2026. április 19., vasárnap

Silja Walter(svájci) :Boroszlán (fordítás)



Seidelbast
Wiegt sich im Wald
Hin und her, so leise.
Vergesse mich selbst auch bald,
Weil du mich vergessen hast.

Weiß nicht, was im Haare mir hängt –
Schlehe, Schuh, Gelbe? 
Singe wunderlich, verängstigt,
Achte nicht auf andre.

Weißt: träume nicht mehr,
Seit du mich vergessen hast.
Wiegt sich im Wald Seidelbast,
Leise, schaukelnde Erinnerung.


Silja Walter(svájci) :Boroszlán

Boroszlán ring az erdőn
Ide-oda csendben.
Élek magam is felejtőn,
Mert feledtél engem.
 
Nem tudom, mi csüng hajamban –
Kökény-e, ágak, árnyak?
Éneklek furcsán, riadtan,
Nem figyelve másra.
 
Tudod: nem is álmodok már,
Mióta feledtél.
Ring az erdőn a boroszlán,
Halk, hintázó emlék.
 
 
Kohut Katalin fordítása, 
Miskolc, l992. Benedek u. 17.
 


 

Christine Busta.(osztrák): Reqviem egy rózsáról (fordítás)




Heute schickte mir jemand
die erste Rose aus seinem Garten.
Er ahnte nicht, daß ihre vollkommene Schönheit
mich schmerzt.
Nicht um des Gebers willen,
sondern weil wir jedesmal,
wenn eine Rose sich öffnet,

ich zeige sie auch dir -
in ihrem Verwelken unsere Geschichte mitansehen.


Christine  Busta.(osztrák): Reqviem egy rózsáról
 
Ma  elküldte valaki kertjének 
első rózsáját
Nem sejtve, hogy tökéletes szépsége 
engem bánt.
Nem a küldője miatt,
hanem mert bármikor,
ha egy rózsa kinyílik,
végignézzük mindnyájan

-         neked is megmutatom –
        elhervadásában a történelmünk.
 
 
 
Kohut Katalin fordítása,
Miskolc, l999. Bertalan u. 12

 

2026. április 18., szombat

Silja Walter (svájci): Esőben (fordítás)





In den Regen bleicht die Sonne,
Ziellos tret' ich umher,
Weil ich um deinetwillen
Trage Betrübnis und Beschwer.

Laß' die Hände hängen und geh'
An den Rand des Sees:
Reihe von Bäumen und Wehen dort,
Unten wird es enden.

Wie tief fliegen die Vögel,
Die im Sturme schlagen!
Schiffe schlägt der Regen,
Und läßt mich all – allein.


Silja Walter (svájci): Esőben

Esőbe sápad a nap,
Céltalanul toporgok,
Mert hordozok miattad
Bánatot és gondot.
 
Kezem lógatva ballagok
 A tó pereméhez:
Fák és fájdalmak sora ott,
Lent ér majd véget.
 
A viharban verdeső
Madarak mily’ mélyen szállanak!
Hajókat ver az eső,
S itt hagy mind – magam.

Kohut Katalin fordítása, 1992.
 
 


 

Eduard Pusztinyin (tatár):Nem álmodom (fordítás)




Eduard Pusztinyin (tatár):Nem álmodom
 
 Nem álmodom a szerelemről,
Csak ruhástól szeretnék feküdni az ágyon:
Beethovent és Bachot hallgatni
Kis szobámban, a tárgyakra hulló
Halovány fényben.
Nem a stílus érdekes,
A lényeg az, hogy valamikor,
Úgy rémlik, hasonlót láttam már
Csapongó képzeletemben.
Kiengesztelő áldozatát  tán
Tűnődő, bús szemeimnek.

Kohut Katalin fordítása, 1993.

 

Eduárd Pusztinyin (tatár): Külvárosban élnek (fordítás)




Eduárd Pusztinyin (tatár): Külvárosban élnek
 
 Külvárosban élnek,
Jó ruhát viselnek,
Esténként a konyhakertben
Felélénkülnek,
Külvárosban halnak.

Kohut Katalin fordítása
Miskolc, 1993. Benedek u. 17.

 

2026. április 17., péntek

Gabdulla Tukaj (tatár): A bölcsőtől a sírig, Az árva a Paradicsomban (fordítások)




(Tatár)

Milyen boldog a csecsemő, míg bölcsőjébe belefér,
Mint az apró pók, melynek a legkisebb rés is tágas.

Élete alkonyán elrévedezik hosszan az ember:
Sírgödör a világ, de kinek kell fekhely, ilyen tágas?

Kohut Katalin fordítása, 
Miskolc, 1992. Benedek u. 17.


Gabdulla Tukaj
(Tatár)

Hiába ringatott Huri az édeni sátorban,
Én nem éreztem melegséget, sírtam egyre: hol van az
anyám?

Hiába dobálta felém az arkangyal glóriáját,
Hogy az legyen a csörgőm, sírva kérdezgettem? Hol az
apám?

Kohut Katalin fordítása, 
Miskolc, 1992. Benedek u. 17.

 

Renat Harisz:(tatár): A kékség (fordítás)



 
 
A kékség gyászruhába öltözött,
Két szárnyát, míg bírja, felemeli.
Az ég elsötétült, sűrűsödött a köd,
S az időt, a kéket elnyeli.
 
Az idő könyörtelen megmutatja
A kék ifjúság eltűnését.
Az ember halad – de dúdolgatva,
Árnyszárnyai rejtik el a kéket.
 
Kohut Katalin fordítása