99. William Wordsworth: from ’The Prelude’
There was a Boy, ye knew him well, ye cliffs
And islands of winander! – many a time,
At evening, when the earliest stars began
To move along the edges of the hills,
Rising or setting, would he stand alone,
Beneath the trees, or by the glimmering lake;
And there, with fingers interwoven, both hands
Pressed closely palm to palm and to his mouth
Uplifted, he, as through an instrument,
Blew mimic hootings tot he silent owls,
That they might answer him. – And they would shout
Across the watery vale, and shout again,
Responsive to his call, - with quivering peals,
And long halloos, and screams, and echoes loud
Redoubled and redoubled;concourse wild
Of jocund din! And, when there came a pause
Of silence such as baffled his best skill:
Then, sometimes, in that silence, while he hung
Listening, a gentle shock of mild surprise
Has carried far into his heart the voice
Of mountain-torrents;or the visible scne
Would enter unawares into his mind
With all its solemn imagery, its rocks,
Its woods, and that uncertain heaven received
Into the bosom of the steady lake.
99. William Wordsworth: "Előhang"
Volt egy fiú
Volt egy fiú; jól ismertétek őt, ti sziklák
És Winander szigetei! – Sokszor,
Este, mikor a legelső csillagok mozdulni
Kezdtek a dombok peremén,
Keltükben vagy nyugvóban, ott állt egymagában
A fák alatt, vagy a csillámló tónál;
És ott, összefonva ujjait, két kezét
Szorosan tenyér a tenyérhez szorította, s szájához
Emelte, s mint egy hangszeren át,
Utánozva hújogott a néma baglyoknak,
Hogy válaszoljanak neki. – S azok kiáltottak
Át a vizes völgyön, és újra kiáltottak,
Felelve hívására – remegő harsogással,
Hosszú hallózással, sikolyokkal és visszhanggal, mely
Megduplázódott és újra megduplázódott; a vidám lárma
Vad tivornyája volt ez! S amikor szünet állt be,
Olyan csend, mely kifogott minden ügyességén:
Akkor, néha, abban a csendben, míg ott függött
Figyelve, egy enyhe, szelíd meglepetés
Vitte mélyen a szívébe a hegyi patakok
Hangját; vagy a látható táj
Észrevétlen hatolt be az elméjébe
Minden komoly képével, szikláival,
Erdőivel, és azzal a bizonytalan égbolttal, melyet
Befogadott a mozdulatlan tó kebele.
2026. március 12.
Gemini fordítása
