H. Kohut Katalin

2026. február 12., csütörtök

54. Henry Wadsworth Longfellow: A gyermekek órája (fordítás)

54. Henry Wdasworth Longfellow: The Children’s Hour

Between the dark and the daylight,

When the night is beginning to lower,

Comes a pause in the day’s occupation,

That is knoown as the Children’s Hour.

I hear in the chameber above me

The patter of little feet,

The sound of a door that is opened,

And voices soft and sweet.

From my study I see in the lamplight,

Descending the broad hall stair,

Grave sound of a door that is opened,

And wolces soft and sweet.

From my study I see in the lamplight,

Descending the broad hall stair,

Grave Alice and Laughing Allegra,

And Edith with golden hair.

A whisper and then a silence;

Yet I know by their merry eyes

They are plotting and planning together

To take me by surprise.

A sudden rush from the stairway,

A sudden raid from the hall!

By three doors left unguarded

They enter my vastle wall!

They climb up into my turret

O’er the arms and back of my chair;

If I try to escape they surround me;

They seem to be everywhere.

They almost devour me with kisses,

Their arms about me entwine,

Till I think of the Bishop of Bingen

In his Mouse Tower ont he Rhine!

De you think, O blue-eyed banditti,

Because you have scaled the wall,

Such an old moustache as I am

Is not a match for you all!

I have you East in my fortress,

And will not let you depart,

But put you doown into the dungeon

In the round-tower of my heart.

And there will I keep you for ever,

Yes, for ever and a day,

Till the walls shall crumble to ruin,

And moulder in dust away!

54. Henry Wadsworth Longfellow: A gyermekek órája

Az alkony s a lámpafény között már,

Mikor az éj sötétje leszáll,

A napi munka egy percre megáll,

S a Gyermekek Órája vár.

Fentről, a szobák irányából,

Apró lábak zaja kél,

Hallom, egy ajtó halkan nyílik,

S gyermekhangot hoz a szél.

Dolgozószobám lámpafényénél

Látom a lépcsőn a lányokat,

A komoly Alice-t, a víg Allegrát,

S Edithet, kinek haja aranylik és selymeset mutat.

Suttogás támad, majd mély csend lesz;

De látom a huncut szemeket:

Tudom már, titkos tervet szőnek,

Hogy lepjenek meg engemet.

Hirtelen roham indul a lépcsőn,

A csarnokból zúdul a nép!

Védtelen várfalam három kapuján

A kis sereg már belép!

Felmásznak a bástyám tetejére,

Székem karján s támláján át;

Ha szöknék, körbevesznek rögtön,

Behálózzák az apát.

Csókjaikkal majd’ felfalnak engem,

Karjuk fonatát érzem én,

S eszembe jut a bingeni püspök

A Rajna-parti Egértorony mélyén.

Azt hiszitek, kék szemű banditák,

Hogy mert falat hágtatok át,

Egy ilyen vén obsitos, mint én,

Nem bírja el e csatát?

Váram mélyére zárlak titeket,

S nem lesz többé távozás,

Szívem kerek-torony tömlöcébe,

Hol nem ér el változás.

S ott őrizlek titeket örökké,

Míg a föld forog s el nem áll,

Míg falunk porrá nem mállik a porban,

S az idő romokra nem talál.

2025. február 11.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

53. Frederick Locker-Lampson: Egy rettenetes kisded (fordítás)

53. Frederick Locker-Lampson: A Terrible Infant

I recollent a nurse called Ann,

Who carried me about the grass,

And one fine day a fair young man

Came up and kissed the pretty lass:

She did not make the least objection!

Thinks I, Ana!

When I can talk I’ll Mamma!

- And that’s my earliest recollection.

53. Frederick Locker-Lampson: Egy rettenetes kisded

Emlékszem egy Ann nevű dajkára,

Ki karján vitt a pázsiton át,

S egy szép nap egy fess ifjú jött oda,

S megcsókolta a csinos leányt.

Ő egyáltalán nem tiltakozott! Gondoltam:

„Álljon meg a menet, Ann!

Ha beszélni tudok majd, megmondom Mamámnak!”

– S ez az én legelső emlékem.

2026. február 11.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

52. Walter Savage Landor: Különböző kegyelmek (fordítás)

52. :

Around the child bend all the three

Sweet Graces – .

Around the man bend other faces –

, are his Graces.

52. Walter Savage Landor: Különböző kegyelmek

A gyermek felett ott bábáskodik

A három kegy – – mindegyik.

A férfira már más arcok hajolnak –

az ő kegyei holnap.

2026. február 11.

segítségével

51. Walter Savage Landor: Egy szent képe előtt (fordítás)

51. :

My serious son! I see thee look

First ont he picture, then the book.

I catch the wish that thou couldst paint

The yearnings of the .

Give it not up, my serious son!

Wish it again, and it is done.

Seldom will any fail who tries

With patient hand and steadfast eyes,

And woos the true with such pure sighs.

51. Walter Savage Landor: Egy szent képe előtt

Komoly fiam! Látom, nézed

A képet, s könyvedben az igéket.

Értem a vágyad: festeni vágysz,

S az eksztatikus szent után mész.

Ne add fel, komoly fiam, ne!

Kívánd újra, s kész lesz képednek színe.

Ritkán bukik el az, ki próbát tesz

Türelmes kézzel, s mi állhatatos lesz,

S az igazat tiszta sóhajjal kérleli.

2026. február 11.

Készült segítségével

2026. február 11., szerda

50. Mary Lamb: Színlelt bátorság (fordítás)

50. : Feigned Courage

, of ideal courage vain,

Was flourishing in air his father’s cane,

And, as the fumes of valour swelled his pate,

Now thought himself this hero, and now that;

’And how’, he cried, ’I will be;

My sword I brandish, see, the Trojans flee.

Now I’ll be when his angry blade

A lane through heaps of slaughtered Grecians made!

And now by deeds still braver I’ll convince,

I am no less than .

Give way, ye coward French!’ As thus he spoke,

And aimed in fancy a sufficient stroke

To fix the fate of or

(The nurse relates the hero’s fate with tears;

He struck hisi milk-white hand against a nail,

Sees his own blood, and feels his courage fall.

Ah! where is now that boasted valour flown,

That in the tented field so late was shown?

Achilles weeps, great Hector hangs his head!

And the Black Prince goes whimpering to bed.

50. Mary Lamb: Színlelt bátorság

Horatio, ki oly büszke volt vélt erejére,

Apja botját suhogtatta fel a kék égre,

S ahogy a hősi gőz fejébe szállt vakon,

Hősnek hitte magát sok dicső napon;

„Most Akhilleusz leszek!” – kiáltott nagyot,

„Kardom villan, nézzétek, a trójai futni fog!

Vagy Hektor leszek inkább, kinek bősz vasa

Görög holtak halmán vágott utat haza!

S most még bátrabb tettel mutatom meg én,

Hogy a Fekete Herceg vagyok e föld kerekén.

Félre, gyáva franciák!” – s ahogy így beszélt,

Képzelt csatát vívott, nem ismerve félt,

Hogy eldöntse Cressy vagy Poictiers sorsát

(Dajkája könnyezve meséli a hős romlását);

Hófehér kezét egy szögbe ütötte bele,

Saját vérét látva, elszállt minden ereje.

Ó, hová tűnt most a fennhéjázó merészség,

Mit a sátras táborban mutattál, te vitézség?

Akhilleusz zokog, a nagy Hektor feje lóg!

S a Fekete Herceg szipogva ágyba sompolyog.

2026. február 10.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

49. Charles Lamb: Gyermekkor (fordítás)

49. :

In my poor mind it is most sweet to

Upon the days gone by; to act in thought

Past seasons o’er, and be again a child;

To sit in fancy ont he turf-clad slope

Down which the child would roll; to pluck gay flowers,

Make posies in the sun, which the child’s hand

(Childhood offended soon, soon reconciled)

Would throw away, and straight take up again,

Then fling them tot he winds, and o’er the lawn

Bound with so playful and so light a foot,

That the pressed daisy scarce declined her head.

49. Charles Lamb:

Szegény elmémnek oly édes elmerengni

A letűnt napokon; s gondolatban újraélni

Múlt évszakokat, s gyermeknek lenni megint;

Képzeletben a pázsitos lankán ülni,

Hol a gyermek gurult le; s vidám virágot szedni,

Bokrétát kötni a napon, mit a gyermek keze

(Ki gyorsan sértődik, s gyorsan békül újra)

Eldobna tán, de rögvest fel is venne,

Aztán a szélnek vetné, s a gyepen át

Oly játékos és oly könnyű lábbal szökkenne,

Hogy a letaposott százszorszép is alig hajtaná le fejét.

2026. február 10.

2026. február 10., kedd

48. Charles Lamb: A régi ismerős arcok (fordítás)

48. :

I have had playmates, I have had compinions,

In my days of childhood, in my joyful school-days,

All, all are gone, the .

I have been laughing, I have been carousing,

Drinking late, sitting late, with my bosom cronies,

All, all are gone, the old familiar faces.

I loved a love once, feirest among women:

Closed are her doors o nme, I must not see her –

All, all are gone, the old familiar faces.

I have a friend, a kinder friend has no man;

Like an ingrate, I felt my friend abruptly;

Left him, to muse ont he old familiar faces.

Ghost-like I paced round the haunts of my childhood,

Earth seemed a desert I was bound to traverse,

Seeking to find the old familiar faces.

, thou more than a borther,

Why wert not thou born in my father’s dwelling?

So might we talk of the old familiar faces –

How some they have died, and some they have left me,

And some are taken from me; all are departed;

All, all are gone, the old familiar faces.

48. Charles Lamb: A régi ismerős arcok

Voltak játszótársaim, voltak pajtásaim,

Gyermekkorom idején, boldog iskolás éveimben,

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Nevettem sokat és mulattam is sokat,

Későig ittam s ültem kebelbarátaimmal,

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Szerettem egy nőt, a legszebbet az asszonyok közt:

Zárva az ajtaja előttem, nem láthatom többé –

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Van egy barátom, kinél jobbat ember nem lelhet;

Mégis hálátlanul elhagytam őt hirtelen;

Hogy magamban merengjek a régi ismerős arcokon.

Mint kísértet jártam gyermekkorom helyszínein,

A föld sivatag volt, melyen át kellett kelnem,

Keresve a régi ismerős arcokat.

Kebelbarátom, te, ki több vagy, mint testvér,

Miért nem születtél apám háza népébe?

Hogy együtt beszéljünk a régi ismerős arcokról –

Hogy némelyek meghaltak, némelyek elhagytak,

S némelyeket elvettek tőlem; mind távozott;

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

2026. február 10.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével