H. Kohut Katalin

2026. január 31., szombat

22. Hartley Coleridge: Egy süketnéma kislányhoz (fordítás)

„A világ zenéje látható, de csend marad a szívében.”

22. :

Like a loose island ont he wide expanse,

Unconscious floating ont he fickle sea,

Herself her all, she lives in privacy;

Her waking life as lonely as a trance,

Doom’d to behold the universal dance,

And never hear the music whick expounds

The solemn step, coy slide, the merry bounds,

The vague, mute language of the countenance.

In wain for her I smooth my antic rhyme;

She cannot hear it. All her little being

Concentred in her solitary seeing –

What can she know of beauty or sublime?

And yet methinks she looks so calm and good,

God must be wirt her in her solitude!

22. Hartley Coleridge:

Mint laza sziget a tágas tengeren,

Öntudatlan sodródva, szeszélyes vízen,

Önmaga mindene, magányban él egészen;

Ébrenléte oly árva, mint révült éjen.

Kárhozva látja a mindenség táncait,

S sosem hallja a zenét, mely mutatja ízét,

A komoly lépést, a szemérmes siklást, a vidám ívet,

Az arc néma, szava nincs, a mindent nem láthatja meg,

Hiába csiszolom neki tréfás rímemet;

Nem hallhatja. Egész kis élete

Magányos látásába sűrűsödve van vele –

Mit tudhat ő a szépről, a fenségesről?

És mégis, úgy vélem, oly nyugodtnak és jónak látszik,

Istennek kell vele lennie csendesen, mélyülőn!

2026. január 31.

Kohut Katalin: Játék

Gyere játszani farkas és bárányt!

Ne mutogass rám,

az én lelkem fehér,

csak az umbuldát szeretem!

Üldöző, vagy üldözött,

egyre megy, a győztesé

az ünnep és az áldicséret.

Koncon rágódni de jó!

Nézd, látod, amit sátán-szemem elém tár?

Koldushad hömpölyög felénk,

ezek képesek megmászni

e sziklás hegyet!

Döntsünk valamit,

mert ideérnek!

1993.

21. Harley Colertdge: Gyermeki bánat (fordítás)

21. : Childhood

Oh what a wilderness were this sad world

If man were always man, and never child;

If Nature gave no time, so sweetly wild,

When every thought is deftly crisped and curled,

Like fragrant with dew impearled,

And every feeling in itself confiding,

Yet never single, but continuous, gliding

With wavy motion as, on wings unfurled,

A clips ! Such man was

Ere sin had made him know himself too well.

No child was born ere that primeval loss.

What might have been no living soul can tell:

But Heaven isi kind, and therefore all possess

Once in their life fair .

21. Harley Colertdge:

Ó, micsoda pusztaság lenne a bús világ,

Ha az ember mindig csak felnőtt lenne, s gyermek soha;

Ha a Természet nem adna időt, szelíden vadat, buját,

Hol minden gondolat illatok közt bolyongva osonna.

Mint harmattól gyöngyöző ,

S minden érzés önmagában bizakodó,

Sosem magányos, hanem folytonos, sikló, tág,

Hullámzó mozgásban, kitárt szárnyakon mozgó.

Egy suhan az égi terekben.

Ilyen volt az ember, mielőtt a bűn túl jól megismerte.

Ama ősi veszteség előtt gyermek nem született,

Mi lehetett volna, azt élő lélek nem mondhatja el;

De az Ég irgalmas, így mindenkivel megesett,

Életében egyszer az az édeni szeretet.

2026. január 31.

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordításával

2026. január 26., hétfő

20. John Clare: Iskolásfiúk a téli napsütésben (fordítás)

20. :

The schoolboys still their morning rambles take

To neighbouring with playing speed,

Loitering with pastime’s leisure till they quake,

Oft looking up the droves to heed,

Watching the letters which their journeys make;

Or plucking on which the fedd,

And , and ! and on each

Making glib slides, where they like shadows go

Till some fresh pastimes in their minds awake.

Then off they start anew and hasty blow

Their numbed and clumpsing fingers till they glow;

Then races with their shadows wildly run

That stride huge giants o’er the shining snow

In the pade splendour of the .

20. John Clare: Iskolásfiúk a téli napsütésben

Ez a vers a gyerekek reggeli iskolába sietését mutatja, ahol a játék és a természet apró örömei annyira elragadják őket, hogy kicsit késnek. Árnyékaik a fényben táncolnak, csipke- és galagonya-bokrokat fedeznek fel, a sekély tavakon csúszkálnak, miközben új játékötletek támadnak a fejükben. A költő így örökíti meg a gyermekkor tiszta örömét és a természethez való szoros kötődést.

A kisdiákok reggeli sétára indulnak,

A szomszéd falusi iskolához játékosan keringenek,

Késve, reszketve, kedvesen mulatnak,

S a vadludak csapatára gyakran tekintenek.

Figyelik a leveleket, melyek útjukat jelzik,

S csipkebogyót szednek, hol vadgerlék fészkelnek,

Játszanak, kacagnak, csipke, galagonya bokrok mélyén rejlik,

S a sekély tavakon siklik a jég, hol árnyékok kelnek.

Új Játék ébred a kisdiákok fejében,

Ismét nekivágnak, ujjaik zsibbadt hevében,

Hómezőn nyargalnak árnyékaikkal vad versenyt futva,

Óriás léptekkel a fényes mezőn haladnak;

Hancúroznak, bele nevetnek a téli világba,

Míg a nap ragyogásában növekvő árnyékukban szaladnak.

2026. január 25.

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordításával

19. Charles Causley: Ki ő? (fordítás)

19. : Who?

Who is thar child I see wandering, wandering

Down by the side of the ?

Why does he seem not to hear, though I call to him?

Where does he come from, and what is his name?

Why do I see him at sunrise and sunset

Taking, in , the same track?

Why, when he walks, does he cast not a shadow

Though the sun rises and falls at his back?

Why does the dust lie so thick ont he hedgerow

By the ?

Why do I see only meadows, where houses

Stand in a line by the riverside now?

Why does he move, like a wraith by the water,

Soft as the ont he breeze blown?

When I draw near him so that I may hear him,

Why does he say that his name is my own?

19. Charles Causley: Ki ő?

A költő a kisgyermekkor tiszta örömét idézi fel, amikor a természet apró csodái és a játék elragadják a gyerekeket. A látomásszerű jelenetben azonban mintha maga a költő lépne vissza az időben, és saját árnyék nélküli gyermeki alakját látná a fényben és a tájban. Az utolsó sorban ez a visszatekintés érthetővé válik: talán ő maga az, aki ott játszik, így a vers egy időben visszautazó, retrospektív élményt örökít meg.

19. Charles Causley: Ki?

Ki az a gyermek, akit látok bolyongni, bolyongni,

A reszkető patak partján?

Miért tűnik úgy, hogy nem hall, bár szólok hozzá?

Honnan jön, s mi a neve?

Miért látom őt hajnalban és alkonyatkor,

Régi divatú ruhában ugyanazt az ösvényt járni?

Miért nem vet árnyékot, amikor lépked,

Bár a nap felkel és lenyugszik a háta mögött?

Miért ül oly sűrű por a sövény mentén,

A nagy mezőn, ahol ló húzza az ekét?

Miért látok csak réteket, hol házak álltak,

Most sorban a folyópart mellett?

Miért mozog úgy, mint egy kísértet a víz mellett,

Oly lágyan, mint a szellőn lebegő bogáncs?

Amikor közelebb lépek, hogy meghalljam,

Miért mondja, hogy az én nevem az övé?

2026. január 26.

nyersfordítása

18. Lord George Byron: John William Rizzo Hoppner születésére (fordítás)

18. Lord George Byron: On The Birth of John William Rizzo Hoppner

His father’s sense, his mother’s grace,

In him, I hope, will always fit so;

With – still to keep him in good case –

The health and appetite of Rizzo.

18. Lord George Byron: John William Rizzo Hoppner születésére

A „Rizzo” valószínűleg egy családi ismerős vagy barát, akinek a fia, John William Rizzo Hoppner született, és Byron erre a születésre írta a rövid köszöntő verset. Nem a kölyök „étvágyát örökítette” a család részére, hanem egyszerűen köszöntötte a gyermeket a szülei jó tulajdonságainak és az egészségének reményében.

Édesapád értelme, anyád bája

Benned, remélem, kiteljesül;

S - hogy egészséged jó maradjon,

Drága Rizzo étvágyát örökül.

2026. január 26.

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordítása alapján

2026. január 25., vasárnap

17. Robert Burns: A költő köszöntője szerelemgyermekéhez (fordítás)

17. : A Poet’s Welcome to his ; The First Instance that Eintitled him to The Venerable Appellation of Father

Thou’ s welcome, wan! Mishanter ta’ me,

If thoughts o’ thee, or yet thy Mamie,

Shall ever daunton me or awe me,

My bonnie lady;

or if I bluch when thou shalt ca’ me

, or .

Though now they ca’ me ,

And tease my name in ,

The mair they talk, I’m kend the better;

E’en let them clash!

An auld wife’s tongue’s a feckless matter

To gie ane fach.

Welcome! My bonie, sweet, wee dochter!

Though ye come here a wee unsought for;

And though your comin I hae fought for,

Baith ;

Yet by my faith, ye’re no unwrought for,

That I shall swear!

Wee image o’ my ,

As fatherly I kiss and daut thee,

As dear and near my heart I set thee,

Wi’ as gude will,

As a’ the Priests had seen m eget thee

That’s out o’ h -.

Sweet fruit o’ monie a ,

My funny toil is no a’ tint;

Though ye come ,

Which fools may scoff at,

In my last your part’s be in’t,

The better half o’t.

Though I’ should be the ,

Thou’s be ad ,

And thy young years as nicely bred

Wi education,

As any brat o’ Wedlock’s bed,

in a’ thy atation.

Lord grant that thou may az inherit

Thy Mither’s looks an’ gracefu’ merit;

An’ thy poor, worthless Daddie’s spirit,

Without his failins!

’Twad plese, me mair to see thee heir it

Than !

For if thou be, what I wad hae thee,

And tak the counsel I shall gie thee,

I’ll never rue my trouble wi’ thee,

The cost nor shame o’t,

But be a loving Father to thee,

And brag the name o’t.

17. Robert Burns: A költő köszöntője szerelemgyermekéhez

(Az első alkalom, mely felruházta őt az Apa tiszteletreméltó nevével)

Üdv idekinn, te kis jövevény!

Balsors sújtson, ha valaha én

Megrettennék tőled, vagy ezen az estén

Bármitől is féljek;

S nem pirulok, ha „Apának” becéznél,

Édes kicsi lélek.

Bár most rám sütik: „parázna fattya”,

S a falu szája nevemet rágja,

Hadd fecsegjenek, nem vagyok gyáva,

Csak rontsanak rám!

Vénasszony-nyelv csak gyönge kártya,

Nem fog rajtam az átok-vám.

Üdvözöllek, édes, kicsi lányom!

Bár nem terveztünk ezen a nyáron,

S a hitemmel is meggyűlt a bajom,

S papok is fedtek:

Hogy vártalak, azt bátran bevallom,

S hittel esküszöm neked.

Szép Betty-mnek kicsiny mása vagy,

Apai csókkal köszöntelek, ládd,

Szívembe zárlak, mint drága kincset,

S oly igaz vággyal,

Mintha a pap is áldást hintett volna

Ránk a szentelt oltárnál.

Sok víg órának édes gyümölcse,

Vidám munkámat a sors bevégezte;

Bár „félrecsúszva” jöttél a világra,

S a bolond mind nevet:

Utolsó garasom fele is a ládádba,

S neked jut majd a javából, ígérem neked.

Ha sorsom rosszabb, s szűkebb is lesz,

Te szép ruhában, tisztán nevess,

S okosodjál, légy mindenben jeles,

Tanulj is sokat,

Mint akit hitvesi ágyban nevelnek,

S gazdagságban ringatnak.

Adja az Úr, hogy örököld hittel

Anyád szép arcát, kecses érdemmel;

S apádnak – bár semmirekellő ember –

Csak a szellemét, hibák nélkül!

Hogy benned éljen tovább, az többet ér

Nekem minden földi bérnél s birtoknál végül.

Mert ha olyan lész, kit szívem kíván,

S szavamat megfogadod majd igazán,

Sosem bánom meg, bármi gond vár rám,

Se költséget, se szégyen-foltot;

Szerető apád maradok, s büszkén

Vallom neked e nevet, s e boldog sorsot.

2026. február 8.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével