50. Mary Lamb: Feigned Courage
Horatio, of ideal courage vain,
Was flourishing in air his father’s cane,
And, as the fumes of valour swelled his pate,
Now thought himself this hero, and now that;
’And how’, he cried, ’I will Achilles be;
My sword I brandish, see, the Trojans flee.
Now I’ll be Hector when his angry blade
A lane through heaps of slaughtered Grecians made!
And now by deeds still braver I’ll convince,
I am no less than Edward the Black Prince.
Give way, ye coward French!’ As thus he spoke,
And aimed in fancy a sufficient stroke
(The nurse relates the hero’s fate with tears;
He struck hisi milk-white hand against a nail,
Sees his own blood, and feels his courage fall.
Ah! where is now that boasted valour flown,
That in the tented field so late was shown?
Achilles weeps, great Hector hangs his head!
And the Black Prince goes whimpering to bed.
50. Mary Lamb: Színlelt bátorság
Horatio, ki oly büszke volt vélt erejére,
Apja botját suhogtatta fel a kék égre,
S ahogy a hősi gőz fejébe szállt vakon,
Hősnek hitte magát sok dicső napon;
„Most Akhilleusz leszek!” – kiáltott nagyot,
„Kardom villan, nézzétek, a trójai futni fog!
Vagy Hektor leszek inkább, kinek bősz vasa
Görög holtak halmán vágott utat haza!
S most még bátrabb tettel mutatom meg én,
Hogy a Fekete Herceg vagyok e föld kerekén.
Félre, gyáva franciák!” – s ahogy így beszélt,
Képzelt csatát vívott, nem ismerve félt,
Hogy eldöntse Cressy vagy Poictiers sorsát
(Dajkája könnyezve meséli a hős romlását);
Hófehér kezét egy szögbe ütötte bele,
Saját vérét látva, elszállt minden ereje.
Ó, hová tűnt most a fennhéjázó merészség,
Mit a sátras táborban mutattál, te vitézség?
Akhilleusz zokog, a nagy Hektor feje lóg!
S a Fekete Herceg szipogva ágyba sompolyog.
2026. február 10.
Gemini mesterséges intelligencia segítségével

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése