45. Ted Hughes: Telihold és a kis Frieda (fordítás)

 

 45. Ted Hughes: Full Moon and Little Frieda

A cool small evening shrunk to a dog bark and the clank of a bucket –

 

And you ulistening.

A spider’s web, tense for the dew’s touch.

A pail lifted, still and brimming – mirror

To tempt a first star too a tremor.

 

Cows are going home in the lane there, looping the hedges

                                            with their warm wreaths of breath –

A dark river of blood, many boulders,

Balancing unspilled milk.

 

’Moon!’ you cry suddenly, ’Moon! Moon!’

 

The moon has stepped back like an art is gazing amazed at a work

That points at him amazed.

 

 45. Ted Hughes: Telihold és a kis Frieda

 

Hűvös, apró este; kutyaugatássá és egy vödör kondulásává szűkült a világ –

 

 S te csak figyelsz.

 Pókháló feszül, várja a harmat érintését.

Emelt vödör, rezzenetlen és csordultig telt –

tükör, mely remegésre csábít egy korai csillagot.

 

Tehenek ballagnak haza az úton, a sövényt ölelik

                                              meleg pára-koszorúikkal –

 Sötét vér-folyó, sok-sok görgeteg, melyekben kényes egyensúlyt tart a kiömlő tej.

„Hold!” – kiáltod hirtelen – „Hold! Hold!”

 

A hold hátralépett, mint egy művész, ki bámulva néz egy művet,

Mely ámulva mutat feléje.

 

2026. február 9.

 

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

 

44. Henry Howard, Surrey grófja: A gyermekkor (fordítás)

44. Henry Howard, Earl ofo Surrey: The Age ofo Children Happiest

Laid in my quitet bed in study as I Were,

I saw within my troubled head a heap of thoughts appear,

And every thought did show so lively in mine eyes,

That now I sighed, and then I smiled, as cause of thoughts did rise.

I saw the little boy in thought, how oft that he

Did wish of God, to ’scape the rod, a tall young man to be;

The young man eke that feels his bones with pain opprest,

How he would be a rich old man, to live and be at rest!

The rich old man that sees his end draw on so sore,

How would he be a boy again to live so much the more.

Whereat full oft I smiled, to see how all those three,

From boy to man, from man to boy, would chop and change degree.

44. Henry Howard, Surrey grófja: A gyermekkor

(Melyik kor a legboldogabb?)

44. Henry Howard, Surrey grófja: A gyermekkor

Csendes ágyamon fekve, merengve, mint ki tanul, 

Zavart fejemben sok gondolat gyűlt össze gyanútlanul; 

Minden gondolat oly élénken állt szemeim elé,

 Hogy hol sóhajtottam, hol mosolyom fordult az ég felé. 

Láttam a kisfiút gondolatban, amint oly sokat ő 

Istentől kéri: óvja a vesszőtől, s legyen már felnőtt férfi; 

Az ifjút is, kinek csontjait fájdalom gyötri éppen, 

Hogy bárcsak gazdag öreg lenne, s élhetne békességben! 

A gazdag öreget, ki látja, vége mily fájón közelít,

 Hogyan vágyik kisfiú lenni, s újrakezdeni éveit. 

Ezen sokszor mosolyogtam, látva e hármat, ahogy ott, 

Fiúból férfivá, férfiból fiúvá cserélnék a sorsot.

2026. február 9.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

43. A.E. Housman: Gyermeki ártatlanság (fordítás)

 43. A.E. Housman: Infant Innocence

The Grizzly Bear isi huge and wild;

He has devoured the infant child.

The infant child isi not aware

He has been caten by the bear.

43. A.E. Housman: Gyermeki ártatlanság

 A szürke medve vad s hatalmas,

 A kisded sorsa így siralmas. 

A kicsiny gyermek nem is érzi, 

Hogy a medve őt épp megemészti.

Egy kis magyarázat a vershez:

Housman itt valószínűleg a viktoriánus kor túlságosan tanulságos, szájbarágós gyerekverseit parodizálta ki. A poén lényege a gyermek teljes öntudatlansága: annyira ártatlan, hogy még azt sem veszi észre, hogy éppen „elfogyasztották”.

2026. február 8.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

42. Gerard Manley Hopkins: Tavasz és ősz egy kisgyermeknek (fordítás)

42. Gerard Manley Hopkins: Spring and Fall

to a young child

Margaret, are you grieving

Over Goldengrove unleaving?

