„Mit jelent valójában a
múzsa?
Petrarca számára a beteljesületlen, tiszta eszményt, aki elérhetetlen maradt, mégis örök alkotásra ihlette.
Illyés Gyula a
Hunok Párizsban című művében arra figyelmeztet, mi történik, ha a költők le akarják rángatni a múzsát a földre, hogy az elvégezze helyettük a nehezet, és átrendezze a világot. Az eszményt azonban nem lehet kényszeríteni: amint kézzel illetik, a varázs megtörik, s a tiszta ihlet helyett csak mártíromság és örök fogság marad. A múzsa lényege éppen az elérhetetlenségében rejlik – így képes örökké vezetni a tiszta szíveket. Fogadják szeretettel a 43. szonettemet.”
Örök szív-rabságom
43. szonett
Avignonban szíven szúrt a szerelem;
megláttam és arcára csodálkoztam,
örök-asszony – mindig legyen énvelem! -
nevét izgatottan megtudakoltam,
szótagoltam –
Laura! - , s hogy szeretem!
Rabbá váltan uszályába botlottam,
zavartan nyújtottam felé két kezem,
lányból áradó bájtól fuldokoltam.
Éled az új világ, s vele ébredek,
csak ő hiányzik hitvesnek, kedvesem,
örökké én leszek a hódolója,
hangja csengőn szól, s róla énekelek.
Szívem feléledt és örökké lesem
szép szemét, földi menny uralkodója.
2014. július 17.
