Külvárosban élnek,
Jó ruhát viselnek,
Esténként a konyhakertben
Felélénkülnek,
Külvárosban halnak.
Kohut Katalin fordítása
Miskolc, 1993. Benedek u. 17.
Kohut Katalin gondolatai
2026. április 18., szombat
2026. április 17., péntek
Gabdulla Tukaj (tatár): A bölcsőtől a sírig, Az árva a Paradicsomban (fordítások)
(Tatár)
Milyen boldog a csecsemő, míg bölcsőjébe belefér,
Mint az apró pók, melynek a legkisebb rés is tágas.
Élete alkonyán elrévedezik hosszan az ember:
Sírgödör a világ, de kinek kell fekhely, ilyen tágas?
Kohut Katalin fordítása,
Miskolc, 1992. Benedek u. 17.
Gabdulla Tukaj
(Tatár)
Hiába ringatott Huri az édeni sátorban,
Én nem éreztem melegséget, sírtam egyre: hol van az
anyám?
Hiába dobálta felém az arkangyal glóriáját,
Hogy az legyen a csörgőm, sírva kérdezgettem? Hol az
apám?
Kohut Katalin fordítása,
Miskolc, 1992. Benedek u. 17.
Renat Harisz:(tatár): A kékség (fordítás)
A kékség gyászruhába öltözött,
Két szárnyát, míg bírja, felemeli.
Az ég elsötétült, sűrűsödött a köd,
S az időt, a kéket elnyeli.
Az idő könyörtelen megmutatja
A kék ifjúság eltűnését.
Az ember halad – de dúdolgatva,
Árnyszárnyai rejtik el a kéket.
Kohut Katalin fordítása
Miskolc, l992. Benedek u. 17
Renat Harisz (tatár) : Kora reggel (fordítás)
Renat Harisz (tatár) : Kora reggel
Nézd! Asszonyodnak kora reggel
nem bánatos, könnyes szeme:
fáradt-kék az éj öröme
szemei alatt, kora reggel.
Mily' nyugodt szemek kora reggel,
s álomkuszasággal teltek -
nézésüktől rend lett,
s fénylő fegyelem, kora reggel.
Kohut Katalin fordítása, 1992.
2026. április 16., csütörtök
Dorothy Livesay (kanadai): Az Új Éva (fordítás)
Dorothy Livesay: The New Eve
Imagine / simply suppose /:
not Satan, but the Lord
held the forbidden fruit above their heads
(which was a bunch of cherries, not the bible apple).
On the old sin, cravingly,
He swung before them
the taut, ripened eyes,
and Adam,
the swift, strong youth
plucked one and tasted.
Oh, the delight
of the ripe cherry!
When later they were driven into the world,
on the fast-fleeing roads
ruins of buildings loomed dark,
screeching, wailing brakes shrieked
and the roar of yellow caterpillars
of tank-treads
clearing the forest
made the last virgin area loud.
Eve, hugging a roadside telephone pole,
sighed hoarsely:
Adam, where are you?
Then, receiving the hotel key,
she held it so
that Adam might notice,
but the man only
hunted with his glances,
looking out from a room –
and Eve stood vacantly,
swinging her bright key.
Dorothy Livesay (kanadai): Az Új Éva
Képzeljük el, /egyszerűen tegyük fel/:
nem a Sátán, hanem az Úr
emelte a tiltott gyümölcsöt fejük fölé,
/mely meggyfürt volt, nem a bibliai alma/.
A vén bűnre csábító vágyakozón
lengette előttük
a feszesre ért szemeket,
Ádám pedig,
a fürge, erős ifjú
leszakított egyet és megkóstolta.
Ó, gyönyöre
az érett meggynek!
Mikor később világgá űzték őket,
a gyorsan elfutó utakon
épületromok sötétlettek,
visító, vonító fékek ordítottak
és erdőt taroló
lánctalpak sárga hernyóinak
dübörgésétől lett hangos
az utolsó szűzi terület.
Éva út menti telefonpóznát ölelve
sóhajtozta rekedten:
Ádám, hol vagy?
Aztán a szálloda kulcsát megkapva,
úgy tartotta azt,
hogy Ádám észrevegye,
de a férfi csak
hajhászta pillantásaival,
egy szobából kitekintve -
és Éva álldogált báván,
fényes kulcsát himbálva.
Kohut Katalin fordítása
1993.
Maria-Lutz Gantenbein (svájci): Darukiáltás (fordítás)
Maria-Lutz Gantenbein: Kranichruf
Wenn in meinen Augen
ein Scherz aufblitzt,
sein Licht
verbirgt die Trauer.
Ein im Licht stehender
Schatten bist du schon,
und ein Kranichruf
über dem toten Meer.
Von deiner Flucht
verraten
die Muschelspuren.
Eine Hibiskusblüte
fiel
auf unseren Steintisch,
den ich
mit nie-gesagten
Worten vollgeschrieben habe.
Maria-Lutz Gantenbein (svájci): Darukiáltás
Szememben
Ha tréfa csillan
Fénye
A gyászt
Rejti el.
Fényben álló
Árnyék vagy már
S darukiáltás
Holt tenger fölött
Szökésedről
Árulkodnak
Hullt
Kőasztalunkra
Melyet
Sosem-mondott
Szavakkal
Teleírtam
Fordította: Kohut Katalin
1992. Miskolc, Benedek u. 17.
2026. április 15., szerda
Christine Busta (osztrák): A nagy életcirkusz (1986) (fordítás)
Christine Busta: Zirkus (1986)
Seit tausend Jahren spielen sie täglich das gleiche,
Zerfleischen und verdauen sich
Die Kostüme sind bunt und betörend,
Die Kulissen oft so harmonisch,
Dass die Zuschauer fast vergessen,
Was vor, während und nach
Dem Spiel mit den Spielern geschieht.
Die Ränge applaudieren den Applaus,
Wissen nicht, dass ein andermal sie
Die Opfer in der Arena sein werden.
Sie sind in Sicherheit, weil sie längst
Ihre angeblich zustehenden, schützenden Zelte bewohnen.
Einige protestieren, aber hoffnungslos
Dagegen und verlassen die Szene,
Während die Menge am Tor bereits
Um die zugewiesenen Plätze rangelt.
Christine Busta (osztrák): A nagy életcirkusz (1986)
Ezer éve naponta játsszák ugyanazt,
Marcangolnak és megemésztenek
A kimeríthetetlen szerepek.
A kosztümök színesek és szédítőek,
A színfal sokszor annyira harmonikus,
Hogy a nézők majdnem elfelejtik,
Ami előtte, közben és utána
A játékosokkal történik.
A rangok tetszenek a tapsolóknak,
Nem tudják, máskor majd ők
Lesznek az áldozatok a porondon.
Biztonságban vannak, mert régen foglalják
Az állítólag nekik járó védett sátrakat.
Egyesek tiltakoznak, de reménytelenül
Ellene és elhagyják a színteret,
Az aszkéta ünnepi cirkuszt,
Mialatt a tömeg a kapunál már
A kijelölt helyekért dulakodik.
Fordította Kohut Katalin, l999. Miskolc, Bertalan u. l2.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)