55. Henry Wadsworth Longfellow: Hiawatha dala III. Hiawatha gyermekkora (fordítás)

55. Henry Wadsworth Longfellow: from The Song of Hiawatha

III. Hiawatha’s Childhood

By the shores of Gitche Gumee,

By the shining Big-Sea-Water,

Stood the wigwam of Nokomis,

Daughter of the Moon, Nokomis.

Dark behindi t rose the forest,

Rose the black and gloomy pine-trees,

Rose the firs with cones upon them;

Bright before it beat the water,

Beat the clear and sunny water,

Beat the shining Big-Sea-Water.

   There the wringled, old Nokomis

Nursed the little Hiawatha,

Rocked him in his linden cradle,

Bedded soft in moss and rushes,

Safely bound with reindeer sinews…

   Many things Nokomis taught him

Of the stars that shine in heaven;

Showed him Ishkoodah, the comet,

Ishkoodah, wiith fiery tresses;

Showed the Death-Dance of the spirits,

Warriors with their plumes and war-clubs,

Flaring far away to nortward

In the frosty  nights of Winter;

Showed the broad, white road in heaven,

Pathway of the ghosts, the shadows,

Running straight across the heavens,

Crowded with the ghosts, the shadows.

   At the door on summer evenings

Sat the little Hiawatha;

Heard the whispering of the pine-trees,

Heard the lapping of the water,

Sounds of music, words of wonder:

’Minne-wawa!’  said the pine-trees,

’Mudway-auschka!’ said the water…

    Saw the moon rise from the water

Rippling, rounding from the water,

Saw the flecks and shadows on it,

Whispered, ’What is that, Nokomis?’

And the good Nokomis answered:

’Once a warrior, very angry,

Seized his grandmother, and threw her

Up into the sky at midnight;

Right against the moon he threw her;

’Tis her body that you see there…’

   When he heard the owls at midnight,

Hooting, laughing in the forest,

’What is that?’ he cried in terror;

’What is that?’ he said, ’Nokomis?’

And the good Nokomis andwered:

’That is but the owl and owlet,

Talking in their native language,

Talking, scolding at each other.’

   Then the little Hiawatha

Learned of every bird its language,

Learned their names and all their secrets,

How they built their nests in Summer,

Where they híd themselvers in Winter,

Talked with them whene’er he met them,

Called them ’Hiawatha’s Chickens’.

Of all beasts he learned the language,

Learned their names and all their secrets,

How the beavers built their lodges,

Where the squirrels híd their acorns,

How the reindeer ran so swiftly,

Why the rabbit was so timid,

Talked with them whene’er he met them,

Called them ’Hiawatha’s Brothers’…

55. Henry Wadsworth Longfellow: Hiawatha dala 

III. Hiawatha gyermekkora

   Gitche Gumee partja mentén, 

Fénylő Nagy-Víz tükre mellett 

Állt a vén Nokomis sátra, 

Hold leánya, Nokomisé. 

Mély sötét erdő mögötte, 

Komor fenyők árnya nyúlt fel, 

Tobozt ringató fenyőfák; 

S csillogott előtte víz-szín, 

Tiszta, napfényes a víz-szín,

 Fénylő, tiszta Nagy-Víz tükre.

   Ott a ráncos, vén Nokomis 

Dajkálta a kisded arcát, 

Hársfa-bölcsőben rázta, 

Mohával s sással puhítva,

 Szarvas-ínnal átkötözve...

    Sok mindenre tanította: 

Égbolt fénylő csillagára; 

Mutatta az Ishkoodah-t, 

Üstököst, a láng-hajasat; 

Szellemeknek Haláltáncát, 

Tollas, bunkós harcosokkal,

 Kik északon fénylenek fel

 Téli fagyos éjszakákon;

 Mutatta az Égi Utat, 

Árnyak útját, szellemekét, 

Mely az égen átnyilallik, 

Sűrűn lakják holt lelkek, árnyak.

   Nyári estéken a küszöbön 

Ült a pici Hiawatha; 

Hallgatta a fenyők suttogását,

 Hallgatta a víz csobogását, 

Zengő zenét, bűvös szót: 

„Minne-wawa!” – mondták a fenyők,

 „Mudway-auschka!” – mondta a víz.

   Nézte, amint kél a Hold, 

Fodrozódva, gömbölyödve, 

Látta rajta a foltokat, 

Súgta: „Mi az ott, Nokomis?”

 S a jó Nokomis így felelt: 

„Élt egy harcos, bősz haraggal,

 Megragadta nagyanyját és

 Feldobta az éjféli égbe;

 Egyenest a Holdra dobta;

 Az ő testét látod ott fent...”

   S mikor éjfélkor a baglyot 

Hallotta kacagni, búgni, 

„Mi az ott?” – kiáltott félve; 

„Mi az ott?” – kérdezte: „Nokomis?” 

S a jó Nokomis így felelt: 

„Bagoly az és bagolyfiók, 

Saját nyelvükön beszélnek, 

Perlekednek egymással csak.”

   Így tanult meg Hiawatha 

Minden madár-nyelvet szépen, 

Nevüket s minden titkukat, 

Hogy építenek fészket nyáron, 

Hová bújnak el a télben, 

Beszélt velük, ha találkoztak, 

S hívta őket: „Hiawatha csibéi”. 

Minden vadnak tudta nyelvét, 

Nevüket s minden titkukat,

 Hogy hord várat a hód-építő, 

Mókus hová rejti makkját, 

Szarvas miért fut oly gyorsan, 

Nyuszi miért oly ijedős

, Beszélt velük, ha találkoztak,

 S hívta őket: „Hiawatha testvérei”...

2026. február 11.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével