Das Wiedererwecken
von Toten
is dann
ganz einfach

Erich Fried: Köznapi csoda

Nézem sokáig
a halkan tikk-takkoló órát
én leszek a percmutatója
s elindulok újra és újra

Nézem sokáig
a halkjárású órát
én leszek a percmutatója
s elindulok újra és újra

Közben rád gondolok
s hozzád röpít
a szárnyas
öröm

Poraidból
hogy újjászüless
ilyen egyszerű
mágia már

Kohut Katalin átirata Cseh Károly segítségével, 1992.



Az üres telek előtt
csukott szemmel várni,
amíg a régi ház
ismét ott áll és nyitva van.

A megállt órát
addig nézni,
amíg a másodpercmutató
újra megmozdul.

Rád gondolni,
amíg a szeretet
irántad
újra boldog lehet,
újra boldog lehet.

A holtak
feltámasztása
azután már
egészen egyszerű.

2026. április 25.
Szó szerinti fordítás, barátom, Gem segítségével

2026. április 25., szombat

Erich Fried: Bárhol is törlik ki - in memoriam Ingebort Bachmann (fordítás)



Erich Fried: Wo immer gelöscht wird

     in memoriam Ingeborg Bachmann


Was immer

wo immer gelöscht wird:

Die Schrift an der Tafel

der gebrannte Kalk

das Feuer

das Licht

die Ladung

die alta Schuld

der Durst

der immer noch brennt


kleinlaut erhebt sich

die leise

die brennende

Frage:


Werden siet wirklich

alle gelöscht:

die Schrift

der Kalk

das Licht

die Ladung

die Schuld

der Durst


Werden sie nicht

zuletzt

wenn die Rechnung

aufgeht

in Flammen

um die Wette

mit diesen Flammen

brennen

und kurze Zeit

flackernde Helle versbreiten

und Warme

und tanzende Schatten?


Erich Fried: Bárhol is törlik ki


in memoriam Ingeborg Bachmann


Bármit is

bárhol is törölnek ki:

a táblára írt jelet,

az égetett meszet,

a tüzet,

a fényt,

a töltést,

a régi adósságot,

a szomjat,

amely még mindig ég –

halkan fölemelkedik

a halk,

az égő

kérdés:

Tényleg

mindet

kitörlik majd:

a jelet,

a meszet,

a fényt,

a töltést,

a bűnt,

a szomjat?

Nem fognak-e ők

a legvégén,

amikor a számla

kiegyenlítődik,

lángra lobbanni,

versenyt égni

ezekkel a lángokkal,

és rövid ideig

pislákoló világosságot árasztani,

és meleget,

és táncoló árnyakat?


Kohut Katalin Chat segítségével

2025. november 24.