2026. június 10., szerda
Kohut Katalin: Levél (shakespearei szonett)
Kohut Katalin: Rekonstrukció (ronsardi szonett)
Megjegyzés a vershez
A versben szereplő Vénusz nem a hagyományos költői vagy mitológiai alak. Számomra Vénusz a szeretet, az emberség, a tiszta dal és a szívtörvény jelképe. Egy régi álmomban, amely egy földrengés által elsüllyedt ősi világrész emlékét idézte fel, a mélyből egy Vénusz-szobor emelkedett ki. Ez az alak számomra egy letűnt, de örök emberi eszményt képvisel.
A versben említett péntek Vénusz napja. A meggyszínű ruha különös ellenpontként jelenik meg benne, mert gyermekkoromtól idegenkedtem a piros erősebb árnyalataitól. A meggyszín így nem Vénusz színe, hanem egy személyes emlék, amely a versben szembeáll azzal a tiszta szeretet-eszménnyel, amelyet Vénusz alakjához kapcsolok.
Kohut Katalin: Rekonstrukció
Hiúságod legyezgettem szüntelen,
szerelmes asszony-szívvel ébredtem,
érted, miattad szerettem a bércet,
míg földön tartott minden küzdelem.
Hálát zengtek a rigók a réteken,
füttyük jelezte: érzés éledezett,
csoda történt, a boldogság megérett,
meggyszín ruhát lehelt rám pénteken.
Vénusz napja ismét nagyot köszönt,
meséltem a rám hulló emléközönt,
sebem enyhült, gyógyír volt a szeretet,
s ringtam, bár hintám régen leszakadt,
a mélységben kinyílott a szívlakat,
s két kezem vágy-morzsákat gyűjtöget.
2015. május 15.
2026. június 8., hétfő
Kohut Katalin: Megváltottál (ronsardi szonett)
Kohut Katalin: Az idő int (shekaspearei szonett)
Írta: Kohut Katalin
Szívemben vagy az öröm és bánat,
egyszer zokogok, máskor nevetek én,
lelkem hív, de nem járok utánad,
örök-lakóm, te a világ más felén.
Bizalmam hatalmas, hőn szeretlek,
hiányod dermedt csend, hang nélküli szó,
erőm karjai tőled eredtek,
„azóta” lettem állandó búcsúzó.
Láthatatlan fonál köztünk izzik,
lelkünknek örül a vénséges föld,
Csillagok ember-létünk irigylik,
bólogat frigyünkre az ezeréves tölgy.
Napkincsem neved, egyesül az út,
Az Idő int, minden perce hozzád fut.
2015. február 15.
Kohut Katalin: A lecsó és én
2026. június 7., vasárnap
Kohut Katalin: Lila ruhás hölgy (shakespaarei szonett)
Írta: Kohut Katalin
Magasztos vagy kívül-belül, hölgyem,
titokzatos lila színű ősköd,
magad lettél a kék egem, völgyem,
a szívedben szép reményed őrzöd.
Justicia a szentélyed kardja,
ég és föld közt egyensúlyoz karod,
hová vezet sok vizednek partja,
létbe tán, s ahogyan akarod.
Csábítasz, te sem tudod, hogy miért,
ínycselkedel, hangod megrészegít,
a világom esdekel a hírért,
mely a bánatból reményt épít.
Magad vagy a törvényünk, szép napunk,
jöjj hát hozzánk, zengjük el a dalunk!
2017. március 28.
Átirat: 2026. június 8.
Kohut Katalin: A szabadság vértanúi (shakespearei szonett)
Az aradi vértanúk emlékére és mindazokra emlékezve, akik a szabadságharc megtorlásának áldozatai lettek.
A szabadság vértanúi
átszerkesztett változat
Írta: Kohut Katalin
Egyetlen kegyetlen nap és ítélet,
világosból sötét lett a szabadság,
elesett örökre a magyar nemzet,
káosz lett a sorsa, mindenütt zavartság.
Aradi vértanúk, ti tizenhárman,
Golgota keresztjét hordta sorsotok,
szívetek hazáért vérzett mind bátran,
lelketekért ma is imát mondhatok.
A győztesek kegyelmet nem ismerők,
az igazság porba hullt fejetekkel,
élünk még, kik törvényért vezeklők,
s hitünkkel áldunk békésebb reggekkel.
Ezer éve tart az apokalipszis,
fekete leves helyett jő katarzis.
2016. október 2.






