77. Robert Louis Stevenson: Paplanország (fordítás)

77. Robert Louis Stevenson: The Land of Counterpane

When I was sick and lay a-bed,

I had two pillows at my head,

And all my toys behind me lay

To keep me happy all the day.

And sometimes for an hour or so

I watched my leaden soldiers go,

With different uniforms and drills,

Among the bed-clothes, through the hills;

And sometimes sent my ships in fleets,

All up and down among the sheets;

Or brought my trees and houses out,

And planted cities all about.

I was the giant great and still

That sits upon the pillow-hill,

And sees before him, dale and plain,

The pleasant land of counterpane.

77. Robert Louis Stevenson: Paplanország

Mikor beteg voltam s az ágyat nyomtam,

Két puha párna volt a fejem aljában,

Mellém rakták minden játékomat szépen,

Hogy vidám maradjak mindenféleképpen.

Néha egy óráig, vagy tovább is talán,

Néztem ólomkatonáim menetét az ágy falán,

Különféle díszben, s a gyakorlatot tenni,

A paplan-hegyek közt, völgyekbe menni.

Máskor hajóimat küldtem flottákba,

Fent s lent a lepedők hullámait járva;

Vagy fáimat s házamat raktam mind ki,

Városokat kezdtem ottan építeni.

Én voltam az óriás, nagy és csendes,

Ki a párna-dombon ül, s ott minden rendes,

Lát maga előtt völgyet és rónaságot:

A Paplanországnyi szép, kerek világot.

2026. február 28.

Megjegyzés: A Gyermekversek kertjéből (A Child's Garden of Verses) kötetből való kincs.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

76. Robert Louis Stevenson: Menekülés lefekvéskor (fordítás)

76. Robert Louis Stevenson: Escape at Bedtime

The lights from the parlour and kitchen shone  out

    Through the blinds and the windows and bars;

And high overhead and all moving about,

    There were thousands of millions of stars.

There ne’er were such thousands of leaves on a tree,

    Nor of people in church or the Park,

As the crowds of the stars that looked down upon me,

    And that glittered and winked in the dark.

The Dog, and the Plough, and the Hunter, and all,

    And the star of the sailor, and Mars,

These shone in the sky, and the pail by the wall

    Would be half full of water and stars.

They saw me at last, and they chased me with  cries,

    And they soon had me packed into bed;

But the glory kept shining and bright in my eyes,

    And the stars going round in my head.

76. Robert Louis Stevenson: Menekülés lefekvéskor

A szalon s a konyha fénye kiszökött,

    A redőnyön s rácson át világolt;

S fent a fejem felett, az éj közt,

    Milliónyi csillagtól fénylett az égbolt.

Sose volt annyi levél a fák ágain,

    Sem ember a parkban, vagy a templomban,

Mint amennyi csillag nézett rám onnan,

    S kacsintott felém a sötét árnyain.

A Kutya, a Göncöl, a Vadász s a többiek,

    A tengerész csillaga s a vörös Mars;

Mind ragyogott, s a falnál a vödör-fenék

    Csillaggal s vízzel lett teli hamarst.

Végül megláttak, s hívtak kiáltva,

    S gyorsan  az ágyamba fektettek engem;

De szememben ott égett a fény glóriája,

    S a csillagok tovább forogtak a fejemben.

2026. február 28.

Megjegyzés: A Gyermekversek kertjéből (A Child's Garden of Verses) kötetből való kincs.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

75.Alexander Smart: Az iskolakerülő (fordítás)

 75. Alexander Smart: The Truant

Wee Sandy in the corner

    Sits greeting on a stoll,

And sair the laddie rues

    Playing truant frae the sholl;

Then ye’ll learn frae silly Sandy,

    Wha’s gotten sic a fright,

Tod o naething through the day

    That may gar ye greet at night.

He durstna venture hame now,

    Nor play, though e’er so fine,

And ilka ane he mit wi’

    He thought them sure to ken,

And started at ilk whin bush,

    Though it was braid daylight –

Sae do naething through the day

    That may gar ye greet at night.

Wha winna be advised

    Are sure to rue ere lang;

And muckle pains it costs them

    Tod o the thing that’s wrang,

When they wi’ half the fash o’t

    Might aye be in the right,

And do naething through the day

    That would gar them greet at night.

What fools are wilfu’ bairns,

    Who misbehave frae hame!