Leaves, like the things of man, you

With your fresh thoughts care for, can you?

Ah! as the heart grows older

It will come to such sights colder

By and by, nor spare a sigh

Though worlds of wanwood leafmeal lie;

And yet you will weep and know why.

Now no matter, child, the name:

Sorrow’s springs are the same.

Nor mouth had, no nor mind, expressed

What heart heard of, ghost guessed:

It isi the blight man was born for,

It isi iMargaret you mourn for.

42. Gerard Manley Hopkins: Tavasz és ősz

egy kisgyermeknek

Margaret, te most bánkódsz, 

Hogy Goldengrove-tól megválni látsz? 

Levelek, mint emberi sorsok, te 

Friss gonddal értük így aggódnál, lehetne? 

Ah! Ahogy a szív öregszik,

Ily látványhoz egyre hűvösödik, 

Később már egy sóhajt sem áldoz,

 Bár holt-erdők avara hever szanaszét; 

S mégis sírni fogsz, s tudod majd, miért. 

Most nem számít, gyermekem, a név: 

A bánat forrása egy s ugyanazon érv. 

Sem száj nem mondta, sem elme nem fedte, 

Mit szív hallott meg, lélek sejtett meg:

 Ez a rontás, mire az ember született, 

Margaret, te önmagadat gyászolod.

2026. február 8.

Magyarázatok a vershez:

• Goldengrove (Aranyliget): A költő által alkotott név. Nem egy létező helyszín, hanem az őszi, sárga levelekkel teli erdő szimbolikus neve, amely az elmúlást, de egyben a gyermekkori ártatlanság elvesztését is jelképezi.

• Leafmeal (Levél-morzsa): Hopkins saját szóalkotása. A "piecemeal" (darabonkénti) és a "leaf" (levél) szavakat vonta össze. Azt a folyamatot jelzi, ahogy a lehullott levelek apró darabokra, szinte lisztté (meal) porladnak szét a földön, ahogy az idő mindent elemészt.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

41.Tom Hood: Férfi és gyermek (fordítás)

41. Tom Hood: Man and Boy

Oh, when I was a tiny boy,

My nights and days were full of joy,

   My mates were blithe and kind! –

No wonder that I sommetimes sigh,

And dash the tear-drop from my eye,

   To cast a look behind!

A hoop was an eternal round

Of pleasure. In those days I found

   A top a joyous thing: -

But now those past delights I drop,

My head, alas! is all my top,

   And careful thoughts the string!

My joys are wingless all and dead;

My dumps are made of more than lead;

   My flights soon find a fall;

My fears prevail, my fancies droop,

Joy never cometh with a hoop,

   And seldom with a call!

My football’s laid upon the shelf;

I am a shuttlecock myself

   The world knocks to and fro; -

My archery is all unlearn’d,

And grief against myself has turn’d

   My arrows and my bow!

No skies so blue or so serene

As then; no leaves look half so green

   As clothed the playground tree!

All things I loved are alter’d so,

Nor does it ease my heart to know

   That change resides in me!

41.Tom Hood: Férfi és gyermek

Ó, mikor még apró fiú voltam, 

Éjem s nappalom örömben töltöttem, 

   Társaim vidámak s kedvesek voltak! – 

Nem csoda, ha néha felsóhajtok, 

S szememből a könnycseppet elmorzsolom, 

   Ha egy pillantást vetek a múltba!

Az abroncs-karika örök körforgás volt, 

Tiszta élvezet. Akkortájt úgy leltem: 

   A pörgettyű boldogító dolog: – 

De most e múltbéli gyönyöröket elhagyom,

 Fejem, jaj, már az egyetlen pörgettyűm, 

   S az aggó gondok fonják rajta a zsinórt!

Örömeim szárnyaszegettek és holtak; 

Bánatom súlyosabb az ólomnál; 

   Szárnyalásom hamar bukásba fordul; 

Félelmem győz, képzeletem lankad, 

Öröm nem érkezik többé guruló karikán, 

   S hívó szóra is csak ritkán!

Focilabdám a polcra került; 

Magam lettem a tollaslabda, 

   Kit a világ ide-oda ütöget; –

 Íjászatomat rég elfeledtem,

 S a bánat ellenem fordította 

   Nyilaimat és az íjamat!

Nincs oly kék és oly derűs égbolt, 

Mint akkor; a levelek sem oly zöldek, 

   Mint amik a játszótér fáját öltöztették! 

Minden, mit szerettem, úgy megváltozott, 

S nem könnyíti meg a szívemet a tudat,

    Hogy a változás bennem lakozik!

2026. február 8.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

40. Thomas Hood: Szülői óda fiamhoz, Aki három éves és öt hónapos (fordítás)

 

40. Thomas Hood: A Parental Ode to My Son, Aged Three Years and Five Months

           Thou happy, happy elt!

(But stop, - frist let me kiss away that tear) –

          Thou tiny image of myself!

(My love, he’s poking peas into his ear!)

           Thou merry, laughing sprite!

            With spirits feather-light,

Untouched by sorrow and unsoiled by sin –

(Good heavens! the child is swallowing a pin!)

              Thou little tricksy Puck!

With antic toys so fullily bestuck

Light as the singing bird that wings the air –

(The door! the door! ’ll tumble down the stair!)

              Thou darling of thy sire!

(Why Jane, he’ll set his pinafore a-fire!)

               Thou imp of’ mirth and joy!

In love’s dear chain so strong and bright a link,

Thou idol of thy parents – (Drat the boy!

                 There goes my  ink!)

               Thou cherub but of earth;

Fit playfellow for Fays, by moonlight pale,

               In harmless sport and mirth,

(That dog will bite him if he pulls its tail!)

               Thou human humming-bee, extracting honey

From every blossom in the world thar blows,

               Singing in Youth’s Elysium ever sunny –

(Another tumble! – that’s his precious nose!)

                  Thy father’s pride and hope!

(He’ll break the mirror with that skipping-rope!)

With pure heart newly stamped from Nature’s mint –

(Where did he learn that squint?)

                    Thou young domestic dove!

(He ’ll have that jug off, with another shove!)

                    Dear nursling of the hymeneal nest!

                    (Are those torn clothes his best?)

                    Little epitome of man!

(He ll climb upon the table, that’s his plan!)

Touched with the beauteous tints of dawning life –

                    (He’s got a knife!)

                    Thou enviable being!

No storms no clouds, in thy blue sky foreseeing,

                   Play on, play on,

                   My elfin John!

Toss the light ball – bestride the stick –

(I knew so many cakes would make him sick!)

With fancies buoyant as the thistledown,

Prompting the face grotesque, and antic brisk,

                   With many a lamb-like first,

(He ’s got the scissors, snipping at your gown!)

                    Thou pretty opening rose!

(Go to your mother, child, and wipe your nose!)

Balmy, and breathing music like the South,

(He really brings my heart into my mouth!)

Fresh as the morn, and brilliant as its star, -

(I wish that window had an iron bar!)

Bold as the hawk, yet gentle as the dove –

                    (I’ll tell you what, my love,

I cannot write, unless he’s sent above!)

40. Thomas Hood: Szülői óda fiamhoz, Aki három éves és öt hónapos

                         Te boldog, boldog manó! 

De várj, – előbb hadd pusziljam le azt a könnycseppet) – 

                         Te apró mása önmagamnak! 

(Szerelmem, borsót dugdos a fülébe!) 

                         Te vidám, nevető tündér! 

                         Tollkönnyű lélekkel, 

Bánat érintetlenül, bűn mocskolta nélkül – 

(Jó ég! A gyerek lenyel egy gombostűt!)

                         Te kis ravasz Puck! 

Antik játékokkal oly ügyesen telepakolva, 

Könnyű, mint az éneklő madár, mely a levegőben szárnyal – 

(Az ajtó! Az ajtó! Le fog  esni a lépcsőn!) 

                         Te apád kedvence! 

(Miért, Jane, felgyújtja a kötényét!) 

                         Te vidámság és öröm koboldja! 

A szerelem drága láncának oly erős és fényes láncszeme, 

Szüleid bálványa – (A csudába ezzel a fiúval 

                            Ott megy a láncszemem!)

                            Te kerub, csakis földi; 

Tökéletes játszótárs tündéreknek, holdfényben sápadtan, 

                            Ártatlan játékban és vidámságban, 

(Az a kutya megharapja, ha meghúzza a farkát!) 

                            Te emberi kolibri, mézet szivogatva

 Minden virágból, mi a világon nyílik, 

                            Énekelve az Ifjúság Elysiumában, mely mindig napfényes – 

(Még egy esés! – ez az ő drága orra!)

                             Apád büszkesége és reménye!

 (Összetöri a tükröt azzal az ugrókötéllel!) 

Tiszta szívvel, újonnan verve a Természet pénzverdéjéből –

 (Hol tanulta azt a kancsalítást?)

                                Te fiatal házi galamb! 

(Leüti azt a kancsót, még egy lökésre!) 

                                 Drága neveltje a nászi fészeknek! 

                                (Azok a szakadt ruhák a legjobbak?)

                                 Az ember kis kivonata! 

(Felmászik az asztalra, ez a terve!) 

Az ébredező élet gyönyörű árnyalataival érintve –

                                (Kés van nála!)

                               Te irigylésre méltó lény! 

Se vihart, se felhőket kék égboltodon nem látsz előre, 

                              Játssz tovább, játssz tovább, 

                              Én manó Johnom! 

Dobd a könnyű labdát – ülj fel a botra – 

(Tudtam, hogy ennyi süti megbetegíti!) 

A bogáncspihek könnyed fantáziájával, 

Gyalogos arccal és fürge bohóckodással, 

                               Sok bárányszerű ugrándozással,

 (Nála van az olló, vagdossa a ruhádat!)

                                Te csinos, nyíló rózsa! 

(Menj az anyukádhoz, gyermekem, és töröld meg az orrod!) 

Balzsamos, és zenét lehel, mint a Dél,

 (Valóban, a szívem a torkomba ugrik!)

 Friss, mint a reggel, és ragyogó, mint a csillaga, – 

Bárcsak lenne azon az ablakon egy vasrúd!) 

Bátor, mint a héja, mégis szelíd, mint a galamb – 

                                (Mondok neked valamit, kedvesem, 

Nem tudok írni, hacsak fel nem viszik (az emeletre)!)

2026. február 7.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

                 

39.Thomas Hood: Emlékszem, emlékszem (fordítás)

 39. Thomas Hood: I Remember, I remember

I remember, I remember

The house where I was born,

The little window where the sun

Came peeping in at morn;

He never came a wink too soon,

Nor brought too long a day,

But now, I often wish the night

Had borne my breath away!

I remember, I remember

The roses, red and white,

The violets, and the lily-cups,

Those flowers made of light!

The lilac where the robin built,

And where my brother set

The laburnum on his birthday –

The tree is living yet!

I remember, I remember

Where I used to swing,

And thought the air must rush as fresh

To swallows on the wing;

My spirit flew in feathers then,

That is so heavy now,

And summer pools could hardly coll

The fever on my brow!

I remember, I remember

The fir trees dark and high;

I used to think their slender tops

Were close against the sky;

It was a childish ignorance,

But now ’tis little joy

To know I’m farther off from Hav’n

Than when I was a boy.

39. Thomas Hood: Emlékszem, emlékszem

Emlékszem, emlékszem, 

A házra, ahol születtem, 

A kis ablakra, ahol a nap

 Bekandikált reggelente; 

Sosem jött egy pillanattal sem korábban,

 S nem hozott túl hosszú napot, 

De most gyakran kívánom, bárcsak az éjszaka 

Elvitte volna a lélegzetem!

Emlékszem, emlékszem, 

A rózsákra, vörösre és fehérre, 

Az ibolyákra és a liliomkelyhekre, 

Azokra a fényből szőtt virágokra! 

Az orgonára, ahová a vörösbegy fészkelt,

 És ahol a bátyám elültette

 Az aranyesőt a születésnapján –

 A fa még mindig él!

Emlékszem, emlékszem, 

Ahol hintázni szoktam, 

S azt hittem, a levegő oly frissen zúg, 

Mint a szárnyaló fecskék; 

A lelkem akkor tollakon repült, 

Mely most oly nehéz,

 S a nyári tavak alig tudták hűteni 

A lázat a homlokomon!

Emlékszem, emlékszem, 

A sötét és magas fenyőkre;

 Azt hittem, karcsú csúcsuk

 Már az eget súrolja; 

Gyermeki tudatlanság volt,

 De most kevés benne a vigasz,

Hogy a Menny tőlem messzebb van, ez az igaz, 

Mint mikor még gyermek voltam.

2026. február 7.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével