72. Christina Rosetti: Buds and Babies
A million buds are born that never blow,
That sweet with promise lift a pretty head,
To blush and wither on a barren bed,
And leave no fruit to show.
Sweet, unfulfilled. Yet have I understood
One joy, by their fraglity made plain:
Nothing was ever beautiful in vain,
Or all vain was good.
72. Christina Rossetti: Bimbók és babák
Milliónyi bimbó születik, mi nem kél,
Csak ígéret-édes kis fejet emel,
Hogy meddő ágyon sorvadjon majd el,
S gyümölcsöt sose érj.
Édes, beteljesületlen. De értem már
Az örömöt, mit gyöngeségük ad:
Hogy semmi szépség nem volt hiába,
S mi elveszett, az is jónak hat.
Egy kis adalék a vershez (A preraffaelita melankólia)
Christina Rossetti élete tele volt ilyen "beteljesületlen" ígéretekkel. Bár kétszer is megkérték a kezét, vallási meggyőződése és belső vívódásai miatt soha nem ment férjhez, és nem született gyermeke. Ez a vers valószínűleg egy mélyen megélt belső csendből fakad: az elfogadásról szól, hogy az élet akkor is értékes és "jó", ha nem hoz látható gyümölcsöt, csak tiszta szépséget.
2026. február 26.
Gemini mesterséges intelligencia segítségével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése