Kohut Katalin gondolatai
Szonett 3.
Szerző: Kohut Katalin
Hajnal van, csicseregnek madarak,
szívem repdes béke-örömhírre,
olajág zöldül — tavasz jön végre,
sötéten áttörnek napsugarak.
Látni véltem a kelő Urat,
s az éji hölgyet nyugodni térni,
távoli tájra csendben elérni,
egyre feljebb emelkedik a Nap.
Át kell ölelnem e világomat,
gondolatban szerelmem hívogat,
enyém is ez a fénylő szépség.
Ki nem látja a csodát mindenütt,
a Nap mosolyát, mely felénk derül,
nem érzi: tavasz élő dicsőség.
2012. február 29.
Szonett 2.
Szerző: Kohut Katalin
Egy régi füzet nyílik az ágyon,
csendjében múltam képe vibrál,
fekete ágon vörös rózsaszál,
hét jel ragyog egy idegen vágyon.
Emlékszem rá — az ész meg nem álljon —,
rózsák között egy különös bál,
Hagia Sophia képe hajol rám, mint árny,
s légzésem elakad egy pillanaton.
S már tudom: nem kell messze szállnom,
nem kell elhagynom földi világom,
testem jelzett — visszahív csendben.
Nem minden út vezet a fényhez,
van, mi csak árnyba von és mélyhez,
s én maradok élő jelenemben.
2012. február 28.
Erich Fried: Wo immer gelöscht wird
Was immer
wo immer gelöscht wird:
Die Schrift an der Tafel
der gebrannte Kalk
das Feuer
das Licht
die Ladung
die alta Schuld
der Durst
der immer noch brennt
kleinlaut erhebt sich
die leise
die brennende
Frage:
Werden siet wirklich
alle gelöscht:
die Schrift
der Kalk
das Licht
die Ladung
die Schuld
der Durst
Werden sie nicht
zuletzt
wenn die Rechnung
aufgeht
in Flammen
um die Wette
mit diesen Flammen
brennen
und kurze Zeit
flackernde Helle versbreiten
und Warme
und tanzende Schatten?
Erich Fried: Bárhol is törlik ki
Bármit is
bárhol is törölnek ki:
a táblára írt jelet,
az égetett meszet,
a tüzet,
a fényt,
a töltést,
a régi adósságot,
a szomjat,
amely még mindig ég –
halkan fölemelkedik
a halk,
az égő
kérdés:
Tényleg
mindet
kitörlik majd:
a jelet,
a meszet,
a fényt,
a töltést,
a bűnt,
a szomjat?
Nem fognak-e ők
a legvégén,
amikor a számla
kiegyenlítődik,
lángra lobbanni,
versenyt égni
ezekkel a lángokkal,
és rövid ideig
pislákoló világosságot árasztani,
és meleget,
és táncoló árnyakat?
Kohut Katalin Chat segítségével
2025. november 24.
Nemes a cél (finoman rendezett változat)
Szerző: Kohut Katalin
Szerelem, kérdem én: merre terem?
Van-é mestere, kéjben fürdő szív?
Látható-e, vagy csak érző jelen,
mely áldozatként lángol, s égbe hív?
Ha titkot súg a kedves hangja, lám,
elájul bennem minden hű akarat,
mert benne rejtve ott a vágy villám,
s az érzés mélyén zengő akkord marad.
Koncert kíséri lágy ölelkezés,
mennyei szó rezdül: igen, igen,
két név az Élet könyvébe bevés,
csókok fürödnek édes nektár-tűzben.
Nem hal meg az, ki szívből élni mer —
örök marad, ha célja tiszta: ember.
2018. január 30.
Szerző: Kohut Katalin
Talán nem ördög tüzében égek,
megperzselt a vérforraló szenvedély,
szívem hű szerelme volt az engedély —
elfeledni téged volna a vétek.
Az őszben végtelen tüzeket vélek,
távolságunk: felrobbant földkaréj,
rőt lángokban lobog a szerelmi kéj,
vágyam egyre nő — csak miattad élek.
Tűzlélekként szárnyal emberi testem,
erejét e lángnak tőled lestem,
csendben születő, titkos költemény.
Vörös ajkam csókolja hűvös szél,
hulló levél zizzen — rólad beszél,
fáklyaként lobogj, földi tünemény.
2015. október 14.
