2026. május 22., péntek

Kohut Katalin: Lila ruhás hölgy (shakespearei szonett)



Lila ruhás hölgy

Magasztos vagy kívül-belül hölgyem,
titokzatos lila színű ősköd,
magad lettél a kék egem, völgyem,
a szívedben szép reményed őrzöd.

Justicia a szentélyed kardja,
ég és föld közt egyensúlyoz karod,
hová vezet sok vizednek partja,
létbe tán, s ahogyan akarod.

Csábítasz, s nem is tudod, hogy miért,
íncselkedel, hangod megrészegít,
a világom esdekel a hírért,
mikor gyógyul meg szíved, a szelíd,

magad vagy a törvényünk, szép napunk,
jöjj hát hozzánk, zengjük el a dalunk!

2017. március 28.





 

Kohut Katalin: Emberként létezni (petrarcai szonett)



Az ember addig marad igazán ember a földön, míg szíve nem felejti el a gyöngédséget. A lélek tisztasága ott kezdődik, ahol a keménység mögött is megmarad az emberség.


„Ha kemény vagyok, az a gyengeségem,”
vérző szívem megismerni nem hagyom,
azt hittem rég: nyűg, teher itt a létem,
már világom megölelni akarom.

Óvnék, buzdítnék – ebben él reményem –,
hitemmel Földemet szolgálni fogom,
a szívek törvényét megtartom, s félem:
emberként létezni csudaszép nagyon.

A jellem egyenes, nem hajlik meg soha,
gerinc a tartás, s szív tükre az arc,
a szem olykor hiszi: könnyekkel tartozik.

Rátörhet a vész, féktelen, ostoba,
hiába a sértés, örökös a harc,

2014. július 19.



 

2026. május 21., csütörtök

Kohut Katalin: Örök szív-rabságom (petrarcai szonett)



„Mit jelent valójában a múzsa? Petrarca számára a beteljesületlen, tiszta eszményt, aki elérhetetlen maradt, mégis örök alkotásra ihlette. Illyés Gyula a Hunok Párizsban című művében arra figyelmeztet, mi történik, ha a költők le akarják rángatni a múzsát a földre, hogy az elvégezze helyettük a nehezet, és átrendezze a világot. Az eszményt azonban nem lehet kényszeríteni: amint kézzel illetik, a varázs megtörik, s a tiszta ihlet helyett csak mártíromság és örök fogság marad. A múzsa lényege éppen az elérhetetlenségében rejlik – így képes örökké vezetni a tiszta szíveket. Fogadják szeretettel a 43. szonettemet.”


Örök szív-rabságom
43. szonett

Avignonban szíven szúrt a szerelem;
megláttam és arcára csodálkoztam,
örök-asszony – mindig legyen énvelem! -
nevét izgatottan megtudakoltam,
szótagoltam – Laura! - , s hogy szeretem!
Rabbá váltan uszályába botlottam,
zavartan nyújtottam felé két kezem,
lányból áradó bájtól fuldokoltam.
Éled az új világ, s vele ébredek,
csak ő hiányzik hitvesnek, kedvesem,
örökké én leszek a hódolója,
hangja csengőn szól, s róla énekelek.
Szívem feléledt és örökké lesem
szép szemét, földi menny uralkodója.   

2014. július 17.



 

Kohut Katalin: Feltámadt tenger (shakespearei szonett)


Petőfi még egy nemes, tisztító erőt látott a feltámadott tengerben. De mivé lett a ma embere? Amikor a tömeg már csak a saját érdekei szerint, féktelenül tombol, toroz és vigad, az igazán érző szív elnémul a fájdalomtól. Cseppek vagyunk a modern világ viharában... Vajon fennmaradunk-e a jövőnek épen? Fogadják szeretettel a 42. szonettemet.”


Feltámadt a nép féktelenségével,
csak toroznak, vigadnak szüntelenül,
ilyen tengert nem várt szív-erejével
a cseppnyi széthullt ember erőtlenül.

Rengenek és üvöltenek, s mind sakál,
élősködő feketeség, ellenség,
s a szív-óceán néma, s hangtalan áll,
arat a szív-infarktus, a betegség.

Cseppek vagyunk az óceán kékjében,
pedig egységben lenne az akarat,
de a szép szó a sötétbe veszett el,
mert csúfot űztek belőle már régen.

Szemünk könnyezik, elhal a szó, a tett,
Fennmaradunk-e a viharok felett?

2014. július 4.



2026. május 20., szerda

Kohut Katalin: Magasabb lételem (ronsardi szonett)



Szonett 28.

Szeretnék felhők között suhanni,
habfürdőként ölelnék testemet,
szeretnének égiek engemet,
jégszívemet feloldva feledni,

mit jelent sértés, s vígan nevetni,
gondtalanul repül a képzelet,
örök-hazám meglelni ott lehet,
s a rossz múltat végleg eltemetni.

Igazság talán a mesevilág,
hol jóé lehet a győzelmi láng?
A jog szavát egyszer meglelem,

hol szabadságért küzd az életem,
onnan elmenekülni kell nekem,
szerelem kell, magasabb lételem.

2013. április 17.






 

Kohut Katalin: A víz titkai (ronsardi szonett)



Szonett 27.

Csörgedezik kristálytiszta patak,
zenéjét hallgatom, oly megható,
forrásából ered távoli tó,
szívem csodálkozó, reménylő lak.

Mosolygom a természet erejét,
a patak, ha gondolkodni tudna,
megsúgná nekem, ha szóhoz jutna,
milyen volt születése kezdetén.

Talán öntözik égnek könnyei?
Föld mélyéből fakadnak erei?
Élet vizének titkát meglelem.

Forrásvíz, élet nincsen nélküled,
az egész világot te élteted,
titkaid áhítattal fürkészem.

2013. március 22.



 

2026. május 18., hétfő

Kohut Katalin: Elkergetett kék madár (ronsardi szonett)


"A reménykedés egyet jelent a tehetetlenséggel"

(szerkesztett változat)

Évekig dalolva munkát szolgáltam,
monotonságot a dallam enyhíti,
ének az egyetlen, bánat meríti
szívhez vezető titkos útjaimat.

Elkerült az öröm, milyen, nem tudom,
csak álmaimban ért el boldogság,
sejtem: az egyetlen lélek-szabadság,
könnyes életutam naponként rovom.

Várok változást, megmentőt, hű társat?
Lehet-e gyógyulás sötét ég alatt?
Torznak, már nem nőnek érzem magamat.

Bántott a csúfság, a torzulás mélyen,
szépség követőjeként ért az elmúlás,
elkergette sorsom a kék madarat.

2013. március 12.