Ez a vers a 69. párja. Ott a Gyermekkor kapott látogatókat, itt pedig a Szépség (Beauty). Ez egy rövid, csattanós mű.
I saw fair Beauty in her tower,
The winds of eve were around her;
She sat as a queen in a garden bower,
And the robe of her state was around her:
The Moon was clear, and the Stars were bright,
And the Earth below was a thing of light,
And the world was a world of pleasure;
And she, in her golden treasure!
There came a Boy with a golden key,
And a step as light as a fairy;
And he sang a song of the summer sea,
And his look was blythe and airy:
’I come,’ he said, ’from the land of dreams,
To lead thee away to the silver streams,
Where the flowers are always blowing,
And the fountains are always flowing!’
’Stay!’ said a Voice of hollow tone,
’Stay!’ said a Form of sorrow;
And the night must come to-morrow:
The streams will fail, and the flowers will die,
And the stars will fade from the evening sky,
And the heart will be cold and weary,
And the path will be dark and dreary!’
Winthrop Mackworth Praed: A Szépség és látogatói
Láttam a szép Szépséget tornyában,
Az est szelei jártak körülötte;
Mint királynő ült kerti lugasában,
S hatalmának palástja őt befedte:
A Hold tiszta volt, a csillagok égtek,
A lenti világ fényben úszott éppen,
S az egész mindenség öröm volt csupán;
Ő pedig ott ült, arany kincse lányán.
Jött egy Fiú, arany kulccsal kezében,
Lépte oly könnyű, mint egy tündéré;
Nyári tengerről dalolt énekében,
Tekintete vidám volt, s az éteré:
„Álmok országából jövök,” – így szólt, –
„Hogy elvigyelek, hol ezüst patak folyt,
Ahol a virágok mindig nyílnak,
S az élő források sosem apadnak!”
„Várj!” – szólt egy hang, üresen s mélyen,
„Várj!” – szólt egy Alak, a bánat maga;
„A fény világa csak kő a sötétben,
S a holnapra eljön az éj haragja:
A patak kiszárad, a virág elpusztul,
Az alkonyi égről a csillag lealkonyul,
A szív hideg lesz és fáradt, nehéz,
S az út sötét, hol csak a pusztaság néz!”
2026. február 24.
Fordította: Gemini
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése