2026. április 27., hétfő

Kohut Katalin: Így élt Petőfi (ronsardi szonett)


 Így élt Petőfi

Szonett 7. – átszerkesztett változat

Hogyan élt örök költőnk, Petőfi?
Hitét soha nem hagyta tétován,
szívében égett lángoló hazánk,
s szabad szót zengett minden sora így.

Vándorolt sokat hazátlan árván,
útja mindig visszavitt hazáján,
ízzott, lázongott, forrt mint a vulkán,
harcolt népéért a honi hadban.

Jelszava volt: szabadság, szerelem,
titkait tán majd egyszer meglelem,
dalában él a népnek hangja még.

Emléke őrzi hősi út porát,
Nemzeti dal zeng ma is tovább,
s bennünk dobog örök dicsősége.

2012. március 10.

Kohut Katalin: Húsvétot ünnepelünk (ronsardi szonett)


Húsvétot ünnepelünk
Szonett 6.

Húsvétkor halkan elgondolkozom:
a Szeretet a világért halt meg,
s míg fénye él, a földi ünnepek
zajában halványul – nem csodálkozom.

Gyermekkoromban nyuszi volt nyomom,
ajándék fénylett, s hittem csendesen,
ma már a szívek mélyén kevesen
őrzik, mit adott nékünk irgalom.

Nem vétkes az, ki nem érti e fényt,
ki földi örömben talál reményt,
s asztalán ünnep íze megremeg.

De mégis él, ki értünk feltámadt,
békét hagyott, mely bennünk újra támad —
dicsérjük Őt, ki örök szeretet.

Miskolc, 2012. március 8.


 

2026. április 26., vasárnap

Kohut Katalin: Fenséges az asszonyi nem (ronsardi szonett)


Fenséges az asszonyi nem (Finomított változat)
Szonett 5. 
Szerző: Kohut Katalin

Madár csicsergését hallgattam én,
pacsirtaszó köszönt e szép napon,
szívem máris e hangra dobogott,
hajnalban ünnepre ébredtem én.

A nagyvilágon bárhol lesz helyem,
csodálom én a női létezést,
örök-asszonyit vágy a férfinem.

Ki nem volt még senkinek világa,
fájó szívvel gondol a csodára,
mely tiszta, egyetlen szerelem.


S ki testében új életet hordott,
érzi, mikor gyermeke ráhajolt,
tudja: fenséges az asszonyi nem.

2012. március 8.


 

Kohut Katalin: Hol az Ember (ronsardi szonett)



Hol az Ember? (finomított változat)
Szonett 4.

Nagy hatással van rám az Ember,
néha mégis szembe jön velem,
ilyenkor csendben kérdezem:
hol rejtőzött eddig a Nagyember?

Gyermekként is figyeltem őket,
korán kelve, halk léptekkel jártam,
szomszédoknál sokáig maradtam,
hallgattam sorsuk, régi időket.

Értettem bánatuk rezdülését,
egy dallal vittem szívük derűjét,
megérintettem fáradt arcukat.

Később az Ember tanított engem,
példákon át szólt a világ bennem,
s már látom a kétarcú alakokat.

2012. március 2.

 

Kohut Katalin: Hajnal tavasszal (3. ronsardi szonett)


Hajnal tavasszal 

Szonett 3.

 Szerző: Kohut Katalin


Hajnal van, csicseregnek madarak,

szívem repdes béke-örömhírre,

olajág zöldül — tavasz jön végre,

sötéten áttörnek napsugarak.


Látni véltem a kelő Urat,

s az éji hölgyet nyugodni térni,

távoli tájra csendben elérni,

 egyre feljebb emelkedik a Nap.


Át kell ölelnem e világomat,

gondolatban szerelmem hívogat,

enyém is ez a fénylő szépség.


Ki nem látja a csodát mindenütt,

a Nap mosolyát, mely felénk derül,

nem érzi: tavasz élő dicsőség.


2012. február 29.



 

Kohut Katalin: Meditáció (ronsardi 2. szonett)




 Meditáció (átírt, pontosított változat)

Szonett 2.

Szerző: Kohut Katalin



Egy régi füzet nyílik az ágyon,

csendjében múltam képe vibrál,

fekete ágon vörös rózsaszál,

hét jel ragyog egy idegen vágyon.


Emlékszem rá — az ész meg nem álljon —,

rózsák között egy különös bál,

Hagia Sophia képe hajol rám, mint árny,

s légzésem elakad egy pillanaton.


S már tudom: nem kell messze szállnom,

nem kell elhagynom földi világom,

testem jelzett — visszahív csendben.


Nem minden út vezet a fényhez,

van, mi csak árnyba von és mélyhez,

s én maradok élő jelenemben.


2012. február 28.

Erich Fried: Előgyakorlatok egy csodához (fordítás)



Vor dem leeren Baugrund
mit geschlossenen Augen warten
bis das alte Haus
wieder dasteht und offen is

so lange ensehen
sich wieder bewegt

An dich denken
bis die Liebe
zu dir
wieder glücklich sein darf
wieder glücklich sein darf

Das Wiedererwecken
von Toten
is dann
ganz einfach

Erich Fried: Köznapi csoda

Nézem sokáig
a halkan tikk-takkoló órát
én leszek a percmutatója
s elindulok újra és újra

Nézem sokáig
a halkjárású órát
én leszek a percmutatója
s elindulok újra és újra

Közben rád gondolok
s hozzád röpít
a szárnyas
öröm

Poraidból
hogy újjászüless
ilyen egyszerű
mágia már

Kohut Katalin átirata Cseh Károly segítségével, 1992.



Az üres telek előtt
csukott szemmel várni,
amíg a régi ház
ismét ott áll és nyitva van.

A megállt órát
addig nézni,
amíg a másodpercmutató
újra megmozdul.

Rád gondolni,
amíg a szeretet
irántad
újra boldog lehet,
újra boldog lehet.

A holtak
feltámasztása
azután már
egészen egyszerű.

2026. április 25.
Szó szerinti fordítás, barátom, Gem segítségével