There’s something in the breast aye

    That tells them they’re to blame;

And then when comes the gloamin’,

    They’re in a waefu’ plight!

Sae do naething throught the day

    That may gar ye greet at night.

75.Alexander Smart: Az iskolakerülő

A sarokban a kis Sanyi

     Egy hokedlin zokog,

S bánja már, hogy ellógott,

    Míg az iskola kongott;

Tanulj balga Sanyitól,

    Kit elkapott a frász:

Ne tégy olyat nappal,

    Mitől éjjel zokogás ráz.

Haza sem mer menni már,

    Játszani sincs kedve,

Azt hiszi, hogy mindenki

    Titkát észrevette;

Minden bokortól összerezzen,

    Bár fényes még a táj –

Ne tégy olyat nappal,

     Mitől éjjel szíved fáj.

Ki nem fogad tanácsot,

    Megbánja azt hamar;

Sok kínba kerül néki,

    Mit rossz szándék takar,

Pedig fele annyi gonddal

    Járhatna jó úton –

S ne tenne olyat nappal,

     Mitől éjjel sírni fog.

Mily balga a konok gyerek,

    Ki otthonról elcsavarog!

A mellkasában valami

     Súgja: bűnös vagy, s morog;

S mikor eljön az alkonyat,

     Sanyit a gyötrelem eszi –

Ne tégy olyat nappal,

     Mitől az éjjed sírással teli.

2026. február 26.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

74. Percy Bysshe Shelley: William fiamhoz (fordítás)

74. Percy Bysshe Shelley: To William Shelley

I.

The billows ont he beach are leaping around it,

    The bark is weak and frail,

The sea looks black, and the clouds thar bound it

     Darkly strew the gale.

Come with me, thou delightful child,

Come with me, though the wave is wild,

And the winds are loose, we must not stay,

Ott he slaves of the law may rend thee away.

II.

They have taken thy brother and sister dear,

    They have made them unfit for thee;

They have withered the smile and dried the tear

    Which should have been sasred tom e.

To a blighting faith and a cause of crime

They have bound them slaves in younthly prime,

And they will curse my name and thee

Because we fearless are and free.

III.

Come thou, beloved as thou art;

    Another sleepeth still

Near thy sweet mother’s anxious heart,

    Which thou with joy shalt fill,

With fairest smiles of wonder thrown

Ont hat which is indeed our own,

And which in distant lands will be

The dearest playmate unto thee.

IV

Fear not the tyrants will rule for ever,

    Or the priests of the evil faith;

They stand ont he bring of that raging river,

    Whose wavers they have tainted with death.

It is fed from the depths of a thousand dells,

Around them it foams and rages and swells;

And their swords and their sceptres I floating see,

Like wrecks ont he surge of eternity.

V

Rest, rest, and shriek not, thou gentle child!

    The rocking of the boat thhou fearest,

And the cold spray and the clamour wild? –

    There, sit between us two, thou dearest –

Me and thy mother – well we know

The strom at which thou tremblest so,

With all its dark and hungry graves,

Less cruel than the savage slaves

Who hunt us o’er these sheltering waves.

VI

This hour will in thy memory

    Be a dream of days forgotten long.

We soon schall dwell by the azure sea

Of serene and golden Italy,

Or Greece, the Mother of the free;

    And I will teach thine infant tongue

To call upon those heroes old

In theit own language, and will mould

Thy growing spirit in the flame

Of Grecian lore, that by such name

A patriot’s birthright thou mayst claim!

 74. Percy Bysshe Shelley: William fiamhoz

(To William Shelley)

I.

A partnál a habok tajtékozva törnek,

    A bárka gyönge, s vékony a fala,

Fekete a tenger, felhők köré gyűlnek,

    S a szélben sötét vihar zúg tova.

Jöjj velem, te tüneményes gyermek,

Jöjj, bár a vad vizek feleselnek,

A szél szabad – itt nem maradhatunk,

Mert a törvény szolgái elragadnak tőlünk.

II.

Elvitték már bátyád és nővéred, drága,

    Alkalmatlanná tették őket neked;

Elsorvasztották mosolyuk, s könnyük árja

    Száraz már, mi nékem lett volna szent.

E pusztító hithez s bűnös ügyhöz láncolva,

Fiatalságukban lettek ők rabszolgák sorra,

S átkozni fogják majd nevem s a tiéd,

Mert mi félelem nélkül élünk, s szabadon, mint az ég.

III.

Jöjj hát, imádott, ki oly drága vagy;

    Egy másik alszik még csendesen

Édesanyád szorongó szíve alatt,

    Kit te töltesz majd meg örömmel, édesen.

A csodálat legszebb mosolyával nézz

Arra, mi valóban miénk, s mire büszke légy,

Ki távoli földeken lesz majd neked

A legkedvesebb játszótárs, kit sorsod rendelhet.

IV.

Ne félj, a zsarnokok nem uralkodnak örökké,

    Sem a gonosz hitnek álnok papjai;

Ott állnak a bősz folyó partján, s a mélyé

    Sodorná  őket, kiknek vize a haláltól szennyes, íme, nézd ki!

Ezer völgy mélyéből táplálkozik az ár,

Körülöttük habzik, dühöng és egyre jobban zár;

S kardjaik, jogaraik úszni látom én,

Mint roncsokat az örökkévalóság vad felszínén.

V.

Nyugodj, nyugodj, ne sírj, te szelíd lélek!

    Félsz a csónak ringásától talán?

A hideg permet s a lárma megkísértett?

    Ülj közénk, drágám, ide, az anyád s apád után –

Közénk ülj – jól tudjuk mi ketten,

Miért remegsz a viharos tengeren;

De sötét sírjaival e falánk ár,

Kevésbé kegyetlen, mint a vad szolga-had,

Ki e védő hullámokon át is ránk vadászhat.

VI.

Ezt az órát majd az emlékezetedben

     Rég elfeledett napok álma őrzi.

Hamarosan ott lakunk az azúrkék tengeren,

A derűs és aranyló Itália földjén,

Vagy Görögországban, ki a szabadok szülőanyja rég;

     S én tanítom majd gyermeki nyelvedet,

Hogy szólítsd a hősöket, kik dicsők és nagyok,

Az ő nyelvükön – s lelkedet úgy formálom,

Görög lángban égve, hogy e névvel a világon

Hazafivá válj, s jogod legyen e szent szabadságon!

2026. február 26.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

73. Sir Walter Scott: Egy kis törzsfő altatója (fordítás)

73. Sir Walter Scott: Lullaby of an Infant Chief

O hush thee, my babie, thy sire was a knight,

Thy mother a lady, both lovely and bright;

The woods and the glens, from the towers which we see,

They all are belonging, dear babie, to thee.

          Oh hot o, I ri ri, cadul gu lo,

          O ho ro, i ri ri, &c.

O fear not the bugle, though loudly it blows, 

It calls but the warders that guard thy repose;

Their bows would be bended, their blades would be red,

          O ho ro, i ri ri, &c.

O hush thee, my babie, the time soon will come

When thy sleep shall be broken by trumpet and drum;

Then hush thee, my darling, take rest while you may,

For strife comes with manhood, and waking with day.

          Oh ho ro, i ri ri, &c.

73. Sir Walter Scott: Egy kis törzsfő altatója

Pszt, kicsi babám, apád vitéz lovag,

Anyád nemes asszony, fénylő, mint a nap;

Erdők és a völgyek, miket a toronyból látsz,

Mind a te birtokod, bármerre is jársz.

          O ho ro, i ri ri, cadul gu lo,

          O ho ro, i ri ri, és a többi.

Ne félj a kürtszótól, bárha hangos is,

Csak az őröket hívja, kik vigyáznak rád is;

Íjuk megfeszülne, kardjuk vöröslene,

Ha álmodat bárki is sérteni merne.

          O ho ro, i ri ri, &c.

Pszt, kicsi babám, eljön majd a nap,

Mikor dobszó s trombita veri fel álmodat;

Aludj hát, kedvesem, pihenj, amíg lehet,

Mert a férfikor harcot hoz, s virradat felébreszt.

          O ho ro, i ri ri, &c.

Magyarázat a 73. vershez:

• A titokzatos jel (&c.): Ez az „et cetera” (és a többi) régi rövidítése. Azt jelzi, hogy a dal refrénjét minden versszak után ugyanúgy meg kell ismételni.

• Gael refrén: Az „O ho ro, i ri ri” egy hagyományos kelta dúdoló, a „cadul gu lo” pedig azt jelenti gael nyelven: „aludj reggelig”.

• A „kis törzsfő”: A vers egy leendő klánvezért ringat el. Sir Walter Scott nagy tisztelője volt a skót felföldi hagyományoknak, és sokat tett azért, hogy a betiltott skót népviselet és a törzsi kultúra (mely sokban hasonlított az amerikai indiánokéhoz) fennmaradjon az utókornak.

• A vers hangulata: Az altatódal kettőssége (a bölcső békéje és a jövőbeli csaták zaja) arra emlékeztet, hogy a nemesi származás nemcsak kiváltság, hanem felelősség és veszély is volt abban a korban.

2026. február 26.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

72. Christina Rossetti: Bimbók és babák (fordítás)

72. Christina Rosetti: Buds and Babies

A million buds are born that never blow,

    That sweet with promise lift a pretty head,

To blush and wither on a barren bed,

    And leave  no fruit to show.

Sweet, unfulfilled. Yet have I understood

    One joy, by their fraglity made plain:

Nothing was ever beautiful in vain,

    Or all vain was good.

72. Christina Rossetti: Bimbók és babák

Milliónyi bimbó születik, mi nem kél,

    Csak ígéret-édes kis fejet emel,

Hogy meddő ágyon sorvadjon majd el,

    S gyümölcsöt sose érj.

Édes, beteljesületlen. De értem már

    Az örömöt, mit gyöngeségük ad:

Hogy semmi szépség nem volt hiába,

    S mi elveszett, az is jónak hat.

Egy kis adalék a vershez (A preraffaelita melankólia)

Christina Rossetti élete tele volt ilyen "beteljesületlen" ígéretekkel. Bár kétszer is megkérték a kezét, vallási meggyőződése és belső vívódásai miatt soha nem ment férjhez, és nem született gyermeke. Ez a vers valószínűleg egy mélyen megélt belső csendből fakad: az elfogadásról szól, hogy az élet akkor is értékes és "jó", ha nem hoz látható gyümölcsöt, csak tiszta szépséget.

2026. február 26.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

71. Sir Walter Ralegh: A fiamnak (fordítás)

 71. Sir Walter Ralegh: To My Son

Three things tehere be that prosper all apace

And flourish, while they grow asunder far;

But on a day, they meet all in a place,

And when they meet they one another mar.

And they be these: the Wood, the Weed, the Wag.

The Wood is thar that makes the gallows tree;

The Weed is that that strings the hangman’s bag;

The Wag, my pretty knave, betokens thee.

Now mark, dear boy – while these assemble not,

Green springs the tree, hemp grows, the wag is wild;

But when they meet, it makes the timber rot,

It frets the halter, and it chokes the child.

Then bless thee, and beware, and let us pray

We part not with at this meeting-day.

71. Sir Walter Ralegh: A fiamnak

Három dolog van, mi gyorsan virul,

S virágzanak is egymástól távol;

De egy napon, ha sorsuk összefut,

Egymást marják szét, s a végzet ránk kóstol.

E három ez: a Fa, a Fű, s a Fiú.

A Fa az, melyből bitófa feszül;

A Fű a kender, mit a hóhér fon;

A Fiú, te kis gazfickó, te vagy belül.

Figyelj hát, gyermek – míg külön vannak,

Zöldell a fa, nő a kender, s te élsz;

De ha találkoznak, a rönkök rohadnak,

Elszakad a hurok, s a gyermek elvész.

Áldjon az ég, s vigyázz, érted imádkozom:

Ne tarts velük ezen a gyásznapon.

Történelmi háttér: Sir Walter Ralegh (1552–1618) az angol reneszánsz egyik legszínesebb alakja: tengerész, felfedező, udvaronc és költő. Ebben a sötét humorú versében fiát, Watet inti óvatosságra a törvényszegéstől. A sors iróniája, hogy fia 1618-ban egy dél-amerikai expedíció során esett el, apját pedig nem sokkal később, hazatérése után I. Jakab király végeztette ki. A tragédia hátterében a király kétszínűsége állt: bár hivatalosan békére törekedett a spanyolokkal, titokban elküldte Ralegh-t, hogy hozzon aranyat a spanyol területekről. Amikor az akció diplomáciai botrányba torkollott, Jakab a spanyolok kiengesztelése érdekében kivégeztette a költőt. Ralegh utolsó szavai a bárd élét érezve ezek voltak: „Ez egy éles gyógyír, de minden betegségre gyógyírt ad.”

2026. február 26.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével